Közérdekű észrevétel és jogszabályi hiányosság jelzése – A munkavállalók védelmének és vagyoni elégtételének hiánya a munkaügyi hatósági eljárásokban
Tisztelt Hatóság / Tisztelt Államtitkár Úr!
Állampolgári és munkavállalói minőségemben fordulok Önökhöz a 2023. évi XXV. törvény (Panasztörvény) alapján, mint közérdekű észrevétellel élő állampolgár.
A jelenlegi munkaügyi hatósági és jogalkotási gyakorlat tapasztalatai alapján fel kívánom hívni a figyelmet egy olyan rendszerszintű visszáságra, amely a jogkövető és jogsértést bejelentő munkavállalókat halmozottan hátrányos helyzetbe hozza, míg az állam és a jogsértő munkáltatók érdekeit részesíti előnyben.
A probléma megfogalmazása
Amikor egy munkavállaló a munkaügyi hatósághoz fordul, mert a munkáltatója megsérti a jogszabályokat (pl. feketefoglalkoztatás, elmaradt munkabér, túlóra ki nem fizetése, munkavédelmi mulasztások), a jelenlegi rendszer a következőképpen működik:
A hatóság bírságot szab ki, de a pénz az államé: A munkaügyi ellenőrzés során megállapított jogsértések után kiszabott milliós bírságok kizárólag az államkasszába folynak be. A jogsértést feltáró, a nyakát elvágó és a kockázatot vállaló munkállaló ebből az összegből egyetlen forint vagyoni elégtételt vagy kártérítést sem kap.
A bejelentő munkavállaló ellehetetlenül: A bejelentést követően – a papíron létező jogi védelem ellenére – a munkavállaló helyzete a munkahelyén a gyakorlatban fenntarthatatlanná válik. A munkáltatói retorziók, a pszichés nyomásgyakorlás és a mérgező légkör miatt a munkavállaló akkor sem tud az adott cégnél tovább dolgozni, ha elvileg nem bocsátják el.
A bürokratikus teher a munkavállalóra hárul: Bár a hatóság tényszerűen megállapítja a törvénysértést, a munkavállalónak az elmaradt munkabérét vagy kárát továbbra is saját költségén, időt és energiát nem kímélve, külön bírósági eljárásban kell kisajtolnia.
Élezett kérdések a jogalkotó és a hatóságok felé
Miért bünteti a rendszer a jogkövető bejelentőt? Miért alakult ki olyan eljárási rend, amelyben az állam azonnal beszedi a bírságot a jogsértőtől, de a károsult munkavállalót egyedül hagyja a retorzióval és a pereskedés terhével?
Miért nem biztosít a hatósági eljárás közvetlen jogorvoslatot? Miért nem terjed ki a munkaügyi hatóság hatásköre arra, hogy a nyilvánvalóan megállapított elmaradt munkabér vagy járandóság azonnali kifizetésére kötelezze a munkáltatót a munkavállaló javára?
Miért nincs közvetlen védelmi és kártalanítási mechanizmus? Miért nincs olyan jogszabályi garancia, amely a bejelentés miatt ellehetetlenült munkavállaló számára a kiszabott bírság terhére azonnali kompenzációt vagy áthidaló támogatást nyújtana?
Javaslat
Kérem a Tisztelt Címzettet, hogy a fenti visszásságot vizsgálja felül, és kezdeményezze a vonatkozó munkajogi és közigazgatási jogszabályok módosítását úgy, hogy:
A munkaügyi hatóság jogköre terjedjen ki a munkavállalót érintő közvetlen vagyoni elszámolás elrendelésére is.
A kiszabott közigazgatási bírságok egy meghatározott része (vagy annak egésze) közvetlenül a sérelmet szenvedett munkavállaló kompenzációját szolgálja.
A bejelentést tevő munkavállalók számára valós, a gyakorlatban is működő jogi és egzisztenciális védelmi háló jöjjön létre.
A munkavállalók jogkövető magatartása nem vezethet oda, hogy ők váljanak a rendszer egyetlen valódi vesztesévé.
Kelt: Budapest, 2026.08.07
Tisztelettel,
Kelemen Csaba
