MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNVBíRÓSÁGA
Ügyszám:
53~_~L~~11
Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
Érkezett:
2009 MAJ 1 2.
1015 Budapest. Donáti u. 35-45.
l
,~r.
;:-'~'.~~"
Tisztelt Alkotmánybírósá~!MÉ!'i~~,@r
;/
fjQ
Alulírott indítványozó, az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi XXXIII. törvény (Abtv.) 21.S
(2) bekezdésében biztosítottjogosultként
az Ls-ának b) pontja szerint
jogszabályalkotmányellenességének
utólagos vizsgálata iránti kérelmet
terjesztek elő, és kérem elsődlegesen a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő,
valamint az élettársi viszony
igazolásának
megkönnyítéséhez
szükséges
egyes törvények
módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény egészének, másodlagosan
1-4.s-ának, 5.s-ának
(1)-(2) és (5) bekezdésének,
6.s-ának, 7.s-a (1)-(3) és (5)-(8) bekezdéseinek,
8.s-ának, 9.s-a
(1) és (3) bekezdésének
valamint
10-15. s-ainak
és 17.S-ának a hatálybalépése
napjával
történő megsemmisítést,
mert annak szabályai az Alkotmány
54.s-ának
(1) bekezdésébe,
valamint 70/A.S-ának (1) bekezdésébe ütköznek.
Fenti kérelmemre tekintettel egyidejűleg
soron kívüli eljárás elrendelése iránti kérelmet
terjesztek elő, tekintettel arra, hogy a törvény 2009. július 1. napján lép hatályba és az Abtv.
43.s-ának
(2) bekezdése
értelmében
a jogszabálynak
vagy az állami irányítás egyéb jogi
eszközének megsemmisítése,
nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat,
s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.
Indokolás:
Az Alkotmánybíróság.a
be'egyzett élettársi ka csolatr'
zóló 2007. évi CLXXXIV. törvény
megsemmisítéséről
szóló 154/20 8. (XII. 17.) AB határozat megállapította,
hogy az azonos
nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének
létrehozása nem
alkotmányellenes.
A bejegyzett
élettársi kapcsolatról,
az ezzel összefüggő,
valamint
az
élettársi viszony igazolásának
megkönnyítéséhez
szükséges egyes törvények módosításáról
szóló
2009.
évi
XXIX.
törvény
azonban
a szabályozás
módja
miatt
ugyancsak
alkotmányellenes az alábbiak szerint.
L A 154/2008. (XII. 17.) AB határozat többségi indokolása az azonos neműek között létesített
bejegyzett élettársi kapcsolat alkotmányosságát
három körülményre alapította:
- az élettársi kapcsolat létesítésének joga az önrendelkezési jogból fakad;
- az azonos neműek házasságot nem köthetnek;
- az azonos neműek párkapcsolata
tartós életközössége megvalósíthat
olyan értékeket, hogy
az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek
nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre.
A többségi
indokolás
azonban
azt is kifejti, hogy ,,[e]gy ilyen
- a
de facta élettársi
kapcsolathoz képest privilegizált
- jogintézmény
célja egyfelől a regisztráció
lehet, ami az
élettársi viszony fennállásának bizonyítását könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó
az azonos
neműek bejegyzett
élettársi kapcsolatát
mint jogi keretet lényeges
alanyi - személyi
és
vagyoni - jogosultságokkal
és kötelezettségekkel,
mint tartalmi elemekkel töltheti ki olyan
••
•
mértékben, hogy ezáltal számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van
arra, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül
a
megfelelőket alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az
egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét
szem előtt tartva a szexuális
irányultságból adódó különbségeket figyelembe vegye".
Az Alkotmánybíróság
álláspontja
szerint tehát a bejegyzett
élettársi
kapcsolat
célja a
regisztráció,
tartaimát
pedig
a házastársakra
vonatkozó
szabályok
közül
a
megfelelően
alkalmazandó szabályok kiválogatása révén lehet megállapítani.
II. A 2009. évi XXXIX. törvény 1-2.~-a a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére, a 3.~-a a
bejegyzett
élettársi
kapcsolat
tartalmára,
4.~-a
pedig
a bejegyzett
élettársi
kapcsolat
megszüntetésére - lényegében azonos szabályozás illetve utaló szabály folytán - a házasságra
vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Ez a szabályozási mód ugyanakkor a bejegyzett
élettársi kapcsolat esetében szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a felek önrendelkezési
jogát (Alkotmány 54.~ (1) bekezdés).
l.) A házassági kötelék formalizált jellege, a jogviszony megszüntetésének
eljárási feltételei,
a vagyonközösségi
igénynek a kötelék fennálltához kötött vélelmezése és a tartási jog mind-
mind azt a célt szolgálják, hogy a közös gyermeket nevelő, az egyéni érvényesülését háttérbe
szorító, ezért vagyonszerzésre
is csak korlátozottabban képes fél biztos lehessen abban, hogy
ez a jogviszony
tartósan
fennmarad,
keretei
között
megélhetése
biztosított
lesz, és a
jogviszony megszűnése esetén a gyermek vállalása és nevelése miatt nem kerül kiszolgáltatott
helyzetbe. A házasság jogintézményének
tehát nem egyedüli, sőt nem is elsődleges célja az
együtt élő felek egymás közti vagyoni és személyi jogviszonyainak
rendezése, sokkal inkább
az, hogy szilárd jogi keretet nyújtson a közös gyermekek nemzéséhez
és felneveléséhez,
vagyis a házasság intézménye
hangsúlyozottan
a gyermeket és a gyermeket nevelő szülőt
védi, ezért is szerepel együtt a házasság és család védelme az Alkotmány 15.~-ában.
E körülmény az, amely a kötelék létestésítésének és megszüntetésének
anyagi jogi és eljárási
akadályait mint az önrendelkezési jogot korlátozó szabályokat indokolttá és arányossá teszik.
A Pp. 285.~ (5) bekezdése ennek megfelelően eljárási könnyítéseket enged arra az esetre, ha a
feleknek közös kiskorú
gyermeke
nincs, vagy jogviszonyukat
a közös kiskorú gyermek
érdekének megfelelően rendezték. A Csjt. 18.~-ának (1) bekezdése is úgy rendelkezik, hogya
házasság felbontása
esetén a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe
kell venni, ami
szélsőséges esetben a kereset elutasítását is eredményezheti. A kötelék kizárólagossága
(Csjt.
7.~, Btk. 192.~), a kötelék létrejöttét megelőző előkészítő eljárás és várakozási idő (Csjt. 3.~),
a házasság ünnepélyes megkötése (Csjt. 2.~) is azt a célt szolgálják, hogy az esetleges közös
gyermek
védelmében
megfontolt
döntéssel megalapozott,
tartós kapcsolat jöjjön
létre a
házasulók között.
2.) Az azonos nemű párok esetén a közös gyermek nemzése és felnevelése szóba sem jöhet,
ezért nincs olyan alkotmányos
indok, amely a felek önrendelkezési
jogának
a házassági
kötelékkel
azonos
mértékű
korlátozását
a
kapcsolat
létrejötte
illetve
megszüntetése
tekintetében
szükségessé
és
arányossá
tenné,
dacára
annak,
hogy
viszonyuk
egyes
vonatkozásai jogi elismerést és védelmet tehetnek szükségessé.
Az Alkotmánybíróság
14/1995. (III. 13.) AB határozatában,
illetve 154/2008. (XII. 17.) AB
határozatában
utalt arra, hogy
" [k]ét személy tartós életközössége
megvalósíthat
olyan
értékeket, hogy az érintettek
személyi méltóságának
egyenlő figyelembevétele
alapján az
együttélő
személyek
nemétől
függetlenül
igényt tarthat jogi elismerésre".
Ilyen értéknek
tekinthető
elsődlegesen
az együttélés
során, a közös gazdálkodás
keretében
egymásnak
-I
nyújtott vagyoni értékű szolgáltatások,
különösen a lakhatás, tartás és gondozás biztosítása,
amelynek kölcsönösségét a kapcsolat megszűnése esetén is védelmezni kell.
Ez a védelmi igény ugyanakkor nem indokolja a kapcsolat kizárólagosságának
elismerését és
a kapcsolat létesítésének
és megszüntetésének
akadályozás át; a közösen
szerzett vagyoni
érték
méltányos
megosztását,
az
önhibáján
kívül
rászoruló
fél részére
tartás
illetve
lakáshasználati
jog
biztosítása
elégséges
módon
szolgálja
ezt
a
védelmet.
Még
e
jogosultságok
biztosítása
tekintetében
is -
mivel
korlátozzák
a formális
jogszerző,
a
lakástulajdonos illetve a tartásra kötelezett fél vagyoni jogait - vizsgálni kell az arányosságot.
Nyilvánvalóan aránytalan lehet például a vagyoni jogok korlátozása, ha az együttélés tartama
alatt nem került sor közel egyenértékű
szolgáltatásra,
vagyis
az együttélés
nem tartott
huzamosabb ideig.
II. A 2009. évi XXXIX. törvény által választott szabályozási mód az indokolatlan hátrányos
megkülönböztetés
(Alk.70/A.S)
tilalmába
is, mert a lényegileg
azonos
helyzetben
lévő
bejegyzett és nem bejegyzett élettárasakat indokolatlanul eltérően kezeli.
1.) Az élettársi kapcsolat lényege, hogy két személy házasságkötés nélkül, közös háztartásban,
érzelmi és gazdasági közösségben
él együtt. A bejegyzett élettársak és a be nem jegyzett
élettársak között annyi a tényleges különbség, hogy a bejegyzett élettársak esetén az élettársi
viszony fennálltának
tényét közhiteles
nyilvántartás
tanúsítja,
bár a törvény 9.s-ának
(2)
bekezdése a nem bejegyzett élettársi kapcsolatok nyilvántartásba
vételének lehetővé tétel ével
a nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatok tekintetében még ezt a különbséget is felszámolja.
Ennek ellenére a jogi szabályozás alapvetően eltérő jogkövetkezményeket
fűz a bejegyzett
élettársi kapcsolathoz és a be nem jegyzett élettársi kapcsolathoz.
Az a körülmény, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos neműek létesíthetnek, nem
jelent olyan lényeges különbséget, amely ezt az eltérő szabályozást alkotmányosan indokolná.
Ennek oka ugyanis az, hogy az azonos nemű párok esetén fogalmilag kizárt a közös gyermek
nemzése
és felnevelése,
ezért
a házasság
tekintetében
e cél megkönnyítését
szolgáló
szabályok alkalmazása inkább indokolt a házassági kötelékben nem élő, de közös gyermeket
nevelő különnemű élettárs ak esetén, mint az azonos nemű élettársak esetén.
A vagyoni viszonyok rendezése - a közös gazdálkodás nemi irányultságtól,
sőt a résztvevők
nemi kapcsolatának meglététől is független jellege miatt - a Jat. 18.S (3) bekezdése alapján az
azonos szabályozást indokolná. Az élettársi (érzelmi) kapcsolat társadalom előtti vállalásától
az azonos nemű élettársak
sincsenek
elzárva, hiszen a jog az azonos neműek
élettársi
kapcsolatát a különneműek
kapcsolatával
azonos módon ismeri el és szabályozza. A nemi
kapcsolat pedig önmagában - ha a gyermekek vagy a nemi önrendelkezési jog védelme ezt
nem indokolja - jogi szabályozás
tárgya illetve jogkövetkezmények
alapja nem lehet; az
államnak kívül kell maradnia polgárai hálószobáján.
2.) A szabályozás
diszkriminatív
azért is, mert az élettársi jogviszonyt
párkapcsolatként
tételezi, kizárva a jogi szabályozás
köréből azokat, akik kettő vagy annál több személlyel
élnek házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben. A hatályos
szabályozás ismeri a közeli hozzátartozók
vagyonközösségét
(Ptk. 578/G.S (2) bekezdés),
továbbá lehetőség nyílt arra, hogy a vagyoni viszonyokat a polgári jogi társaság szabályai
szerint (Ptk. 568. S) keretei között lényegében az élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályokkal
azonos módon rendezzék.
A bejegyzett élettársi viszonyhoz
fűzött többletjogosultságokra
(tartási jog, lakáshasználati
jog,
öröklési
jog)
tekintettel
azonban
az
élettársi
kapcsolat
párkapcsolati
jellegének
fenntartása indokolatlan
hátrányos megkülönböztetést
jelent azokra, akik nem párkapcsolat
kereteiben élnek együtt, mert - a Jat. 18.S-ának (3) bekezdését
is megsértve - lényegében
..
azonos helyzetben
lévő (együtt élő, közösen gazdálkodó)
jogalanyok
egy - önkényesen
kiemelt
-
csoportjának
jogviszonyait
szabályozza
eltérő en,
bármilyen
elfogadható
alkotmányos indok nélkül.
A házasság esetén a párkapcsolati jelleget (monogámia elve) az indokolja, hogy a házasság
célja a közös gyermek
nemzéséhez
és felneveléséhez
kedvező
keretek biztosítása,
és a
gyermek egészséges fejlődése szempontjából kívánatos, hogy olyan családban nőjön föl, ahol
mindkét nemű szülő által nyújtott mintával szembesülhet, ezért indokolt védeni a házasság
stabilitását mellett annak kizárólagosságát
is. Az élettársi kapcsolat esetén ilyen indok nem áll
fenn, hiszen e jogintézmény
elsődleges célja az együtt élő személyek viszonyainak rendezése
(az esetleges közös gyermekkel kapcsolatos jogviszonyokat
ugyanis a jog autonóm módon
rendezi; e szabályokat azonban az együtt nem élő szülők esetén is alkalmazni kell), ezért a
kizárólagosság fenntartása éppen e jogintézmény céljával ellentétes.
A fentiekre tekintettel kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot,
hogy elsődlegesen a bejegyzett
élettársi
kapcsolatról,
az ezzel
összefüggő,
valamint
az élettársi
viszony
igazolásának
megkönnyítéséhez
szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény
egészét, másodlagosan
1-4.S-át, 5.S-ának (1)-(2) és (5) bekezdését, 6.S-át, 7.s-a (1)-(3) és (5)-
(8) bekezdéseit" 8.S-át, 9.s-a (1) és (3) bekezdését valamint 10-15.s-ait és 17.S-át az Abtv.
40.s-a alapján - az Abtv. 42.s-ának (2) bekezdése alkalmazásával - a hatálybalépése napjával
megsemmisíteni szíveskedjék.
Kérem továbbá az eljárás soron kívüli lefolytatását, tekintettel arra, hogy a törvény 2009.
július 1. napján lép hatályba és az Abtv. 43.s-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabálynak
vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének
megsemmisítése,
nem érinti a határozat
közzététele előtt létrejött jogviszonyokat,
s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket,
,így az alkotmányos sérelem nem lenne orvosolható.
Kérem, amennyiben lehetséges, indítványozó személyes adatainak zártan kezelését.
Beadványomon - az Abtv. 18.s-ának (1) bekezdésére tekintettel-
illetéket nem róttam le.
Budapest, 2009. május 11.
Tisztelettel:
"
Document Outline
