Szilvitzky Margit (Budapest, 1931 – Budapest, 2018) a magyar textilművészet 1960-as években induló generációjának
tagja, akinek neve összeforrt a magyar textilművészet hazai és nemzetközi áttörésével és hetvenes évekbeli fénykorával.
1954-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd a hatvanas évek közepéig főleg ruhatervezéssel
foglalkozott. Iparművészeti munkásságát a hetvenes évek elejétől egyre intenzívebbé váló képzőművészeti tevékenység
kísérte. Szilvitzky tevékeny szerepet vállalt a hatvanas évek végén lendületet kapott textilművészet megújításában.
Textilalapú kollázsai, objektjei és installációi a magyar neoavantgárd textilművészet irányadó alakjává tették. Érdemes és
kiváló művész, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrendjének birtokosa volt. Textilművészként 1968-ban mutatkozott be
a budapesti Ernst Múzeum
Textil falikép kiállításán. A hetvenes évek közepén talált rá a fehér vászon használatára, mint a
gondolati folyamatok vizuális megjelenítésének hordozójára. A vászonhajtogatások geometrikus variációival a tér, az anyag
és a forma szintézisére, folyamatszerű megragadására törekedett. A természetes eredetű textilek használatában rejlő
technikai lehetőségeken keresztül Szilvitzky a tér vizsgálatát tűzte célul, amellyel a háború utáni absztrakció egy mind
karakteresebbé váló, a textilnek központi szerepet biztosító nemzetközi tendenciájához csatlakozott. A nyolcvanas években
a festészetnek erőteljes lendületet adó új, expresszív törekvésekkel párhuzamosan Szilvitzky érdeklődése a tér mint síkon
megjeleníthető vizuális probléma felé fordult. Nagy méretű, színes laufer vásznakból készített ráfestéssel képeket, valamint
kisebb formátumú tempera festményeket és rajzokat, amelyek a festészet irányába tett határozott lépései voltak. A
nyolcvanas években készült, vakrámára feszített, varrott laufer vásznak a korábbi tértextilek, valamint a kilenceves években
készült akril festmények közötti átmenetet jelentették. Akrilfestményeiben a festék anyagának, rétegeinek minél elevenebb
megjelenítését tűzte célul. Az akrilfestmények mellett a széthajtogatott dobozkartonok geometrikus struktúráját
hangsúlyozó műveiben is a síkba terelt téri dimenziót, annak variabilitását vizsgálta. Szilvitzky pályáját médium- és
szemléletváltások tagolták, amelyek egy sokrétű tevékenységgel és jelentős elméleti munkássággal rendelkező
képzőművész profilját rajzolják ki.
A vizsgált művek Szilvitzky Margit művészetének jellemző, kitűnő minőségű alkotásai, melyek jól reprezentálják a
művész hetvenes évekbeli törekvéseit, és kitűnően illeszkednek a kor nemzetközi áramlataihoz is.
Alkotás fotója
Művész
Alkotás címe
Év
Technika
Méret
SZILVITZKY
Zászló
1976
varrt applikáció, vásznon
236 x 100 cm
MARGIT
SZILVITZKY
Fekete minőségek
1979
festett vásznon és selyem
120 x 124 cm
MARGIT
SZILVITZKY
Fekete minőségek
1979
festett vásznon és selyem
120 x 124 cm
MARGIT
Tépés, ráncolás
SZILVITZKY
a „Margináliák”
1976
varrt vásznon
51,8x64,7 cm
MARGIT
sorozatból
