A Magyar Köztársaság
~~~~~~w~;~;~r~~!
Alkotmánybírósága
lÜgyszám:
l 1
l' I
[
Budapest
Donáti u.35-45.
IÉrn'~tt ;~:AJ-~!~
1015
I-----.- -..
'-,--.---,
('.---
~--------
lPéldány
l
. Kezelöiroda:
Tisztelt Alkotmánybíróság!
i
~
M(lileklot
,
_1
•••
~~Jhlillh
A
az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi
XXXII.Tv.1.S.b)
pontja,
21.S.(2)
bekezdése
és 37.s-a
értelmében
a bejegyzett
élettársi
ka.Qcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásána k megkönnyítéséhez
'szükséges
egyes
törvények
módosításáról
szóló
2009.
évi
XXIX.
tv.
3.
és
4.s-ai
alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatát kezdeményezem,
és - mivel a bejegyzett élettársi
kapcsolat
joghatásairól,
valamint
megszűnéséről
szóló rendelkezések
kihatnak
a törvény
majdnem minden rendelkezésére - a törvény egészének megsemmisítését
indítványozom.
Álláspontom szerint a kifogásolt törvény elsődlegesen sérti az Alkotmány 15.s-ban a házasság
és a család védelmét
mint alapintézményt
deklaráló
alapelvet,
ezen túlmenően
pedig
a
demokratikus
jogállamiságból
következő
jogbiztonság
sérelme
miatt
a 2.S.(1)
bek-ben,
valamint
a 70IA.s-ban foglaltakat
is. A törvény
meggyőződésem
szerint
ellentétes
az
Alkotmánybíróság
154/2008
(XII.17.)
AB határozatával,
illetve
a 14/1995
(HI.B.)
AB
határozatában rögzített iránymutatás sal is.
1.1
Az Alkotmány 15.s-ban foglalt alapelv, éspedig hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és
a család intézményét, az Alkotmánybíróság
ismételten, és következetesen
képviselt álláspontja
szerint olyan alapintézményt jelent, amely intézmény hagyományos
rendeltetésénél
fogva is
férfi és nő gyermekek
születését
és felnevelését
célzó, tartós kapcsolatát
jelenti,
ekként
egyértelműen pozitívan megkülönböztetendő
minden más párkapcsolati
formától. Az életben
ugyanis nemcsak élettársi, hanem egyéb, igen értékes, támogatásra érdemes párkapcsolatok
is
léteznek (pl. magukra maradt testvérek, vagy szülő és felnőtt gyermeke egymást támogató
együttélése), amelyekhez képest azonban csak a házasság intézménye - a társadalom jövőjét
jelentő gyermek lehetséges megszületésének
és felnevelésének
kereteként - élvezhet nagyobb
védelmet.
Amíg az Alkotmány a házasságot, mint kiemeit alapjogot védi, addig más kapcsolati
formák szabályozásának,
és védelmének lehetősége az 54.S (1.) bek., illetve a 701A. S az emberi
méltóságnak, illetve a jogegyenlőségnek
szintén Alkotmányban rögzített elveiből vezethető le.
Álláspontom szerint tehát pusztán az Alkotmány felépítéséből, szerkezetéből is az következik,
hogy a házasság és a család jogintézményét
külön, más formáktól megkülönböztetve,
azokkal
össze nem mosható módon kell szabályozni.

Nyilvánvaló, hogy a sérelmezett törvénye kötelezettségének nem tett eleget, így sérültek az
Alkotmány felhívott rendelkezései, változatlanul ellentétesek továbbá az Alkotmánybíróság
l 54/2008(XII. l 7.) AB határozatának iránymutatásával.
A 2009.évi XXIX. tv. a bejegyzett élettársi kapcsolatok keretében az azonos neműek viszonyát
rendezi. Az egyes jogkövetkezmények vonatkozásában azonban - majdnem szó szerint azonos
módon a megsemmisített törvény rendelkezéseivel - a házasságra vonatkozó szabályokat
terjeszti ki olyképpen, hogy nem csak a Csjt., hanem minden más olyan jogszabályhely
alkalmazandó a bejegyzett élettársakra is, ahol házasságra, házastársakra, özvegy, vagy elvált
személyre utaló rendelkezés található.
A hivatkozott AB határozat ismételten és hangsúlyosan kifejtette, hogy egyrészről a
jogalkotónak lehetőségében áll az élettársi viszonyok önálló szabályozása, beleértve az
azonos nemű személyek ilyen kapcsolatának törvényi szintű rendezését is, másrészről azonban
nem sértheti az Alkotmány 15.s-ában foglalt házasság- és családvédő alapjogot, tehát nem
válhat a házassággal összetévesztésig hasonlatos jogintézménnyé. Amint azt a határozat
egyértelműen kifejtette, a szabályozás során tételesen végig kell kísérni a rendezni kívánt
élettársi kapcsolat egyes számba vehető jogosultságait
és kötelezettségeit, a várható
joghatásokat és következményeket. Ennek eredményeként a törvényben mindezt önállóan lehet
és kell rendezni, aminek körében az sem kizárt, hogy egyeseket - amelyek arra alkalmasak -
átemelnek a hatályos és a házasságra vonatkozó rendelkezésekből. Ugyanazt a kifogásolt
törvényalkotási módszert alkalmazni azonban, amelyet már egyszer az Alkotmánybíróság
súlyos kifogás tárgyává tett, és aminek következményeként két, egymástól különböző, és
alkotmányjogilag nem azonos módon védett jogintézmény egymással összemoshatóvá válik,
számomra megdöbbentő, és egyben súlyosan alkotmánysértőnek is tekintem.
Hangsúlyozom, hogy az AB határozat indokolásának felhívott részei mind az azonos nemű,
mind pedig a különnemű párkapcsolatok szabályozására kiterjedtek; azzal tehát, hogy az
indítvány tárgyává tett törvény hatálya - a bejegyzett élettársi kapcsolat tekintetében - csak az
azonos nemű személyekre terjed ki, a szabályozás alkotmányellenes voltára nincs kihatással,
sőt, az AB határozat ismeretében a szabályozásnak ez a módja még inkább elutasítandó.
A 154/2008(XII.17.) AB határozat hivatkozott arra, hogy "az Alkotmány ... a legmagasabb
színtű jogforrás
a jogrendszerben,
törvényi
szinten
tehát
nem
lehet
alkotmányos
intézményekkel azonos, új intézményeket létrehozni."
Álláspontom szerint ez a jogalkotói megoldás lényegét tekintve - nemcsak a 2007 évi
CLXXXIV. tv., hanem a 2009. évi XXIX. tv. megalkotása során is - az Alkotmány
megkerülését eredményezi, így súlyosan sérül az Alkotmány 2.S (1) bek-ben rögzített
jogállamiság elve.
A hivatkozott AB határozat rámutatott arra is, hogy a korábban megsemmisített 2007. évi
CLXXXIV. tv-nek az a szabályozási módszere, amely szerint különösebb körültekintés és
mérlegelés nélkül minden, a házasságra, házastársakra, özvegy és elvált személyekre vonatkozó

.
,
rendelkezés
hatályát
kiterjesztette
a bejegyzett
élettársakra
is,
" ... a megkülönböztetés
indokolatlan hiánya az Alkotmány 70/A.s-ában
deklarált alkotmányos egyenlőség sérelméhez
vezet." Mivel a jogalkotó pontosan ugyanezzel a módszerrel élt a sérelmezett törvény esetében
is, ez az alkotmányos sérelem mindkét törvény esetében egyaránt fennáll - függetlenül attól,
hogy azonos neműek, vagy különneműek kapcsolatát szabályozza.
Elfogadom, és támogatom az Alkotmánybíróságnak
azt az állásfoglalását, miszerint "az azonos
nemű személyek számára azonban, akik az Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a
jogalkotónak
az
Alkotmány
korlátai
között
biztosítania
kell
egymás
irányában
a
házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az egyenlő méltóságú személyként kezelésüket
biztosítja." Az AB határozat indokolásából
azonban egyértelműen
az is megállapítható,
hogy
ezzel az alkotmányos lehetőséggel a jogalkotó szintén csak alkotmányos korlátai között élhet.
Abban az esetben pedig, ha - akár az azonos nemű, akár a különnemű
felek esetében - "a
bejegyzett
élettársi közösség jogintézményét
a lényeges tartalom
Goghatások)
tekintetében
azonossá teszi a házassággal ... ", sérti az Alkotmány már felhívott szakaszait.
Hivatkozom
végül
a
154/2008(XII.17.)
AB
határozat
egyik
párhuzamos
indokolását
megfogalmazó
Dr. Kiss László alkotmánybíró
által rögzítettekre,
amely szerint pontosan
meghatározhat(and)ó
feltételei vannak "az azonos neműek "házassághoz
hasonló"
élettársi
kapcsolatait újraszabályozó
törvény alkotmányosságá"-nak,
éspedig függetlenül attól, hogya
feltételeket maga a határozat kifejti-e vagy sem. Véleményem
szerint azonban e korlátok és
feltételek az AB határozatból egyértelműen megállapíthatók,
valamint az is, hogy a jogalkotó e
korlátokat teljességgel figyelmen kívül hagyta.
Az előadottak alapján kezdeményezem
a 2009. évi XXIX.tv. egészének megsemmisítését.

Document Outline