SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTÉRIUM
Kelemen Csaba részére
Iktatószám: FOIF/30-1/2026-SzCsM
[email protected]
Tárgy: Válasz közérdekű bejelentésre
Tisztelt Kelemen Csaba Úr!
A 2026. augusztus 7. napján megküldött, munkavállalókat érintő jogalkotási kezdeményezése kapcsán
az alábbiakról tájékoztatom.
A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 90/2026. (V.13.) Korm. rendelet 145. § (1) bekezdés
c) pontja alapján a Kormány foglalkoztatáspolitikáért felelős tagja a szociális és családügyi miniszter.
A bejelentést tevő munkavállaló kiszolgáltatott helyzetére rávilágító megkeresésében megjelölt
aggályok jelentős része jelen jogszabályi környezetben is kezelhető.
A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről
szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 8. § (5)-(6) bekezdései szerint a foglalkoztatás-
felügyeleti hatóság ellenőrzése és eljárása során hivatalból zártan kezeli az ügyfél és az eljárás egyéb
résztvevőjének természetes személyazonosító adatait és lakcímét, kivéve, ha az érintett kéri a zárt
adatkezelés mellőzését. Az eljárás során vélelmezni kell a tanúként meghallgatott foglalkoztatottnak,
valamint a panaszt, közérdekű bejelentést benyújtó természetes személynek az általános közigazgatási
rendtartásról szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét,
amely alapján őt nyilatkozata miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E személyeknek tanúként
történő első meghallgatása során a zárt adatkezelés szabályai szerint kell eljárni akkor is, ha a
meghallgatott személy a zárt adatkezelést nem kéri.
A panaszt vagy közérdekű bejelentést megtevő munkavállalót védelem illeti meg, a bejelentés/panasz
megtételekor anonimitást kérhet, amelyet a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságok megtartanak, így a
bejelentő személye nem válik ismertté jelenleg sem.
A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tevékenységéről szóló 115/2021. (III. 10.) Korm. rendelet (a
továbbiakban: Korm. rendelet) 5. § (2) bekezdése meghatározza azokat a minimumkövetelmények
körében rögzített szabályokat, amelyek megtartására a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzése
kiterjedhet. A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés szempontjából minimumkövetelménynek
kell tekinteni többek között az ellenérték megfizetésére, és a jogviszony megszűnésével összefüggő
igazolás kiállítására és kiadására, valamint az elszámolás megtörténtére vonatkozó szabályok
megtartását. A hatóságok ellenőrzése így a kérdéses tárgykörre jelenleg is kiterjed, a határozat kiadása
után a kötelezettség nem teljesítése esetén a végrehajtás elrendeléséig.
Az Fftv. indokolása szerint a törvény célja többek között a foglalkoztatás felügyelete tekintetében, hogy
az Alaptörvényben megfogalmazott elvek alapján a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban
megállapított alapvető kötelezettségek megtartása állami felügyeletének tárgyát, az eljárás rendjét,
valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza. A foglalkoztatás-
felügyeleti hatóság rendeltetése, hogy ellenőrizze a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó
jogszabályok minimumkövetelményeinek betartását a foglalkoztatók részéről, és ezzel biztosítsa a
foglalkoztatottakat megillető jogok érvényesülését, valamint visszaszorítsa a jogsértő foglalkoztatásból
származó gazdasági előnyöket. Ennek keretében jogsértés esetén szankciókat (pl. további foglalkoztatás
megtiltása, munkaügyi bírság) is alkalmazhat, illetve kötelezheti a foglalkoztatót a jogsértés
megszüntetésére.
Az Fftv. 8. §-a rögzíti az ügyfél fogalmát, valamint az ellenőrzés hivatalbóliságát:
8. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság eljárásában ügyfél az a foglalkoztató, akit hatósági
ellenőrzés alá vontak, vagy akivel szemben hatósági eljárást indítottak, továbbá az a Magyarországon
letelepedett vagy külföldi munkáltató, aki közösségi jogszabályon alapuló adatszolgáltatásra kötelezett.
(2) A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés kizárólag hivatalból indul, az ügyfél saját hatósági
ellenőrzését nem kérheti.
Az Fftv. indokolása szerint "külön szükséges kiemelni a hatósági ellenőrzés és eljárás keretében az
ügyfél fogalmát, aki kizárólag a foglalkoztató, akivel, amellyel szemben az ellenőrzést, eljárást a hatóság
lefolytatja. Az ellenőrzés, illetve az eljárás további résztvevői (pl. munkavállaló, panaszos, közérdekű
bejelentő, érdekképviseleti szerv képviselője stb.) nem minősülnek ügyfélnek, mivel a hatóság az
eljárása alapján keletkező közjogi jogviszonyból származó kötelezettséget csak az ügyféllel, azaz a
foglalkoztatóval szemben állapíthat meg. A munkáltatóval szembeni ellenőrzés és eljárás alapján hozott
döntés tartalma a munkavállalók számára nem keletkeztet közvetlenül érvényesíthető jogot, nem lesz
közvetlen és nyilvánvaló érdekeltségük, ami az ügyféli minőséghez elengedhetetlen (KGD 2018.98,
KGD 2011.159, KGD 2007.20). Jellemzően a közvetlenség hiányának jeleként értékeli a bírói gyakorlat,
ha az igényérvényesítésnek van más törvényes útja (Kúria Kfv.III.37.455/2012/5., Kfv. III.
37.458/2012/5., Kfv.III.37.463/2012/5., Kfv.III.37.583/2013/6.). Amennyiben a munkavállaló
jogviszonyát, azaz jogos érdekét érintően tartalmaz a hatósági döntés megállapítást, akkor e tekintetben
a további érvényesíthető joga csak közvetett, mivel a döntés rá vonatkozó részében már nem
közigazgatási bírósági eljárást, hanem kizárólag őt érintően munkaügyi pert kezdeményezhet és
szerezhet érvényt - további - munkaügyi jogosultságainak.
A határozat szerinti kötelezések és azok végrehajtása kizárólag a munkáltató és az ellenőrző hatóság
között keletkező jogviszonyban értelmezhetőek, ahogy erre az Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 17)
AB határozatával is rámutatott. A hatósági ellenőrzés az AB döntés - azóta is érvényes - joghatásának
megfelelő jogalkalmazói gyakorlatot követte és követi."
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 132. §-a
alapján, ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az
végrehajtható. A 133. § (1) és (2) bekezdései szerint a végrehajtást – ha törvény vagy kormányrendelet
másként nem rendelkezik – a döntést hozó hatóság, másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság
rendeli el. A hatóság a végrehajtást hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A hatóság a döntés
végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt
napon belül elrendeli a végrehajtást és a döntést közli a végrehajtást foganatosító szervvel is. A 134. §
(1) és (2) bekezdései rögzítik, hogy a végrehajtást – ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati
hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik – az állami adóhatóság
foganatosítja. A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést
köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni. Az
adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvényt kell
alkalmazni arra a végrehajtásra, amelyet az Ákr. alapján az állami adó- és vámhatóság foganatosít.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 285. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a
munkaviszonyból vagy az e törvényből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács az e törvényből vagy
2
kollektív szerződésből, vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt is érvényesítheti. A
munkavállaló könnyített feltételek mellett indíthat munkaügyi pert. A Kúria honlapján ismerteti a
2/2013 (IV.8) KMK véleményt, amely a munkaügyi perekben az illetékre és a munkavállalói
költségkedvezményre
vonatkozó
szabályok
alkalmazásáról
szól
(https://kuria-
birosag.hu/hu/kollvel/22013iv8-kmk-velemeny-munkaugyi-perekben-az-illetekre-es-munkavallaloi-
koltsegkedvezmenyre): - A munkavállalói költségkedvezmény a Pp. 84. § (1) bekezdésében foglalt teljes költségmentességet
jelent. A munkaügyi perekben a munkavállalót az előírt jogszabályi feltételek alapján bírói mérlegeléstől
függetlenül a per egész tartamára, alanyi jogon illeti meg. Az arra való jogosultságot a bíróságnak
hivatalból kell vizsgálnia. A 2012. július 24-étől [a 2012. évi CXVII. törvény 14. § (1) bekezdésével]
átszámozott Pp.358/B. §-a rendelkezik a munkavállalói költségkedvezmény módosított szabályairól.
- 2008. február 6-tól mind a munkavállalót, mind a munkáltatót tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg
szintén a per egész tartamára, ezért az illetéket előzetesen nem kell leróniuk, így illetéket a
munkavállalónak is csak pervesztessége esetén kell viselnie.
- A munkaügyi perben a munkavállaló a részére engedélyezett munkavállalói költségkedvezmény,
(esetleg személyes költségmentesség, illetékmentesség) vagy ( a 2008. január 1-jét megelőzően indult
még folyamatban lévő perben) a KMR. 2.§ (1) bekezdés f) pontja alapján fennálló tárgyi
költségmentesség folytán mentesülhet az illetékfizetési kötelezettség alól (Itv. 56. §.). E mentesülés a
perszakaszonként megállapított illetékalap után külön- külön számított és megállapított mértékű (első-,
másodfokú és felülvizsgálati) eljárási illeték megfizetésére vonatkozik az 1/2012.KMPJE határozatnak
megfelelően, amely szerint az illeték alapja és mértéke megállapításánál a per egyes szakaszai önállónak
tekintendők.
A károkozásra, illetve a kár megtérítésére irányuló kérelemre a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság
hatásköre nem terjed ki, annak megítélése bírósági hatáskörbe tartozik az Mt. károkozásra vonatkozó
szabályai szerint, ennek érvényesítése mindig is bírósági hatáskörbe tartozott. A munkaügyi bírság
kiszabásának célja a jogsértő magatartás szankcionálása, valamint a hatóság - a jogalkotói szándékkal
összhangban
-
ezzel
ösztönözi
a
foglalkoztatásra
irányuló
jogviszonyra
vonatkozó
minimumkövetelmények betartását, továbbá visszaszorítja a jogsértő foglalkoztatásból származó
előnyöket. Emellett a hatósági eljárás a jogsértések megszüntetését, következményeik elhárítását és a
további jogsértések megelőzését is szolgálja (amihez a bírság mellett kötelezés és egyéb szankciók is
kapcsolódhatnak).
A megkeresésben indítványozott jogszabályi módosítások, amelyek szerint a hatóság érvényesítse
közvetlenül a teljes munkavállalói igényeket, nem illeszkedik a magyar jogrendbe. Az Ákr., Mt., Fftv.,
Korm. rendelet, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII.
törvény, a végrehajtási eljárásról szóló törvény olyan jogszabályok, amelyek több hatóság eljárását is
meghatározzák, és amelyeknek a javaslat szerinti jelentős átalakítása a jelenleg is működő,
munkavállalót több ponton védő rendszer mellett nem indokolt.
Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét.
Budapest, 2026. augusztus 18.
Tisztelettel:
Szociális és Családügyi Minisztérium
3
