Közérdekű észrevétel és jogszabályi hiányosság jelzése – A munkavállalók védelmének és vagyoni elégtételének hiánya a munkaügyi hatósági eljárásokban

Tisztelt Nemzetgazdasági Minisztérium!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 28. § (1) bekezdése alapján a következő adatigénylést terjesztem elő.

Kérem, szíveskedjen elektronikus másolatban megküldeni részemre

Tisztelt Hatóság / Tisztelt Államtitkár Úr!

Állampolgári és munkavállalói minőségemben fordulok Önökhöz a 2023. évi XXV. törvény (Panasztörvény) alapján, mint közérdekű észrevétellel élő állampolgár.

A jelenlegi munkaügyi hatósági és jogalkotási gyakorlat tapasztalatai alapján fel kívánom hívni a figyelmet egy olyan rendszerszintű visszáságra, amely a jogkövető és jogsértést bejelentő munkavállalókat halmozottan hátrányos helyzetbe hozza, míg az állam és a jogsértő munkáltatók érdekeit részesíti előnyben.

A probléma megfogalmazása
Amikor egy munkavállaló a munkaügyi hatósághoz fordul, mert a munkáltatója megsérti a jogszabályokat (pl. feketefoglalkoztatás, elmaradt munkabér, túlóra ki nem fizetése, munkavédelmi mulasztások), a jelenlegi rendszer a következőképpen működik:

A hatóság bírságot szab ki, de a pénz az államé: A munkaügyi ellenőrzés során megállapított jogsértések után kiszabott milliós bírságok kizárólag az államkasszába folynak be. A jogsértést feltáró, a nyakát elvágó és a kockázatot vállaló munkállaló ebből az összegből egyetlen forint vagyoni elégtételt vagy kártérítést sem kap.

A bejelentő munkavállaló ellehetetlenül: A bejelentést követően – a papíron létező jogi védelem ellenére – a munkavállaló helyzete a munkahelyén a gyakorlatban fenntarthatatlanná válik. A munkáltatói retorziók, a pszichés nyomásgyakorlás és a mérgező légkör miatt a munkavállaló akkor sem tud az adott cégnél tovább dolgozni, ha elvileg nem bocsátják el.

A bürokratikus teher a munkavállalóra hárul: Bár a hatóság tényszerűen megállapítja a törvénysértést, a munkavállalónak az elmaradt munkabérét vagy kárát továbbra is saját költségén, időt és energiát nem kímélve, külön bírósági eljárásban kell kisajtolnia.

Élezett kérdések a jogalkotó és a hatóságok felé
Miért bünteti a rendszer a jogkövető bejelentőt? Miért alakult ki olyan eljárási rend, amelyben az állam azonnal beszedi a bírságot a jogsértőtől, de a károsult munkavállalót egyedül hagyja a retorzióval és a pereskedés terhével?

Miért nem biztosít a hatósági eljárás közvetlen jogorvoslatot? Miért nem terjed ki a munkaügyi hatóság hatásköre arra, hogy a nyilvánvalóan megállapított elmaradt munkabér vagy járandóság azonnali kifizetésére kötelezze a munkáltatót a munkavállaló javára?

Miért nincs közvetlen védelmi és kártalanítási mechanizmus? Miért nincs olyan jogszabályi garancia, amely a bejelentés miatt ellehetetlenült munkavállaló számára a kiszabott bírság terhére azonnali kompenzációt vagy áthidaló támogatást nyújtana?

Javaslat
Kérem a Tisztelt Címzettet, hogy a fenti visszásságot vizsgálja felül, és kezdeményezze a vonatkozó munkajogi és közigazgatási jogszabályok módosítását úgy, hogy:

A munkaügyi hatóság jogköre terjedjen ki a munkavállalót érintő közvetlen vagyoni elszámolás elrendelésére is.

A kiszabott közigazgatási bírságok egy meghatározott része (vagy annak egésze) közvetlenül a sérelmet szenvedett munkavállaló kompenzációját szolgálja.

A bejelentést tevő munkavállalók számára valós, a gyakorlatban is működő jogi és egzisztenciális védelmi háló jöjjön létre.

A munkavállalók jogkövető magatartása nem vezethet oda, hogy ők váljanak a rendszer egyetlen valódi vesztesévé.

Kelt: [Város], 2026. [Hónap] [Nap]

Tisztelettel,

Kelemen Csaba

Az Infotv. 30. § (2) bekezdése szerint kérem, hogy a másolatokat és az egyéb igényelt adatokat elektronikus úton szíveskedjen részemre a feladó e-mail címére megküldeni. Ha az igényelt adatokat bármely okból nem lehet e-mailben megküldeni, akkor kérem, hogy azokat a kimittud.atlatszo.hu weboldalon töltse fel.

Mivel adatigénylésemben elektronikus másolatban és elektronikus úton kérem az adatok kiadását, ezért az adatigénylés teljesítéséért az Infotv. 29. § (3)-(5) bekezdései alapján költségtérítés megállapítására nincs mód. Ha az adatok kiadása a kért módon lehetetlen volna, és iratmásolatok adathordozókra másolásához és kézbesítéséhez kapcsolódóan a hivatkozott törvényi rendelkezések alkalmazásával mégis költségtérítést állapítanának meg, úgy kérem, hogy előzetesen elektronikus úton tájékoztasson erről. Ebben az esetben azt is kérem, hogy a tájékoztatásban tételesen jelölje meg a költségtérítés számítása során figyelembe vett költségtényezőket.

Kérem, hogy abban az esetben, ha az igényelt adatoknak csak egy részét tekinti megismerhetőnek, az Infotv. 30. § (1) bekezdése alapján azokat az adatigénylés részbeni megtagadásával együtt küldje meg számomra.

Felhívom szíves figyelmét, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság NAIH/2015/4710/2/V. számú állásfoglalásából következően a jelen adatigénylés az Infotv. 29. § (1b) bekezdése alapján nem tagadható meg, mivel tartalmazza az adatigénylő nevét és elérhetőségét. Ezen túlmenő adatok megadását az adatkezelő NAIH állásfoglalás szerint nem kérheti, továbbá nem jogosult a személyazonosság ellenőrzésére sem.

Segítő együttműködését előre is köszönöm.

Kelt: 2026. augusztus 7.

Üdvözlettel:

Tisztelt Ügyfélszolgálat (SZCSM)!
Tisztelt Minisztérium!

Köszönöm a 2026. augusztus 18-án kelt, fenti iktatószámú tájékoztató levelét. A válaszadást tudomásul veszem, azonban annak tartalmával, különösen a jogalkotási kezdeményezésem elutasításának indokolásával a leghatározottabban nem értek egyet.

A minisztérium válasza részletesen taglalja a hatályos szabályokat (az Fftv. szerinti zárt adatkezelést, a munkaügyi perek költségkedvezményeit, valamint a hatóság és a munkáltató közötti közigazgatási jogviszonyt). Ezzel azonban a levelük akaratlanul is rámutat arra a rendszerszintű anomáliára, amely ellen a közérdekű bejelentésem irányult:

A papíron létező védelem illúziója: A minisztérium azzal érvel, hogy a munkavállalót megilleti a teljes költségmentesség, és a bíróságon érvényesítheti a magánjogi igényét. A valóságban azonban egy egzisztenciális válságba sodort, bérétől vagy végkielégítésétől megfosztott munkavállaló számára a hónapokig vagy akár évekig húzódó munkaügyi per – még illetékmentesség mellett is – egyenlőtlen és elrettentő küzdelem. A bírósági út mint kizárólagos jogorvoslat hangoztatása a gyakorlatban a munkáltatói jogsértések hatékony állami szankcionálásának hiányát vetíti elő.

A hatósági jogkör korlátozottsága: Önök is megerősítik, hogy a hatósági eljárásban ügyfél kizárólag a munkáltató, a kiszabott munkaügyi bírság az állam kasszájába vándorol, és a döntés nem keletkeztet közvetlenül érvényesíthető jogot a munkavállaló számára. Megítélésem szerint ez súlyos jogalkotási hiányosság: egy olyan felügyeleti rendszer, amely megállapítja a jogsértést és megbünteti a céget, de képtelen arra, hogy a megkárosított munkavállaló követelését közvetlenül érvényre juttassa, hatástalan a kiszolgáltatott emberek védelmében.

A jogrendbe illeszkedés hiánya mint elháritó érv: Levelük végén azt állítják, hogy a javaslatom nem illeszkedik a magyar jogrendbe. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a jogot az állampolgárok védelmére alkották, nem pedig a bürokratikus status quo konzerválására. Más európai jogrendszerekben a munkaügyi felügyeletnek igenis van hatásköre a munkabér-követelések behajtásában vagy a kifizetés kötelező elrendelésében. Az a hivatkozás, hogy „a jelenlegi rendszer működik”, figyelmen kívül hagyja azoknak a munkavállalóknak a valós helyzetét, akiknek a megélhetése látja kárát ezen jogköri hiányosságoknak.

Fentiekre tekintettel fenntartom a jogalkotási kezdeményezésemet, és nyomatékosan kérem a Minisztériumot, hogy vizsgálja felül azt az álláspontját, amely szerint a munkavállalók anyagi sérelmeinek orvoslása kizárólag a magánútú, elhúzódó bírósági perekre hárítható át.

Budapest, 2026. augusztus 22.

Tisztelettel,

Kelemen Csaba

Üdvözlettel:

Kelemen Csaba

Tisztelt Ügyfélszolgálat (SZCSM)!

Íme egy határozott, a Minisztérium jogi mellébeszélését leleplező és közérdekű adatigénylés / közérdekű bejelentés (KiMitTud / Átlátszó stílusú, nyilvános) keretében beküldhető választervezet. Ez a szöveg szembesíti őket azzal a visszássággal, hogy az állam beszedi a bírságot, de a munkavállalót magára hagyja a pereskedéssel.

Tárgy: Reakció a munkavállalói jogalkotási kezdeményezésünkre adott válaszra / Érdemi foglalkozás hiánya és rendszerszintű visszásságok

Tisztelt Szociális és Családügyi Minisztérium!

Ezúton reagálunk a fenti tárgyban megküldött levelükre, amelyben javaslatainkat sablonos jogszabály-ismertetéssel, a hatályos bürokratikus keretek merev védelmével, a valós munkavállalói érdekek és sérelmek érdemi kezelése nélkül utasították el.

Az Önök által hivatkozott jogi konstrukció és a bírói gyakorlat éppen arra a rendszerszintű visszásságra világít rá, amelyet jogalkotási kezdeményezésünk orvosolni kívánt volna. Ezzel kapcsolatban az alábbi alapvető kérdésekben várunk érdemi, képmutatástól mentes állásfoglalást:

Az állam beszedi a bírságot, a munkavállaló meg páriaként pereskedik:
Elfogadhatatlannak tartjuk azt a logikát, amely szerint a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság kiszabja a munkaügyi bírságot (amely az állam büntetési bevétele lesz), de a munkavállaló elmaradt bérét, járandóságait vagy kárát nem hajtja be közvetlenül a munkáltatótól. Miért kell az államnak büntetésből pénzt behajtania egy cégen, miközben a pórul járt, egzisztenciális válságba sodort munkavállalót évekig tartó, költséges (vagy papíron „költségmentes”, de idegőrlő) munkaügyi bírósági perekre kényszerítik? Ez a modell nem a munkavállalót védi, hanem az állami büntetés-behajtást helyezi előtérbe a munkavállalói kárpótlással szemben.

Az „ügyféli minőség” hiánya mint a hatósági elszámoltathatóság gátja:
A válaszukban leírtak szerint a munkavállaló az eljárásban nem ügyfél, a hatóság döntése közvetlen jogosultságot sem keletkeztet számára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkavállaló, akinek a megélhetése tönkrement, teljesen kiszolgáltatott nézője a hatóság és a munkáltató jogvitájának, eredményéről sem kap közvetlen elégtételt. Kérjük, hogy érdemben indokolják meg, miért nem biztosít a magyar jogrendszer olyan közvetlen hatósági végrehajtási eszközt a munkavállaló javára, mint ami számos nyugat-európai modellben létezik a nyilvánvaló bértartozások azonnali rendezésére.

Az anonimitás illúziója a valóságban:
Hivatkoznak a zárt adatkezelésre és a bejelentő védelmére. Azonban egy kis- vagy középvállalkozás, egy szűk raktári vagy vendéglátóipari közeg esetén a munkáltató pontosan tudja, hogy az ellenőrzést ki hívta ki, mert a hiányzó papírok vagy bérszámfejtési hibák csak egy-két konkrét személyt érintettek. A „zárt adatkezelés” papíron létezik, de a munkavállaló egzisztenciális kitettségét a hatósági eljárás lefoljtása után nem szünteti meg, sőt a munkáltatói bosszú valós veszélye továbbra is fennáll.

A Minisztérium válasza sajnos azt igazolja, hogy a jogalkotó nem a munkavállalók hatékony védelmét, hanem a jelenlegi, bürokratikus, a károsultat magára hagyó status quo fenntartását tartja fontosnak.

Kérjük fenti észrevételeink érdemi, tételes megvizsgálását, és szíveskedjenek részletesen kifejteni, hogy a Kormány tervezi-e a jövőben a munkavállalói követelések hatósági érvényesíthetőségének megteremtését, vagy a kiszolgáltatott munkavállalókat továbbra is kizárólag a bírósági út hajítófájára kívánják kényszeríteni.

Budapest, 2026. augusztus [aktuális nap]

Tisztelettel:
Kelemen Csaba

Üdvözlettel:

Kelemen Csaba