MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYBíR6sÁGA
Ügyszám:
tdl1G
J
Érkezett:
2009 SZEPT O 8.
ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ
I
Kezelóiroda: (
, Példány:
~
Melléklet:
Magyar Köztársaság
db
Alkotmánybírósága
Budapest
Donáti u. 35-45.
1015
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. S b) pontja
és a 21. S (2) bekezdése értelmében kérem aT. Alkotmánybíróságot, hogy a bejegyzett élettársi
kapcsolatról,
az
ezzel
összefüggő,
valamint
az
élettársi
viszony
igazolásának
megkönnyítéséhez
szükséges egyes törvények
módosításáról
szóló 2009. évi XXIX. törvény
egészét alkotmányelJenesnek
nyilvánítani és megsemmisíteni
szíveskedjék, mivel az sérti az
Alkotmány 2. S (1) bekezdését és a 15. S-át, valamint figyelmen kívül hagyja a 67 és 54
szakaszok megfelelő értelmezését, az alábbiakban kifejtett indokok szerint.
Az Alkotmánybíróság
154/2008. (XII. 17.) AB határozatával alkotmányellenesnek
nyilvánította
és megsemmisítette a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt. Az
Országgyűlés
ezt követően
2009. április 20-i ülésnapján
elfogadta
a bejegyzett
élettársi
kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez
szükséges egyes törvények módosításáról
szóló 2009. évi XXIX. törvényt, azonban az új
törvénynek
csak a neve változott meg, és nem küszöböli
ki azokat az alkotmányossági
aggályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság fogalmazott meg a korábbi szabályozással szemben.
A leglényegesebb
különbség
a két törvény szabályozásában,
hogy míg a megsemmisített
rendelkezések mind az azonos, mind a különböző nemű személyek számára lehetővé teszik a
bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését; addig a hatályos törvény ezt a lehetőséget csak az azonos
neműek számára biztosítja. Ez azonban nem érinti az Alkotmánybíróság
korábbi ellenérveinek
érvényességét: azok az új törvénnyel szemben is megfogalmazhatóak.
Az Alkotmánybíróság
a nevezett határozatában az alábbiak szerint foglalta össze a házasság
védelmével kapcsolatos gyakorlatát:
"Az Alkotmánybíróság
a 14/199S. (III 13.) AB határozatában a társadalmi felfogással
összhangban értelmezte az Alkotf(lány 15. ~-át, és kimondta, hogy a házasság "tipikusan
1

közös gyermekek
születését és a családban való felnevelését
célozza, amellett, hogy a
házastársak
kölcsönös
gondosk.odásban
és támogatásban
élésének
is kerete.
( ..) A
házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy
elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a
magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. s-a együtt említi a védelem két tárgyát: A
Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét"
(ABH 1995, 82, 83.). Az
idézett határozat kimondja azt is, hogy: "Az utóbbi évtizedekben ( ..) mozgalmak indultak a
homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen. Másrészt változások tapasztalhatók a
hagyományos családmodellben
is, elsősorban a házasságok tartósságát tekintve. Mindez
azonban nem ok arra, hogy a jog eltérjen a házasságnak attól a jogi fogalmától,
amely a
mai állapothoz vezető hagyományban mindig is élt, és amely a maijogokban
is általános,
továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-fogalmával
összhangban
van. A mai
alkotmányok
és a házasságra
és családra vonatkozó
rendelkezések
összefüggéséből
levezethetően a magyar Alkotmány
is, a férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek, és
azt védi (Alkotmány 15. S, 67. S, 70/J S)" (ABH 1995, 82, 83.). Az Alkotmánybíróság
értelmezésében tehát a házastársak különneműsége fogalmi eleme a házasságnak. Ebből
következően a házasságkötéshez
való - az Alkotmány 54. S (l) bekezdésébőllevezetett
- jog
is csak a különböző
nemű párokat illeti meg. A 37/2002. (IX. 4.) AB határozat ismét
leszögezte, hogy: "A heteroszex,uális, illetve a homoszexuális
irányultság egyaránt az
emberi
méltóság
lényegéhez
tartozik,
szétválasztásukra,
az
érintett
személyek
méltóságának
nem egyenlő kezelésére kivételes indokok szükségesek.
Ilyen például a
házassághoz
való jog
tekintetében
a homoszexuális
irányultság
megkülönböztetése
[14/1995.
(IlL
13.) AB
határozat, ABH
1995, 82, 84.}."
(ABH 2002, 230, 245.)
Álláspontját,
amely
szerint
tehát
a
házasság
intézményét
egy férfi
és
egy
nő
életközössége ként védi az AlkotmQny 15. s-a, az Alkotmánybíróság későbbi határozataiban
is fenntartotta
[65/2007. (X 18.) AB határozat, ABH 2007, 726.; 75/2007. (X 19.) AB
határozat, ABH 2007, 731.] és tOllábbra isfenntartja. "
Az állam vonatkozó
kötelezettségeivel
kapcsolatban
az Alkotmánybíróság
az alábbiakat
állapította meg:
"Az állam kötelezettsége a háza~ságkötéshez való jog biztosítása körében elsősorban és
minimálisan arra terjed ki, hogy ia házasságkötés és családalapítás feltételeit, jogi kereteit
megteremtse. Ebből következően q jogalkotó a házasság intézményét nem szüntetheti meg, a
házasságkötést nem teheti lehetetlenné, és a házasság esetleges feltételeit,
akadályait is
rendkívüli körültekintéssel
kell meghatároznia [Vö. pl. 22/1992. (IV 10.) AB határozat,
ABH
1992,
122.].
Az
Alkotmány
15.
S-ában
megfogalmazott
intézményvédelmi
kötelezettségből azonban az is következik, hogy az állam nem teremthet olyan törvényi
helyzetet sem, amely a házaspári/kat összességében hátrányosabb helyzetbe hozza a nem
házas személyekkel, párokkal sZffmben. Mindezeken túlmenően pedig az, hogy a Magyar
Köztársaság védi a házasság intézményét, pozitív viszonyulást, aktivitást és támogatást is
feltételez.
A házasság és család) intézménye állam általi védelmének alkotmányos felső
határa (maximális terjedelme) azonban nem állapítható meg, ez nem is alkotmányos kérdés.
Az állam, lehetőségeihez mérte n, az Alkotmány keretei között viszonylag szabadon döntheti
el, hogy milyen" házasság- és családpolitikát "folytat, és ehhez milyen jogi eszközöket vesz
igénybe. "
2

A házasságtól
eltérő párkapcsolatok
törvényi szintű védelmével
összefüggésben
pedig az
alábbiakat fejtette ki:
"Az a tény azonban, hogy a magyar Alkotmány - a nemzetközi egyezményekkel összhangban
- csak a házasság intézményének biztosít kifejezett alkotmányos védelmet, alapot teremt
arra,
hogy a törvényhozó
a házastársak
és a házasságkötést
mellőző
élettársak
jogviszonyát
eltérő en szabályozza. Az 1097/B/1993. AB határozat kimondta: "Mivel az
élettársi kapcsolat - a házasság intézményével szemben - kifejezett alkotmányos védelmet
nem élvez, alkotmányjogi szempontból a házastársak közös lakáshasználata az élettársak
lakáshasználatával, illetőleg ennek jogi rendezésével összehasonlíthatatlan.
Az Alkotmány
alapján tehát e lakáshasználatok tekintetében nincs szó összemérhető kategóriákról (...)"
(ABH 1996, 456, 464.).
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság
azt is megállapítja,
hogy az Alkotmányból
nem a
házassági kötelék mint együttélés i forma "egyedüli"
(kizárólagos), hanem a "különös"
(kiemelt, alkotmányos
szintúJ védelme vezethető le, vagyis az alaptörvény nem zárja ki
más, a házasságtól eltérő párkapcsolatok
törvényi szintű oltalmát. A jogalkotónak
tehát,
figyelembe véve a különféle párkapcsolatokjogi
rendezettség iránti igényét, lehetősége van
a házasságon kívül más együttélési formákat
is elismerni és törvényi szintű védelemben
részesíteni. Az egyes párkapcsolati formák törvényi szintű elismerésének
és a védelem
szükségességének
és mértékének megítélése a jogalkotó
mérlegelés i körébe tartozik. A
törvényhozónak
tehát lehetősége. van egyfelől arra, hogy a rövidebb vagy hosszabb
időtartamú,
lazább vagy szorosabb
de facto
élettársi
viszonyban
élők, a bejegyzett
élettársak, másfelől a házastársak jogait és kötelességeit dijferenciáltan, eltérő módon és
mértékben határozza meg. "
Az Alkotmánybíróság
a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi jellegének
és a házassághoz való
viszonyának vizsgálata során az alábbi következtetésekre jutott:
"A Béktv. szóhasználata arra utal, mintha a BÉK az eddig is létező élettársi kapcsolat
szabályozásához
állna közelebb; csupán annak regisztrált
változatáról
volna szó. A
szabályozás áttekintése nyomán mindazonáltal arra a következtetésre
kell jutni, hogy a
BÉK
keletkezése
(konstitutív
hatályú
bejegyzés) és tartalma folytán
sokkal jobban
hasonlít a házasságra, mint az élettársi kapcsolatra. A Béktv. 2. ~ (1) bekezdése szerint az
e törvényben nem szabályozott kérdésekben - lényegében tehát minden személyállapoti és
vagyonközösségi kérdésben, néhány kivétellel - a BÉK-re alkalmazni kell a házasságról, a
családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) házasságra
vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint pedig minden más
törvény vonatkozásában: "Ha töryény eltérően nem rendelkezik,
a) a házasságra vonatkozó szabál)lokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy
élettársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett
élettársára,
d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi
kapcsolatát megszüntették,
e) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra
is megfelelően alkalmazni kell. "
3

Ezen általános, a jogrendszer
egészére kiható utaló szabályok nyomán a BÉK "quasi
házassággá"
és valódi
családjogi
intézménnyé
válna,
amelyre
tehát
- kifejezetten
szabályozott kivételektől eltekintVe - nem csupán a Csjt., hanem minden egyéb törvény
összes, a házastársakra, házasságra stb. vonatkozó szabálya alkalmazandó lenne. Ez azt
jelentené, hogy a házasfeleket megillető jogok a bejegyzett élettársakat is megilletnék, ezzel
párhuzamosan
pedig
a házastársakat
terhelő kötelességek
is terhelnék
a bejegyzett
élettársakat.
Főszabályként
tehát a BÉK joghatásai
azonosak
a házasságéval
(pl.
bejegyzett
élettársak
törvényes
öröklési
státusza,
özvegyi
nyugdíj
szabályai,
tartási
kötelezettség, összeférhetetlenségi
szabályok stb.). Egyidejűleg módosul a Ptk. 685/A. 9-a,
és így élettársnak már csak azok a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben
együttélő személyek minősülnek, akik házasságkötés,
vagy BÉK létesítése nélkül élnek
együtt. Továbbá a Béktv. 17. 9-a a záró rendelkezések körében a Csjt., az At. és a Ptk.
módosításáról is rendelkezik: a házastárs, házasság szövegrész mellé e jogszabályokban
beilleszti a bejegyzett
élettárs,
bejegyzett élettársi
kapcsolat
szövegrészeket.
Ezek
a
módosítások és a 2. & általános utaló szabályán keresztül módosuló összes törvényhely
együttesen a "bejegyzett élettársat" tartalmilag és érdemben a "házastárs" jogi státusába
helyezik,
azzal
lényegileg
qzonos,
új
személyállapotot,
személyi
státusjogot
keletkeztetnek. "
:,
"A BÉK és a házasság viszonyát az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért alapvetően
a szabályozás módja, a Béktv. 1. 9 (1) bekezdésében az azonos és különböző nemű
személyek homogén csoportként való kezelése, valamint a 2. 9 (1) és (2) bekezdéseiben
foglalt generális utaló szabályok határozzák meg. Ezt nem lehet másképpen értékelni, mint
úgy, hogy a jogalkotó
nem tekintette
át a magyar jogrendszerben
létező összes, a
házastársakra( elváltakra, özvegyekre stb.) vonatkozó rendelkezést, és nem
mérlegelte,
hogy ezek közül a szabályok közül mely szabályok alkalmazását rendeli el, és melyeket
tiltja meg
a különböző
neműek,
illetó1eg az azonos
neműek
" eltérő szexuális
irányultságából
fakadó
különbségek"
miatt
a
bejegyzett
élettársi
kapcsolat
vonatkozásában. Ilyen jogszabályhelyenkénti
mérlegelést kizárólag a Ptk., Csjt. és az At.
vonatkozásában végzett el a jogalkotó, e jogszabályokat ugyanis kifejezett rendelkezésekkel
kiegészíti a Béktv. Más következtetés mindebből nem vonható le, mint az, hogy a Béktv. a
házassággal ugyan nem minden' elemében és részletszabályában,
de lényeges jellemzőit
tekintve azonos tartalmú és funkciójú jogviszony t létesít, más elnevezés alatt, a különböző
és
az
azonos
nemű
párkapcsolatok
számára
egységese n,
differenciálatlanul.
Az
Alkotmánybíróság szerint azonban a megkülönböztetés indokolatlan hiánya az Alkotmány
70/A. 9-ában deklarált alkotmányos egyenlőség sérelméhez vezet [42/2007. (vI 20.) AB
határozat, ABH 2007, 564, 569.}. "
Az azonos neműek jogi lehetőségeiről
az Alkotmánybíróság
a következőket
állapította
meg:
I
"Míg a különnemű párok esetéber a "házasság vagy élettársi kapcsolat" szabad választás
kérdése, addig az azonos neműek jogi lehetőség hiányában nem dönthetnek úgy, hogy a
házasság kötelékébe lépnek az élettársi viszony helyett. Hangsúlyozva tehát, hogy bár a
házasságon
kívüli párkapcsolat; formák
védelmének
kötelezettsége
sem a különböző
neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az
Alkotmány
15. &-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró "intézményvédelmi
4

kötelezettségéből",
az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés
és a védelem igénye - mivel ők házasságra nem léphetnek - az emberi méltósághoz való
jogból [Alkotmány 54. S (1) bekezdés}, és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az
általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához
való
jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.} levezethető. Ahogyan azt az
Alkotmánybíróság
korábbi határozatában - az azonos nemű élettársak vonatkozásában -
megfogalmazta:
[k}ét személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az
"
érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele
alapján az együttélő személyek
nemétőlfüggetlenül
igényt tarthat jogi elismerésre" (14/1995. AB határozat, ABH 1995,82,
84.). Az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat a de facto
élettársi
viszonyhoz képest valódi - eddig számukra nem biztosított - elismerést és jogi védelmet
nyújtana. Egy ilyen - a de facto élettársi kapcsolathoz képest privilegizált - jogintézmény
célja egyfelől a regisztráció lehet, ami az élettársi viszony fennállásának
bizonyítását
könnyíti meg. Másfelől a törvényhozó az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát
mint jogi
keretet
lényeges
alanyi
- személyi
és
vagyoni
- jogosultságokkal
és
kötelezettségekkel,
mint tartalmi elemekkel
töltheti ki olyan mértékben,
hogy ezáltal
számukra új személyi státus keletkezzen. E körben lehetősége van arra, hogy miután a
házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben áttekintette, azok közül a megfelelőket
alkalmazni rendelje az azonos nemű bejegyzett élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő
méltóságú
személyként
történő' kezelés követelményét
szem
előtt tartva a szexuális
irányultságból adódó különbségeketfigyelembe
vegye [Vö. 21/1996. (v. 17.) AB határozat,
ABH 1996, 74.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230.}.
A házasságkötési joggal rendelkező különböző nemű személyek helyzetét az azonos nemíiek
regisztrált élettársi kapcsolata nem befolyásolja, különösen nem sérti, vagy veszélyezteti. A
házasság támogatására,
védelmére, ösztönzésére vonatkozó - az Alkotmány
15. *-ából
következő
-
állami
intézmény védelmi
kötelezettség
ugyanis
kizárólag
azok
vonatkozásában
értelmezhető, akik házasságkötési joggal és lehetőséggel rendelkeznek.
Csak az ő esetükben nem lehet alkotmányosan létrehozni egy, a házassággal "majdnem"
azonos tartalmú más jogviszony~. Az azonos nemű személyek számára azonban, akik az
Alkotmány alapján házasságot nem köthetnek, a jogalkotónak az Alkotmány korlátai között
biztosítania kell egymás irányában a házastársakéhoz hasonló olyan jogállást, amely az
egyenlő méltóságú személyként kezelésüket biztosítja [911990. (IV. 25.) AB határozat, ABH
1990, 46, 48-49.}. Egy ilyen új jogintézmény
nem sérti, nem is veszélyezteti a házasság
Alkotmány által kiemelten védett helyzetét (az Alkotmány 15. s-át), illetve a különböző
neműeknek szintén az Alkotmány} 54. S (1) bekezdéséből levezetett házasságkötéshez való
jogát. Az államot terhelő, a házasság és a család védelmére vonatkozó intézményi védelem
(elismerés, támogatás) kötelezett~ége az Alkotmány alapján az azonos neműek bejegyzett
élettársi
kapcsolatának
törvényi
elismerésétől
függetlenül
továbbra
is fennáll.
A
hagyományos
forma,
a különneműek
házassága
nem kerül hátrányosabb
helyzetbe
azáltal, hogy az azonos nemű bejegyzett élettársak - az ilyen kapcsolat természetébó1
adódó különbségek fenntartása
mellett - a házastársakéhoz hasonló pozícióba kerülnek. "
Álláspontom
szerint
azonban
a joÚlkotó
az új törvényben
sem tett eleget
azoknak
a
követelményeknek,
amelyeket
az
Alkotmánybíróság
a
bejegyzett
élettársi
kapcsolattal
összefüggésben fogalmazott meg.
5

Nevezetesen, a kifogásolt törvény továbbra
is generális
utaló szabályt
alkot, a 3. ~ (1)
bekezdése
a bejegyzett
élettársi
kapcsolatra
alkalmazni
rendeli
a házasságra
vonatkozó
rendelkezéseket, lényegében csak az örökbefogadásra és a névviselésre vonatkozó jogszabályok
kivételével. Módosul a Ptk. 685/ A. ~-a, és így élettársnak már csak azok a közös háztartásban,
érzelmi és gazdasági közösségben együttélő személyek minősülnek, akik házasságkötés, vagy
bejegyzett
élettársi
kapcsolat
létesítése
nélkül
élnek együtt.
Továbbá
a törvény
a záró
rendelkezések körében a Csjt., az At. és a Ptk. módosításáról is rendelkezik: a házastárs, házasság
szövegrész mellé e jogszabályokban beilleszti a bejegyzett élettárs, bejegyzett élettársi kapcsolat
szövegrészeket.
Ez azt jelenti, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat az új törvényben is "quasi házassággá" és
valódi családjogi intézménnyé
válik, amelyre tehát - kifejezetten
szabályozott
kivételektől
eltekintve - valamennyi, a házastársakra, házasságra stb. vonatkozó jogszabály alkalmazandó.
Főszabályként
tehát
a bejegyzett
élettársi
kapcsolat
joghatásai
továbbra
is azonosak
a
házasságéval
(pl. bejegyzett élettársak törvényes öröklési státusza, özvegyi nyugdíj szabályai,
tartási kötelezettség, összeférhetetlenségi
szabályok stb.). A törvény a "bejegyzett
élettársat"
tartalmilag
és érdemben
a "házastárs"
jogi státusába
helyezi, azzal lényegileg azonos, új
személyállapotot, személyi státusjogot ~eletkeztet.
Annak ellenére, hogy az új törvény - főként a nyilvántartási kérdésekkel kapcsolatban - több
részletszabályt tartalmaz, mint elődje, a lényegi kérdésekben mégis a házasságra vonatkozó
szabályokat hívja fel, egy generális rendelkezéssel. Mindez arra utal, hogy a jogalkotó
ez
esetben sem kívánta
részleteiben
is ,áttekinteni
a magyar jogrendszerben
létező összes, a
házastársakra
(elváltakra,
özvegyekre
stb.)
vonatkozó
rendelkezést,
és nem
kívánta
mérlegelni, hogy ezek közül mely szabályok alkalmazását
rendeli el, és melyekét tiltja az
azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata vonatkozásában.
Ez alkalommal sem úgy járt el, hogy miután a házastársakra vonatkozó szabályokat részleteiben
áttekintette, azok közül a megfelelőket alkalmazni rendelte volna az azonos nemű bejegyzett
élettársakra is, illetve, hogy az egyenlő méltóságú személyként történő kezelés követelményét
szem előtt tartva a szexuális irányultságból adódó különbségeket figyelembe vette volna - ahogy
pedig azt az Alkotmánybíróság a jogalkotóval szembeni követelményként megfogalmazta.
Ezen az sem változtat, hogy jelen szabályozás csupán az azonos neműek számára teszi lehetővé a
bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését.
Azáltal, hogy a jogalkotó ezúttal sem tekintette át a jogrendszert megfelelő módon, a bejegyzett
élettársi kapcsolatot a házasság jogintézményével
szinte teljes egészében egyező tartalommal
hozta létre, azonos családjogi státusz~ biztosítva az új jogintézménynek.
Mivel a házasságot
közvetlenül
az Alkotmány
részesíti I alkotmányos
védelemben,
álláspontom
szerint
nem
fogadható
el, hogy a jogalkotó
törv~nyi szinten hozzon létre egy, a házassággal
csaknem
azonos családjogi státuszt - akár aZQnos, akár különböző neműekről
van szó. Erre csak az
alkotmányozó
hatalomnak
lenne lehetősége, ellenkező esetben a házasság jogintézményét
védelemben részesítő alkotmányi szabály veszíti el kiemeit jelentőségét.
6

..-------------------
---
-----
..
Ahogy az Alkotmánybíróság is kiemelte: a magyar Alkotmánya
férfi és nő közötti házasságot
tartja értéknek, és azt védi. A házastársak
különnemüsége
fogalmi eleme a házasságnak.
Ezért
nem alkothat a törvényhozó
a házassággal csaknem teljesen azonos tartalmú és funkciójú
jogintézményt, más elnevezéssel, az azonos neműek számára: a házasság alkotmányi
fogalma
sérülne
ezáltal.
Az állam
intézményvédelmi
kötelezettsége
pedig azt is jelenti,
hogy a
házasság
intézményét,
alkotmányos
fogalmát,
annak
eredeti
tartaimát
éppen
az ilyen
irányú tendenciákkal
szemben is óvja.
Az államnak intézményvédelmi
kötelezettséget ír elő az Alkotmány67.~-sa
a 211/1996 . és a
37/2002. AB határozata szerint.
A hatályos szabályozás olyan módon kívánja megvalósítani az azonos neműek kapcsolatát, hogy
az a házasság hagyományait,
alkotmányos fogalmát és védelmét sérti, veszélyezteti - ezzel
szemben egyszerű vagyonjogi-gazdasági rendelkezések megalkotásával is rendezhetné a kérdést,
megfelelve az egyenlő bánásmód követelményének
és érvényt szerezve az azonos neműek
emberi méltósághoz való jogának.
Az azonos neműekre
vonatkozó
rendelkezések
aláássák
a házasság
védett
intézményét,
eszményét, árt a jövő társadalmának. Átértékeli a család intézményét azzal, hogy a házasság
fogalmát bővíti. A törvény azonos sá teszi azt, ami a valóságban nem az.
A felnövekvő nemzedék identitásbeli elbizonytalanodását segíti elő. Az Alkotmány 67.~-ában
foglalt államot terhelő alkotmányos kötelezettség vonatkozásában a törvényalkotó a vizsgálatot
nem végezte el, nem vetette össze az. 54~(1} bekezdésével, csupán ez utóbbira alapozta a
megállapítását. Álláspontunk
szerint :;lZ Alkotmány 54.~ a személyek méltóságának egyenlő
kezelését jelenti, de ezt nem lehet kiszélesíteni intézményekre. E ~ nem alapozza meg az
alkotmányosan
védett házasság intézményének
a " házassággal
hasonló jogállású"
csupán
törvényi védelmet élvező intézmény egyenlő "méltóságú" kezelését. Ezek az összeruggések
mutatják tehát, hogy igenis mennyire hátrányos helyzetbe kerülhet a házasság, a család azáltal,
hogy
vele
hasonló
jogintézményt
I hoztak
létre
az
azonos
neműek
párkapcsolatának
regisztrációjával.
Mindezek alapján kérem a T. Alkotmánybíróságot,
hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról,
az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának
megkönnyítéséhez
szükséges
egyes törvények módosításáról
szóló 2009. évi XXIX. törvény egészét alkotmányellenesnek
nyilvánítani
és megsemmisíteni
szíveskedjék,
mivel az sérti
az Alkotmány
2. ~ (1)
bekezdését és a 15. ~-át. Az állam a gyermekek és ifjúság védelmét a 67 szakasz tekintetében
nem biztosítja
Budapest, 2009. augusztus 27.
Tisztelettel:
Ékes Ilona
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
7

Document Outline