•
--'.__ .~--_.- ----------.-....----
I,1AGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYBíRÓSÁG},
Jgyszám:
Nagycsaládosok Országos Egyesülete
National Association of Large Families
Landesverein Kinderreicher Familien
. Érkezett:
2008 FEBR 1 3.
Association Nationale des Families Nombreuses i
1056 Budapest, Március 15. tér 8., I. em.
Számlaszám: OTP Budapest V. 11705008-201093693ldány:
(
Adószám: 19024471-1-41
Melléklet:
A Magyar Köztársaság
ikt.szám: 106/2008
Alkotmánybírósága
Budapest,
Donáti u. 35-45.
1015
Tisztelt Alkotmánybíróság!
A Nagycsaládosok
Országos Egyesülete nevében az Alkotmánybíróságról
szóló 1989.
eVl XXXII. törvény
1. ~ b) pontja, 21. ~ (2) bekezdése
és 37. ~-a értelmében
ezennel a
bejegyzett
élettársi
kapcsolatról
szóló
2007.
évi
CLXXXIV.
törvény
utólagos
normakontrollját
indítványozom.
Az
utólagos
normakontroll
keretében
e
jogszabály
megsemmisítését kezdeményezem.
1. Véleményünk szerint a sérelmezett jogszabály az egyes paragrafusaiban
és egészében is
sérti a jogállamiság követelményeit, az Alkotmány,
azaz az 1949. évi XX. törvény 2. ~ (1)
bekezdés ét és 15. ~-át, figyelmen kívül hagyja az Alkotmánybíróság
több határozatát.
2. A vitatott törvény 2. ~-a - az életkori korlátot, a közös gyermekké fogadást és a névviselés
szűkebb lehetőségeit
kivéve - a bejegyzett élettársi kapcsolatot
maximális
mértékben
a
házasság joghatásaival
és formai kellékeivel látja el, a házasság jogintézményét
tudatosan
összemossa ezzel az új formátummal.
Ha nő és férfi élettársi kapcsolatukat
jegyezteti
be, a sérelmezett
törvényi szabályozás
szerint ez ugyanolyan kötelezettségeket
ró a két félre, mintha házasságot kötöttek volna.
Különnemű
párok
házasságkötéskor
is választhatják
azt, hogy mindketten
megőrzik
születési nevüket, ami az élettársi kapcsolat bejegyeztetésével előálló helyzettel azonos állapot.
Különnemű
párok esetén csak az élettársi
kapcsolat
felbontásának
lehetőségében
van
különbség, éspedig hogy eltartandó közös kiskorú gyermek hiányában erre közjegyző előtt is
mód nyílik, amit - mint az alábbi, 5-6. pontban kifejtjük - önmagában is igen aggályosnak
tartunk.
Mindezekre
tekintettel
feltételezhető,
hogy különnemű
párok
számára
valójában
nem
értelmezhető választási lehetőség a bejegyzett élettársi kapcsolat új jogintézménye.
Álláspontunk szerint az élettársi kapcsolatnak már évezredek óta bevett, államilag elismert
bejegyzett formája a házasság, amelyet tartalmilag megkettőzni felesleges és a jogbiztonságra
ártalmas.
A tartós
együttéléseknek
számos
módjuk
létezik.
Ilyen
például
a felnőtt
gyermek
együttélése,
összeköltözése
egyedül
maradt
szülőj ével,
vagy
magukra
maradt
testvérek
összeköltözése
egymás támogatására.
A vitatott törvény azonban ezeket a vérségi kapcsolatra
E-maii: [email protected] • Homepage: http:\\www.noe.hu
• Titkárság (tel./fax): 266-7771
Pénz- és tagsági ügyek (tel./fax): 317-4909 • Programok, NOE Levél (tel./fax): 317-4563 • Szociális ügyek (tel./fax): 235-0947
Félfogadás: szerda 10-16, péntek 10-13.30

, ,
épülő, hagyományos, tartós és a társadalom szempontjából pozitívan értékelendő, kölcsönös
támogatásra és korábbi közös családi kapcsolatra épülő, családi jellegű együttéléseket nem
rendeli kiemelten védelmezni, hanem csak a szexualitást is tartalmazó élettársi kapcsolatot.
Úgy véljük, önmagában a szexuális kapcsolat - amibe akár a prostitúció is beletartozhat -
még nem indokolja a törvény megkülönböztetett védelmét. Mint azt a tisztelt Alkotmánybíróság
több határozatában - 14/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995, 82, 84., 75/2007. (X.
19.) AB határozat,
65/2007. (X. 18.) AB határozat
- is kifejtette, történelmileg kialakult
állami védelem csakis a házasságot illeti meg, amelyből tudniillik gyermek származhat - a
védelem valójában a lehetséges gyermeké, az ő nevelése keretéé, a gyermek világrahozatalával,
gondozásávallekötött szülőé.
Mind a kifogásolt törvény l. S-ában leirt bejegyzett kapcsolat létrejötte, mind pedig a
házasságról és a családról szóló törvényre utalás (2.S) tudatos párhuzamosságot állit fel a
szabályozásban, egyetlen érdemi eltérésként a jogviszonyalanyainak
a 18. életévét betöltött
"személyek" kitétel jelenik meg. Azzal tehát, hogy a fogalmak nem válnak el az alapjogi
szinten védett házasság és család intézményétől, súlyos alkotmánysérelem állt elő. A támadott
törvény sérti az Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény 15. ~-át, az Emberi Jogok
Egyetemleges Nyilatkozata
16. eikkét, az Európai Egyezmény 12. cikkét, továbbá az
Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény 2. ~-át, 67. ~-át és 70/A. ~-át is.
A tartósan együtt élőknek módjuk van egymásról kiemelt módon gondoskodni kapcsolatuk
házassághoz hasonló tartalmú állami regisztrálása nélkül is. Az alkalmas megoldásokat -
például végintézkedés, öröklési szerződés, vagyonjogi szerződés, magán-nyugdíjpénztári
kedvezményezettként való megnevezés formájában -, az anyagi viszonyok biztonságát az 1959.
évi IV. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv - pl. az 578/G. ~, a 655-659. ~, valamint a
685/A. ~ - megfelelően biztosítja. Az élettársak számára egyedül a társadalombiztosítási
özvegyi nyugdíjra való jog az egyetlen többletlehetőség. Úgy véljük, az özvegyi nyugdíj
intézményének céljai, funkciói és részletszabályai e kérdést jelenleg a vitatott törvény nélkül is
több, mint elfogadhatóan rendezik, különös tekintettel arra, hogy magán-nyugdíjpénztári
számlája kedvezményezettj eként a pénztártag bárkit, így legújabb élettársát - még a pénztártag
saját, tartásra szoruló kiskorú gyermeke és annak eltartásával, gondozásával lekötött volt
házastársa mellőzésével is - megjelölheti.
A törvény célja azonban nem egyszerűen az élettársaságban élők viszonyainak rendezése,
mert ehhez nem szükséges a vitatott törvény 13. ~ (5) bekezdésével megváltoztatott, a
házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 62. ~ (1) bekezdésének
olyan módosítása, amelyegyenlőségjelet tesz a házasságba vitt kiskorú gyermek tartásával
kapcsolatos mostohaszülői kötelezettségek között, függetlenül attól, hogy a kiskorú gyermek
vér szerinti szülője házasságra vagy bejegyzett élettársi kapcsolatra lépett-e. Nyilvánvaló és
életszerű ugyanis, hogy a különnemű felek gyakran azért nem lépnek házasságra, mert anyagi
meggondolások - például az özvegyi nyugdíj megtarthatósága - miatt kerülik e lépést, de az is
életszerű, ha esetleg nem kívánják megosztani az egyikük kiskorú gyermekének, gyermekeinek
tartásával és gondozásával kapcsolatos feladatokat és felelősséget, illetve a nem vér szerinti
szülő élettárs - esetleg másutt eltartandó saját gyermekei érdekeire tekintettel - nem kívánja
vállalni e kötelezettségeket és terheket. A házasságéival azonos kötelezettségekkel járó
bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésében ilyen esetekben a felek szintén ellenérdekeltek. Ezzel
tehát a sérelmezett törvény nem éri el az élettársi kapcsolatok szabályozását és a felek,
különösen az érintett kiskorú gyermekek szempontjából fontos tartósabbá válását. A bejegyzett
élettársi kapcsolat intézményének tehát egyetlen valóságos célja az azonos neműek regisztrált
kapcsolatát a házasság jogintézményéhez minél hasonlatosabbá tenni.
A házasság intézményének rombolásához vezető visszásságot támasztja alá továbbá a
kifogásolt törvény 15. ~ (1) bekezdése által módosított, a házasságról, a családról és a
gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, éspedig annak új, 26/G. ~ (3) és (4) bekezdése, amely
- a felek ellenkező kívánságának kinyilvánítása hiányában - a házasságkötési szertartás
ünnepélyességét írja elő az élettársi kapcsolat bejegyzése esetére is.

. '
3. A jogalkotó által választott megoldásnál még az is elfogadhatóbb lehetne, ha a törvény
kizárólag az egynemű párok élettársi kapcsolatának bejegyzésére terjedne ki, amennyiben
ez nem a házassággal azonos tartalmú jogintézményként jelenne meg. E kérdés kapcsán is
hivatkozunk a tisztelt
Alkotmánybíróság
14/1995.
(III.
13.) AB
határozatának
indoklásában kifejtettekre. " ... a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is
hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek
születését és családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös
gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermek nemzésére és szülésére
való képesség nem fogalmi eleme, feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus
rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az
állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársaknak
a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak,. hogy az
Alkotmány 15. ~-a együtt említi a védelem tárgyát: " A Magyar Köztársaság védi a
házasság és a család intézményét". A legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények
szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és nő életközösségének fogják fel:
a házasságkötés szabadságát a férfi és nő jogaként határozzák meg, míg más jogok
vonatkozásában
különbségtétel
nélkül
a
"személyek"
a j ogalanyok."
A
tisztelt
Alkotmánybíróság döntései kötelezőek a jogalkotóra nézve is, így önmagában az is
jogsértő, ha - mint a sérelmezett törvénnyel teszi - a jogalkotó tudatosan szembemegy az
Alkotmánybíróság bármely határozatában foglaltakkal.
4. Jelen formájában a sérelmezett törvényi szabályozás burkolt alkotmánymódosítás gyanúját
is felveti - méghozzá a jogszerű kétharmados helyett úgynevezett feles törvénnyel. Azzal
ugyanis, hogy a törvény a bejegyzési lehetőséggel az élettársi kapcsolatot aházassághoz
hasonló tartalmi és formai kellékekkel ruházza fel, ténylegesen semmit nem tesz a házasság
kötelmeitől tartózkodó különnemű élettársak kapcsolatának rendezése érdekében, mert
számukra nem alternatíva az azonos kötelezettségek más-más elnevezés alatti vállalása,
ellenben a kifogásolt törvény tartalmi vonatkozásokban valójában az egynemű párokra is
kiterjeszti a házasságkötés lehetőségét, a házasság intézményét. Hivatkozunk a tisztelt
Alkotmánybíróság 4/1990. (III. 4.) AB határozatában
kifejtett fontos alapelvre, éspedig
hogy a házasságra és a családra vonatkozó szabályok alapvető jogokat és kötelességeket
érintenek, e viszonyok ilyen alapvető megváltoztatása ezért úgynevezett kétharmados
törvényt igényelne.
Álláspontunk szerint ez a törvényalkotmányosan védett, már foglalt fogalommal csúsztat
össze egyéb viszonyt, jelenlegi tartalmával és várható hatásaival alapvetően befolyásolja a
házasság és a család alkotmányos intézményét, súlyos támadás is a házasság és a család
alkotmányosan védett intézménye ellen.
5. Egyes részletkérdések rendezését is alkotmánysértőnek találunk a kifogásolt törvényben. A
vitatott törvény 3. ~-a azzal, hogy a felek akaratának mélyebb megismerésére, az esetleges
kényszerítés, félrevezetés felismerésére kevésbé alkalmas közjegyzői közreműködéssel is
lehetővé teszi még hosszabb bejegyzett élettársi kapcsolat megszÜlltetését is, a gyengébb
fél, különösen az érintett nem közös gyermek érdekeinek, több törvény, közöttük az
Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény 15. és 16. ~-a, valamint 70/A. ~ súlyos
sérelmével járhat.
6. Úgy véljük, súlyosan sérti az érintett kiskorú gyermek érdekeit a sérelmezett törvény 15. ~
(1) bekezdésével módosított, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi
IV. törvény új, 261C. ~ (3) bekezdése. Ez a rendezetlenjogállású gyermek apjának apaságát
kizárja még abban az esetben is, ha a férfi apasági elismerő nyilatkozatot tett, amennyiben
az élettársi kapcsolat bejegyzésére az anyával a bejelentéstől számított fél éven belül
bármely okból nem került sor. Ez a szabályozás önmagában is arra ösztönzi a rendezetlen
jogállású gyermeke sorsa iránt elkötelezett anyát, hogy még abban az esetben is
tartózkodjék élettársi kapcsolatának bejegyeztetésétől, ha az apa nem kíván vele házasságra

lépni. Az élettársi kapcsolat bejegyzésétől való tartózkodás ugyanis elősegíti a gyermek
jogállásának és eltartása anyagi feltételeinek apasági elismeréssel történő rendezését. Az
élettársi kapcsolat bejegyzésével szemben éppen a közös kiskorú gyermek esetében
megteremtett ellenérdekeltség olyan visszásság, amely önmagában is azt a véleimet
támasztja alá, hogy a törvény valódi célja nem minden élettársi kapcsolat rendezése, hanem
kizárólag az egynemű párok kapcsolatának a házasságkötéshez minél inkább hasonló
regisztrálása. A tisztelt Alkotmánybíróság
14/1995
(111.13.) határozata az élettársi
kapcsolattal összefüggésben kimondta, hogy a társadalombiztosítás, az összeférhetetlenség,
a tanúzás, stb. esetén a jognak az élettársak vonatkozásában biztosítania kell a
jogegyenlőséget, ami azonban nem jelentheti a házasság jogintézménye igénybe vételének
jogát is azonos nemű élettársak részéről. Hangsúlyozta, hogy a házasság és a család
együttes védelmének kérdésköre szorosan összefügg az államnak a gyermekeket óvó
kötelezettségével is, amelyet az Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény 67. ~- a a
gyermekek egészséges testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosítása érdekében fogalmaz
meg.
Álláspontunk szerint a kifogásolt törvény 15. ~-a tehát sérti a bejegyzett élettársi
kapcsolattal érintett kiskorú gyermekek jogainak érvényesülését, aminek legfőbb alapját az
Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény már említett paragrafusai, valamint 16. ~-a és
70/A. ~-a képezi.
7. A sérelmezett törvény egyéb részleteiben is felfedezhető jogsérelem. Ilyen a 17. ~,
amelynek 11. és 15. pontja között az 1959. évi IV. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv
615. ~ (2) bekezdésére vonatkozó ellentmondás feszül.
Mindezek alapján a Nagycsaládosok Országos Egyesülete nevében a bejegyzett
élettársi
kapcsolatról
szóló
2007.
évi CLXXXIV.
törvény
utólagos normakontrollját és ennek
keretében a megsemmisítését kezdeményezem.
2008. február 10-én, a Házasság Világnapján
0,,0'1- ORsZ,Qo,l
d r
i~
AV~
~ fiR;a. D~ SzabóEndre
<l
Li
~
elnök
1/
~
ALAPfrv A
'»
1987
lj

Document Outline