Külföldi magyarok adóztatása
Tisztelt Nemzeti Adó- és Vámhivatal!
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 28. § (1) bekezdése alapján a következő adatigénylést terjesztem elő.
Kérem, hogy a 13 különböző kérdést magába foglaló közérdekű adat- és információigénylésemre hiánytalanul válaszoljanak, hiszen az több százezer külföldön élő és dolgozó magyar állampolgárt érint. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a magyar állampolgárok teljesítsék az alaptörvényben előírt hozzájárulásukat a költségvetéshez.
Az 1995. évi CXVII. törvény 3.§-a 2. pontjának a) bekezdése minden magyar állampolgárt adóügyileg belföldivé nyilvánított - még akkor is ha az külföldön letelepedett. Ez alól egyetlen kivételt azok a kettős állampolgárok képeznek, akiknek egyidejűleg nincs Magyarországon bejelentett lakcíme.
A fenti jogszabály az egész világon egyedülálló. Hasonló, állampolgárságon alapuló adóztatást csak az Egyesült Államok, Eritrea, illetve Mianmar alkalmaz. Azonban:
- Az Egyesült Államokban az un. Foreign Earned Income Exclusion szerint az éves szinten megkeresett első 105 900 amerikai dollár mentesül az adó alól, ami jelenlegi árfolyamon több, mint 30 millió forintot jelent.
- Eritrea, habár megadóztatja a külföldön élő állampolgárait egy, a jövedelem mértékétől független 2%-os adókulccsal, azonban ennek gyakorlati behajtása nehézkes az alábbi két okból kifolyólag:
• a legtöbb külföldön élő eritreai állampolgár menekült
• az ENSZ határozatban ítélte el ezt a fajta adót, melynek teljes szövegét itt találhatja meg: https://www.un.org/press/en/2011/sc10471...
- Mianmar csak a fizetéseken kívül eső, egyéb külföldről szerzett jövedelmet adóztatja meg, 10%-os adókulccsal - mint például kamat, ingatlan-jövedelem, stb.
A fentebb említett, 1995. évi CXVII. törvény szerint és egész Európában is egyedülálló módon Magyarország már az első megszerzett forinttól kezdve adóztat, és az adókulcs sem progresszív. A 15%-os szja-hoz továbbá egyéb járulékok is társulnak, melyek az átlagos adókulcsot átlagosan 33,5%-osra emelik. Lásd: https://taxfoundation.org/top-individual...
Az állampolgárság szerinti adóztatás az első megszerzett forinttól érvényes adókötelezettséggel és a fent említett adókulcsokkal párosítva olyan egyedi, kifejezetten szigorú adószabályozást eredményez, amelyhez hasonló nem létezik sehol máshol a világon.
Habár az Európai Unió a tagállamok szuverenitásának tekinti az adóztatást, ez a jogszabály és annak gyakorlati alkalmazása mégis több kérdést és aggályt is felvet, melyekkel kapcsolatban szeretném kérni szíves válaszukat - főként mert a média sokszor félrevezető tájékoztatást nyújt ezügyben.
Habár a Magyarország és más államok között fennálló, a kettős adóztatás elkerülésének céljából született nagyjából 80 egyezmény sok külföldi magyart mentesít az adófizetés kötelezettsége alól, ezek az egyezmények nem mentesítenek senkit az adóilletőség alól. Mivel a magyar állampolgár (kivéve ha kettős állampolgár is egyben, továbbá belföldi regisztrált címmel nem rendelkezik) a hatályos jogszabályok szerint adóügyileg belföldi személy, minden szerzett jövedelme után bevallást kellene készítenie - függetlenül attól, hogy az mentesülni fog-e az adó alól egy egyezmény értelmében, vagy sem. Ha ez nem így lenne, kérem helyesbítsenek.
A lakcímnyilvántatráson kívül az Európai Unión belüli kölcsönös adatszolgáltatás, továbbá a Common Reporting Standard keretében is automatikusan a NAV és a magyar hatóságok rendelkezésére állnak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok pénzügyi adatai.
1. Kérdés: Mivel több százezer magyar állampolgár él és vállal munkát az Európai Unió illetve az EGT területén, felmerül a kérdés, hogy milyen büntetésekre számíthatnak ezen magyar állampolgárok, ha nem készítik el éves bevallásukat?
2. Kérdés: Az alábbi országokból és területekről hány magyar állampolgár adóbevallását kapta meg a NAV 2012 óta? Kérem válaszukat országokra és évekre lebontva, táblázatban adják meg.
Albánia
Amerikai Egyesült Államok
Ausztrália
Ausztria
Azerbajdzsán
Belgium
Fehéroroszország
Bosznia és Hercegovina
Brazília
Bulgária
Ciprus
Csehország
Dánia
Dél-Afrika
Egyiptom
Észtország
Egyesült Arab Emirátusok
Franciaország
Fülöp-szigetek
Georgia
Görögország
Hollandia
Hongkong
Horvátország
India
Indonézia
Írország
Izland
Izrael
Japán
Kanada
Katar
Kazahsztán
Kínai NDK
Koreai Köztársaság
Koszovó
Kuvait
Lengyelország
Lettország
Litvánia
Luxemburg
Észak-Macedónia
Malajzia
Málta
Marokkó
Mexikó
Moldova
Mongólia
Montenegró
Nagy-Britannia
Németország
Norvégia
Olaszország
Orosz Föderáció
Örményország
Pakisztán
Portugália
Románia
San Marino
Szerbia
Szingapúr
Szlovákia
Szlovénia
Spanyolország
Svájc
Svédország
Tajpej/Tajvan
Thaiföld
Törökország
Tunézia
Ukrajna
Uruguay
Üzbegisztán
Vietnám
3. Kérdés: Az alábbi országokban és területeken hány letelepedett (állandó lakos) magyar állampolgárról van tudomása a NAV-nak? Mekkora adóbevételt jelentettek ezek az adófizetők 2012 óta? Kérem válaszukat országokra és évekre lebontva, táblázatban adják meg.
Abházia
Afganisztán
Algéria
Amerikai Szamoa
Amerikai Virgin-szigetek
Andorra
Angola
Antigua és Barbuda
Argentína
Bahama-szigetek
Bahrein
Banglades
Barbados
Belize
Benin
Bhután
Bissau-Guinea
Bolívia
Botswana
Brunei
Burkina Faso
Burundi
Chile
Comore-szigeteki Unió
Costa Rica
Csád
Dél-Oszétia
Dél-Szudán
Dnyeszter Menti Köztársaság
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Dzsibuti
Ecuador
Egyenlítői-Guinea
Egyesült Arab Emirátusok
Elefántcsontpart
Eritrea
Etiópia
Északi-Mariana-szigetek
Feröer szigetek
Fidzsi-szigetek
Francia Polinézia
Gabon
Gambia
Ghána
Grenada
Grönland
Guam
Guatemala
Guernsey Bailiffség
Guinea
Guyana
Haiti
Hegyi-Karabah Köztársaság
Hongkong
Aruba
Curaçao
Sint Maarten Honduras
Irak
Irán
Jamaica
Jemen
Jersey Bailiffség
Jordánia
Kambodzsa
Kamerun
Katar
Kelet-Timor
Kenya
Kirgizisztán
Kiribati
Kolumbia
Kongói Köztársaság
Kongói Demokratikus Köztársaság
Korea Népi Demokratikus Köztársaság
Közép-afrikai Köztársaság
Kuba
Laosz
Lesotho
Libanon
Libéria
Líbia
Liechtenstein
Madagaszkár
Makaó Malawi
Maldív-szigetek
Mali
Man
Marshall-szigetek
Mauritánia
Mauritius
Mexikó
Mianmar
Mikronézia
Monaco
Mozambik
Namíbia
Nauru
Nepál
Nicaragua
Niger
Nigéria
Nyugat-Szahara
Omán
Palesztina
Palau
Panama
Pápua Új-Guinea
Paraguay
Peru
Puerto Rico
Ruanda
Saint-Barthélemy
Saint Kitts és Nevis
Saint Lucia
Saint-Martin
Saint-Pierre és Miquelon
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek
Salamon-szigetek
Salvador
São Tomé és Príncipe
Seychelle-szigetek
Sierra Leone
Srí Lanka
Suriname
Svalbard
Szamoa
Szaúd-Arábia
Szenegál
Szíria
Szomália
Szudán
Szváziföld
Tádzsikisztán
Tanzánia
Togo
Tonga
Trinidad és Tobago
Tuvalu
Türkmenisztán
Uganda
Új-Kaledónia
Új-Zéland
Vanuatu
Vatikán
Venezuela
Wallis és Futuna
Zambia
Zimbabwe
Zöld-foki Köztársaság
4. Kérdés: 2012 óta a NAV hányszor és milyen összegben szabott ki bírságokat az EU, az EGT (kivéve Lichtenstein) vagy egyéb szerződéses országokban (amelyekkel van a kettős adózás elkerülésére irányuló megállapodása Magyarországnak) élő és dolgozó magyarokra adóbevallásuk beadásának elmulasztása miatt? Ezeket az adatokat, ha lehetséges, országok és évek szerinti bontásban küldjék el.
5. Kérdés: 2012 óta a NAV hányszor és milyen összegben szabott ki bírságokat harmadik államokban (nem szerződéses országokban) élő és dolgozó magyarokra adóbevallásuk beadásának elmulasztása miatt? Ezeket az adatokat, ha lehetséges, országok és évek szerinti bontásban küldjék el.
6. Kérdés: 2012 óta a NAV hányszor és milyen összegben szabott ki bírságokat, illetve javasolt vádemelést harmadik országokban (nem szerződéses országokban) élő és dolgozó magyarokra személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás vagy egyéb járulék fizetésének elmulasztása miatt? Kérem csatolják így indult eljárások és büntetőügyek statisztikai adatait. Ezeket az adatokat, ha lehetséges, országok és évek szerinti bontásban küldjék el.
7. Kérdés: Amennyiben a NAV nem szabott ki minden egyes, adóügyi törvényi kötelezettségét valamilyen formában elmulasztó, beazonosítható (lakcím- és küföldi letelepedés regisztrációja, kölcsönös adatcsere, CRS vagy egyéb forrás, mint például a médiában megjelenő, külföldi magyarokról szóló riportok alapján), külföldön élő és kereső magyar állampolgárra büntetést, akkor mi alapján választotta ki azt, hogy ki ellen indít eljárást, kit büntet meg és ki ellen indítványoz vádemelést?
8. Kérdés: Hogyan vizsgálja azt a NAV, hogy egy adott magyar állampolgár más államnak is az állampolgára-e? Ha nem áll erről konkrét információ a rendelkezésére, feltételezi-e, hogy az állampolgár más államnak is az állampolgára-e, vagy azt feltételezi, hogy csak magyar állampolgár. Felszólítja-e ilyenkor a magyar állampolgárt arra, hogy bizonyítsa más államnak is a polgára, vagy a bizonyítás terhe a NAV-ra esik? Mi a válaszuk jogi alapja?
9. Kérdés: Amikor állampolgárságról beszélünk, a NAV értelmezése értelmében egy Magyarország által hivatalosan nem elismert ország, mint például Tajvan vagy Abházia állampolgársága elfogadható-e az 1995. évi CXVII. törvény 3.§-a 2. pontjának a) bekezdése szerinti második állampolgárságnak?
10. Kérdés: A fentihez hasonlóan, egy makaói állandó lakos, aki habár nem kínai állampolgár, de rendelkezik az állandó lakosi státusszal, tekinthető-e második állampolgársággal rendelkező személynek?
Ha a 9. és/vagy 10. kérdésre adott válasz NEM, akkor kérem azt indokolják meg.
11. Kérdés: Felismeri-e azt a NAV, hogy a világon több olyan államilag szankcionált program létezik, amely egy bizonyos összegű befektetésért cserébe állampolgárságot biztosít? Ezek az államok (például: St. Kitts és Nevis) a magas jövedelmű magyar állampolgárok számára könnyedén lehetővé teszik egy második vagy harmadik állampolgárság akár hónapokon belüli legális megszerzését - és így a devizakülföldivé válást.
Ez a gyakorlat felvetheti, hogy a hivatkozott törvény az alacsonyabb jövedelmű rétegekre irányul, akik a fentieket nem engedhetik meg maguknak, vagy nem határon túli kettős állampolgárok. Hány olyan magyar állampolgárról van tudomása a NAV-nak, akik a karibi térsében szereztek állampolgárságot 2012 óta?
12. Kérdés: Tudatában van-e annak a NAV, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés megtiltja az állampolgárság szerinti diszkriminációt? Egyértelmű, hogy a hivatkozott 1995. évi CXVII. törvény hátrányosan különbözteti meg a CSAK magyar állampolgárokat a kettős vagy többes magyar állampolgárokkal szemben. Ez ellentétes lehet az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel.
Ezt az ellentmondást hogyan kezeli és ülteti át a gyakorlatba a NAV?
13. Kérdés: Tett-e vagy tervez-e tenni javaslatot a jogalkotónak ebben az ügyben?
Az Infotv. 30. § (2) bekezdése szerint kérem, hogy a másolatokat és az egyéb igényelt adatokat elektronikus úton szíveskedjen részemre a feladó e-mail címére megküldeni.
Ha az igényelt adatokat bármely okból nem lehet e-mailben megküldeni, akkor kérem, hogy azokat a kimittud.atlatszo.hu weboldalra töltse fel.
Az Infotv. 29. § (3) és (5) bekezdése alapján adatigénylésem teljesítéséért költségtérítés kizárólag akkor állapítható meg, ha az adatigénylés teljesítése a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár. Ilyen esetben az adatkezelő jogosult az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét költségtérítésként meghatározni. Kérem, hogy előzetesen elektronikus úton tájékoztasson arról, amennyiben a kért iratmásolatokra tekintettel költségtérítést állapítana meg. Ebben az esetben kérem, hogy a tájékoztatásban mellékeljen dokumentumlistát, dokumentumonként tüntesse fel az oldalszámot, az adatigénylés teljesítésével kapcsolatos munkaerő-ráfordítás mértékét és annak óradíját.
Kérem, hogy abban az esetben, ha az igényelt adatoknak csak egy részét tekinti megismerhetőnek, az Infotv. 30. § (1) bekezdése alapján azokat az adatigénylés részbeni megtagadásával együtt küldje meg számomra.
Felhívom szíves figyelmét, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság NAIH/2015/4710/2/V. számú állásfoglalásából következően a jelen adatigénylés az Infotv. 29. § (1b) bekezdése alapján nem tagadható meg, mivel tartalmazza az adatigénylő nevét és elérhetőségét. Ezen túlmenő adatok megadását az adatkezelő NAIH állásfoglalás szerint nem kérheti, továbbá nem jogosult a személyazonosság ellenőrzésére sem.
Segítő együttműködésüket előre is köszönöm.
Kelt: 2019. május 7.
Üdvözlettel:
Szabó Dániel
Tisztelt Adatigénylő!
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 29. § (2) bekezdése alapján a válaszadási határidőt 15 nappal meghosszabbítom.
Üdvözlettel:
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Tisztelt Adatigénylő!
2019. május 6-án fenti tárgyban közérdekű adatigénylést nyújtott be a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (a továbbiakban: NAV), mellyel kapcsolatban alábbiakról tájékoztatom.
A közérdekű adatigénylésben foglaltak alapján az 1. kérdés tekintetében elsődlegesen az szorul tisztázásra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) a magánszemély adókötelezettségét nem az állampolgárság, hanem a magánszemély illetősége alapján határozza meg.
Anyagi jogi szempontból az illetőség megállapításakor nem kizárólag az Szja tv. belföldi illetőségű magánszemélyt megállapító fogalom-meghatározására kell tekintettel lenni. Amennyiben csupán az Szja tv. 3. §-ának 2. pontja alapján vizsgálnánk az illetőséget, annak a) pontja szerint a magyar állampolgárság okán a belföldi illetőség sok esetben megállapítható lenne, s így az állampolgársági alapon történő teljes körű adókötelezettség előírása valóban téves következtetéshez vezethetne. Az illetőség megállapításához azonban a Magyarország és az esetlegesen érintett másik állam belföldi illetőségre vonatkozó belső szabályozását, illetve a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmény 4. cikkének előírásait együttesen kell értelmezni.
A beadványban jelzett külföldön élő és dolgozó magánszemélyek feltehetően külföldön rendelkeznek bejelentett lakóhellyel, így az ottani belső jogszabályok alapján a másik állam szintén belföldi adóügyi illetőségűnek tekinti őket (ezt támaszthatják alá a külföldi államok által kiállított illetőségigazolások is). Ha a magánszemély mindkét állam belső jogszabályai alapján belföldi illetőségűnek minősül, akkor az ellentmondás feloldására szolgálnak a kettős adóztatás elkerülésére kötött egyezményeink adóügyi illetőség megállapítására vonatkozó cikkei. Az Egyezmény az állandó lakóhely, a létérdekek központja, a szokásos tartózkodási hely vagy az állampolgárság (ebben a sorrendben) alapján állapítja meg a magánszemély illetőségét.
Amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van. Ha mindkét Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, a döntő kritérium, hogy melyik Állam állampolgára. Ha az állampolgárság alapján sem dönthető el az illetőség, mert mindkét Állam állampolgára, vagy egyiké sem, akkor a szerződő Államok illetékes hatóságainak kell kölcsönös egyetértéssel rendezni a kérdést.
A leírtak alapján feltehető, hogy a kérdéses magánszemélyeknek, még ha mindkét államban van is bejelentett lakóhelyük, azonban a szorosabb személyi és gazdasági kapcsolataik – huzamos külföldi tartózkodásukból fakadóan – a másik államhoz fűzik őket, így nem Magyarországot kell a létérdekek központjának tekinteni. Az Szja tv. szerint állandó lakóhelynek minősül „az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ott-lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik”.
Az előzőekben ismertetettek alapján kijelenthető, hogy azokat az egyébként magyar állampolgársággal rendelkező magánszemélyeket, akik külföldön élnek és dolgoznak, Magyarországról származó és itt adóköteles jövedelemmel nem rendelkeznek, nem terheli hazánkban adókötelezettség, így adóbevallást sem kell benyújtaniuk, következésképpen „büntetésre” sem kell számítaniuk.
A 2-6. kérdésekben statisztikai adatokat kér a külföldön élő magyar állampolgárok megszerzett jövedelmeivel összefüggő adókötelezettségek teljesítése, illetőleg azok elmulasztása esetére a NAV által alkalmazott jogkövetkezmények kapcsán. Tájékoztatom, hogy az adatigénylésben megjelölt és részletezett adatokkal az állami adó- és vámhatóság nem rendelkezik.
A 7. kérdés kapcsán az rögzíthető, hogy a nemzetközi adóügyi együttműködés keretében történő automatikus és spontán adatcserék alapján a külföldi adóhatóságoktól beérkező, magyar adóügyi illetőségű adózókra vonatkozó jövedelem/bevétel adatok vonatkozásában a NAV az adókötelezettségek teljesítésével összefüggő kockázatok azonosítása, valamint az azonosított kockázatok fennállásának kizárása vagy megállapítása érdekében kockázatelemzést végez. A feltárt kockázat megszüntetése érdekében
a) támogató eljárást indít,
b) az adózót ellenőrzésre kiválasztja, vagy
c) bűncselekmény megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése, folytatásának megakadályozása érdekében tájékoztatja az állami adó- és vámhatóság nyomozó hatóságát.
A közérdekű adatigénylésben feltett 8. kérdésre vonatkozóan a korábbiakban kifejtettek szerint irányadó, hogy az egyes jogcímen megszerzett bevételhez, jövedelemhez kapcsolódó adókötelezettség meghatározásánál döntő jelentősége az érintett magánszemély adóügyi illetőségének meghatározásának és nem az érintett magánszemély adózó állampolgárságán van.
Az adóügyi illetőség meghatározásakor az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) első fejezetében előírt kötelezettségei keretében az adózó köteles az állami adó- és vámhatósággal együttműködni, az ellenőrzés feltételeit biztosítani, továbbá az adómentességre, illetve adókedvezményre való jogosultságot igazolni.
A fentiek szerinti együttműködési kötelezettség az adóigazgatási eljárás olyan alapelve, amelynek nem teljesítését a törvény eljárási bírság kiszabásával szankcionálja.
Főszabályként az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és megállapításait bizonyítékokkal alátámasztani. E bizonyítási teher csak a törvény által meghatározott esetben fordulhat meg. Ennek egyik példája a fent említett eset, amikor az adózót megillető adókedvezmény, vagy adómentesség jogszerű igénybevételének bizonyításához a törvény az adózó bizonyítási kötelezettségét követeli meg.
A megkeresésben foglalt 9-13. kérdésekre vonatkozóan az hangsúlyozandó, hogy az adóhatóság hatáskörét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerveinek hatásköréről és illetékességéről szóló 485/2015. (XII.29.) Korm. rendelet 3/A. § (1) bekezdése rendezi. Ennek értelmében az állami adó- és vámhatóság jár el
a) az adó, a költségvetési támogatás,
b) az adó-visszaigénylés, -visszatérítés,
c) az állami garancia (kezesség) kiutalása és visszakövetelése,
d) az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása,
e) az általános közigazgatási rendtartás alapján a végrehajtás tekintetében a hatáskörébe tartozó kötelezettségek,
f) az önkormányzatokat megillető helyi adóval, illetve a gépjárműadóval összefüggő tartozások megkeresés alapján történő végrehajtása
ügyében, feltéve, hogy azt törvény vagy kormányrendelet nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe.
Fentiek alapján, a NAV olyan állami szerv, melynek nem tartozik a feladatkörébe állampolgársági kérdésekben való állásfoglalás.
Az állampolgárság az állampolgár és az adott állam viszonyát tükrözi és egy természetes személy állampolgárságának a keletkezését, megszerzését és megszűnését minden szuverén állam a belső jogában önmaga határozza meg. Az állampolgárságot az adóhatóság az adóztatás során kizárólag, mint tényt kezeli, nem jogosult azt felülvizsgálni.
Az állampolgárság szerinti diszkrimináció tilalmát az Európai Unió szerződései is garantálják, melyek Magyarországra nézve kötelező jelleggel bírnak. Ez alapján tilos bármilyen állampolgárság szerinti megkülönböztetés a tagállamok állampolgárai között, azaz például egy tagállam a területén élő külföldi állampolgárokat nem különböztetheti meg hátrányosan a saját állampolgáraival szemben.
Ez tagállami szinten azt jelenti, hogy egy nemzeti jogszabály rendelkezéseit az adott állam saját állampolgáraira és a területén élő külföldi állampolgárokra is egyaránt alkalmazni kell. Az egyenlő elbánás elvét, a pozitív és negatív diszkrimináció tilalmát az Air. alapelvi szinten rögzíti, mely szabály az Szja tv. 1/A. §-ban is megjelenik.
Az Szja tv. alapelvként rögzíti továbbá, hogy Magyarországon minden magánszemélynek, aki jövedelmet szerez (állampolgárságtól függetlenül), részt kell vállalnia a közterhek viselésében. Az Szja tv. 2. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki.
A személyi jövedelemadó alanya tehát főszabályként a bevételt szerző magánszemély, életkorától, cselekvőképességétől, állampolgárságától függetlenül, kivéve, ha más törvény eltérően rendelkezik.
Az Szja tv. 2. § (4) bekezdése általános szabályként mondja ki, hogy a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).
Ahogyan az már a korábbiakban az 1. kérdés vonatkozásában kifejtésre került az Szja tv. a magánszemély adókötelezettségét tehát nem az állampolgársága, hanem a magánszemély illetősége alapján határozza meg. Az illetőség pedig nem azonos fogalom az állampolgársággal.
Az Szja tv. 3. § 2. pontja értelmében belföldi illetőségű magánszemély
- a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);
- az uniós polgárok közül azok a személyek, akik a 2007. évi I. törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogukat az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolják,
- a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású,
- a hontalan személy.
Előzőeken túl belföldi illetőségű az a magánszemély is, akinek
- kizárólag belföldön van állandó lakóhelye,
- létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel,
- szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg.
Fentiekből látható, hogy egy magyar állampolgársággal rendelkező személy nem feltétlenül bír magyar illetőséggel, és egy külföldi állampolgár is magyar illetőségűnek minősülhet, ami miatt Magyarországon teljes körű adókötelezettség terheli.
Mindezeket figyelembe véve az Szja tv. az adókötelezettség megállapítása során nem különbözteti meg hátrányosan a magyar állampolgárokat, ezért a jogszabály módosításának kezdeményezését a NAV nem tartja indokoltnak.
Tájékoztatom továbbá arról, hogy a külföldről származó jövedelem adó- és járulékkötelezettségének meghatározásához segítséget nyújt a NAV honlapján elérhető 04. számú információs füzet, mely a magyar illetőségű magánszemélyek külföldről származó jövedelmeinek adóztatására és járulékfizetésre vonatkozó szabályok megismeréséhez és értelmezéséhez kíván támogatást adni. Az említett információs füzet itt elérhető: https://nav.gov.hu/nav/inf_fuz (a Személyi jövedelemadó és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, más közterhek cím alatt).
Jogorvoslati tájékoztató
A közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása vagy a teljesítésre nyitva álló (illetve a meghosszabbított) határidő eredménytelen eltelte esetén, valamint az adatigénylés teljesítéséért megállapított költségtérítés összegének felülvizsgálata érdekében a Fővárosi Törvényszéken (1363 Budapest, Pf. 16 - 1055 Budapest, Markó utca 27.) keresettel élhet.
A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogok gyakorlásával kapcsolatos jogsértés esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (1024 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.) is fordulhat.
A pert az igény elutasításának közlésétől, a határidő eredménytelen elteltétől, illetve a költségtérítés megfizetésére vonatkozó határidő lejártától számított harminc napon belül kell megindítani. Ha az igény elutasítása, nem teljesítése vagy az adatigénylés teljesítéséért megállapított költségtérítés összege miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál bejelentést tesz, a pert a bejelentés érdemi vizsgálatának elutasításáról, a vizsgálat megszüntetéséről, vagy lezárásáról, továbbá az adatkezelő jogsérelem orvoslására, illetve annak közvetlen veszélye megszüntetésére történő felszólítása eredményéről szóló értesítés kézhezvételét követő harminc napon belül lehet megindítani.
Kérem tájékoztatásom elfogadását.
Budapest, 2019. június 5.
Üdvözlettel:
Nemzeti Adó- és Vámhivatal