1054 BUDAPEST
EINSPACH GÁBOR
Honvéd utca 8. I.2.
IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐ
[email protected]
+ 36 209 359 889
EG-19082021-01
Budapest, 2021. augusztus 19.
Szakértői vélemény
Megbízó: MNB-Ingatlan Kft.
Megbízás tárgya: Szentgróti Dávid műveinek értékelése
A megbízási szerződés aláírását követően áttanulmányoztam a rendelkezésemre átadott dokumentációt, majd felvettem a
kapcsolatot a képeket felajánló Inda Galériával. Azt követően elvégeztem a szükséges anyaggyűjtést, melynek elsődleges
forrásai a szakirodalomban, az internetes adatbázisokban, illetve a saját szakértői adattáramban tárolt adatok voltak. A
szakvélemény alapja a megbízótól megkapott dokumentáció és a galéria raktárában lefolytatott szakértői szemle volt. A
szemlén jelen volt a művész, az Inda Galéria képviselője és Tűzkő Péter igazságügyi szakértő is. A szemlén a műveket
megvizsgáltuk, a raktárban készített fotódokumentációt a szakvélemény tartalmazza. A szemlén a méreteket ellenőriztük, a
melléklet a pontos adatokat tartalmazza.
Az 1980-as születésű
Szentgróti Dávid Tolvaly Ernő tanítványként a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán
diplomázott, majd Somody Péter témavezetésével 2013-ban szerzett DLA fokozatot. Művészi karrierje mellett 2007 óta tanít
a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Tagja a Közelítés Művészeti Egyesületnek és a Pécs Baranya Művészcsoportnak.
Legutolsó pécsi önálló kiállítására a Nick Galériában került sor 2020. márciusában, melynek alkalmából öt év festményeit
bemutató katalógus is készült. Szentgróti Dávid 2020. óta az Inda Galéria, a hazai kortárs művészeti színtér egyik
meghatározó szereplőjének művésze.
Szentgróti Dávid művészete elsősorban reflektív művészet, mely a festészet médiumára és hagyományára reagál. Stílusában
absztrakt, de ez a szempont másodlagos. Művészete a festés műveletét és elemeit kihangsúlyozó festészet, amelyben a
festmény a festői műveleteket rögzítő tárgyként létezik. Képein a hagyomány tisztelete és ennek dekonstrukciója egyszerre
van jelen, alkotás közben ennek a kettősségnek az egymásra hatása érdekli. Miközben fellazítja a struktúrákat, az a kérdés
foglalkoztatja, hogy a véletlent is bevonó műveletek hogyan hatnak a meglévő rendre. Doboviczki Attila tanulmányában az
alábbiakat írja Szentgróti művészetéről. „Szentgróti Dávid egy olyan festői hagyományban fogalmazza újra a rétegképzés
problémáját, amely, ha a kérdés felvetésének művészeti kontextusát próbáljuk körülhatárolni, leginkább mikrotörténeti
vonatkozásában esszenciális. Festészetében meghatározóak
azok a konceptuális alapok, melyek a felületképzés, a
fakturális játékok, az erős gesztusokat megjelenítő
ecsethasználat formaalkotó (s egyúttal formabontó)
gyakorlatában érhetünk tetten. A kitakarás, a kiemelés, az
átfestés, az áttűnés, áttetszőség festészeti problémái a
hetvenes-nyolcvanas évek festői problémahorizontját, s nem
meglepő módon mesterének, Tolvaly Ernőnek a munkásságát
idézik. Ugyanakkor színhasználata, a koloritok „zeneisége”,
az absztrakt motívumok spontán felfedezése sokkal inkább
köthető az úgynevezett Pécsi Iskolához, azon belül is Ilona Keserü Ilona szellemiségéhez, ahol a gondolati-illuzionisztikus
szemléletmód válik hangsúlyossá egy letisztult képi világban. Ám éppúgy felfedezhetőek munkáiban a konstruktivista
nyelvezetnek olyan megnyilvánulási formái is, melyek saját kifejezéskészletét pécsi vonatkozásban ugyan egy egészen más
felütésben, de mégiscsak leginkább a Lantos Ferenc-féle látványelvhez kapcsolják. Ide tartoznak azok a vizsgálódásai,
melyek a belső képi struktúrák kutatásában, a képi-, képtárgyi alapelemek összefüggéseinek feltárása során mutatkoznak
meg. Mindezt kiegészíti egy olyan mesterségbeli elmélyültség, amelyet a festékek, a pigmentek, az egyes hordozók, azaz a
festői anyaghasználat során sajátított el műtermi kísérletei során. Szentgróti Dávid munkáiban úgy szintetizálódik mindez,
hogy képes egy saját, önállóan is érvényes, koherens festői nyelvezetet kialakítani. Bár a festék- és ecsetnyomok, a
sablonokkal létrehozott rétegek, a szinte mintázattá váló ismétlődések kiszámított festői gesztusokról árulkodnak, mégis laza
viszonyokat teremt a különféle képi elemek között. Egyfajta keresetlenség jellemző erre a képalkotói habitusra: úgy emel ki,
idegenít el egyes elemeket, folyamatokat, hogy a szétesőnek tűnő képi elemeket egy gyakran nem is tudatos, rejtőzködő,
immanens struktúra tartja össze. Ezek a kvázi-geometrikus, stilizált motívumok a kitakarásokkal egyúttal montázsszerűvé is
teszik a látványt. Ez a szabadságérzés a kép terébe hatolva is megjelenik: a kitakart részletek, elfedett ecsetnyomok, felülírt
textúrák, a függőleges/vízszintes tagolások, monokróm mintázatok adta „végtelen” kísérletezés jelentik ezt a szabadjára
engedett variációs lehetőséget. A látványnak rejtőzködő, kamuflázsérzetet kölcsönöz, ahogyan az eltakart részeket
hozzáképzeljük a láthatóhoz – ott van, de nincs „kimondva”. Egyes részletek mint képi elemek váltogatják egymást, s a
kisebb-nagyobb összekapcsolódó részek számos szabályszerűséget kínálnak – vagy éppen szabályszerűségek tagadásával
építkeznek. Amikor szándékosan nem síkidomszerű képszerkesztést alkalmaz, valójában a konstruktivista képarchitektúra
formai konvencióit teszi zárójelbe. Geometrizál, de nem redukálja alapformákra, mértani szabályszerűségekre az alkotói
eljárást. Ennél bonyolultabb szerkesztési elvek fedezhetőek fel a gesztusszerű, vagy éppen a szerkesztett ívek közötti
összefüggésekben. Más a „problémahorizont”. Ezek az összefüggések néha viszont sokkal kötöttebbek, egyfajta kompozíciós
kényszert erőltetve a nézőre. A szabad variációk burjánzását azonban alapvetően lekorlátozza a kép kerete is, ahogyan levág
képrészeket, s meggátolja a mintáztok verzióinak kibontását. A játéktér a rétegek egymásra épülésében is korlátos,
visszafogott; van, ahol kimondottan érezhető, hogy két réteg maximálisan elég, van, ahol szinte kínálják magukat a
továbbépítésre, a továbbgondolásra a foltszerűen üresre hagyott területek. Gyakran a részproblémák kötik le a figyelmet,
ahogyan egyes felületek találkoznak, s színdinamikai összecsengések, vagy éppen a formaképzés problémái kerülnek elő. Az
akrilfestés egyik velejárója, hogy szinte megszűnnek a tónuskontrasztok, s a pigmentek függvényében különböző
intenzitással különülnek el. Különösképpen jól megfigyelhető ez az ecsetnyomok pasztózusságában. Ugyanakkor
kialakítható egyfajta transzparencia is a rétegek közt, s ilyenkor lazúros terek alakulnak ki. A telített színek hol
összekeverednek, hol fednek, mely egy tudatos pigmenthasználatból, anyagismeretből fakad: melyik fed, melyik nyit teret,
az egyfajta festői döntés eredménye. Ugyanakkor ez egy nagyon fegyelmezett gyakorlat is egyúttal: és nem csak arról van
2
szó, hogy a festett vonalaknak, foltoknak van egy objektív száradási ideje, hanem legalább ennyiben a gesztusok
tervezettségéről, egy komponált formai feszültségről, melyet a szélsőségesen használt színekkel, vagy a fény fokozásával
tovább lehet fokozni. A képek zeneisége nem csak abban a vonatkozásban jelenik meg, ahogyan az „atonalitás”. A szándékolt
véletlenszerűség, a dodekafónia mint kompozíciós formajegyek beazonosíthatóak ebben a festői rend(szertelenség)ben.
Ritmustöredékeket, összefüggő íveket, a mozgásnak a különféle lenyomatait fedezhetjük fel, melyek szervezőelve Karlheinz
Stockhausen, John Cage konceptuális zenei világát idézi. Ám ezek a festőileg kivitelezett gesztusok messze nem hasonlítanak
mondjuk Jackson Pollock, vagy éppenséggel Arnulf Rainer experimentizmusához. Ahogyan az ismerősnek tűnő
motívumrészletek, a szabályosnak tűnő vonalvezetések, egyes alapformákra hajazó töredékek váltogatják egymást,
koncepciózusságukban leginkább Nádler István nyolcvanas évekbeli munkáit idézik meg. Ahogyan Hegyi Lóránd fogalmaz,
egyfajta érzéki architektúra érvényesül ebben a festői praxisban – ha már mindenképpen valamely festői hagyományba
igyekszünk illeszteni Szentgróti Dávid munkásságát. Ám Szentgróti esetében ez az architektúra sokkal inkább a
dekonstruktivitás irányába hajlik: nem szabályokat keres, hanem áthágja azokat. Nem elveket követ, hanem rámutat különféle
konfliktusokra. Olyan problémákat tár fel, melyekre a törvényeket követő konstruktivizmus nem lenne képes. Ebben a
festőiségben nincsenek végső „nagy” megoldások, evidenciák, a saját festői nyelv egyetlen egzisztenciális célnak van
alárendelve: ez pedig a mű és alkotója belső szabadságának feltárása.”
A vizsgált művek Szentgróti Dávid eredeti, hiteles, jellemző és jó kvalitású alkotásai, szervesen illeszkednek az életműbe és
jól reprezentálják a művész elmúlt évekbeli alkotótevékenységét
A műtárgypiac vizsgálata, referenciák
Fontos az érték megállapításánál a piac általános állapota, a kereslet és kínálat összefüggései. Az elmúlt időszakban egyre
erősődő piacot látunk a magyar művészet kiemelkedő teljesítményei esetében, mely nem ritkán 200 millió forintot is
meghaladó árakat jelenthet. A klasszikus piac vonatkozásában az értéksáv Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József vagy
Csontváry Kosztka Tivadar esetében ezt messze meghaladó nagyságú is lehet. Ugyanakkor nagy jelentőségű, múzeumi rangú
remekművek rendkívül ritkán kerülnek a műtárgypiacra. Magyarországon az aktuális kulturpolitikának, az állami
vásárlásoknak és az erősödő gyűjtői érdeklődésnek köszönhetően nagyon jelentős felértékelődés figyelhető meg a nemzeti
festészet vonatkozásában. Általánosságban kijelenthető - persze nem ismerve a járvány következményeit -, hogy a
magyarországi műtárgypiac a 2008-as válság óta eltelt időszak legjobb periódusát éli. A klasszikus és modern művek piacán
folyamatosan születnek az életműrekordok, a háború utáni és kortárs művészet piac pedig, követve a nemzetközi trendeket,
soha nem látott prosperitásban él. Az elmúlt évek magyar kulturális sikertörténete a hatvanas–hetvenes évek neo-avantgárd
törekvéseinek karrierje. Az aukciósházak utóbbi időben a háború utáni és kortárs művészet területén megélénkült aktivitása
pedig újabb vevőket, gyűjtőket vonz erre a területre. A nemzetközi piac legdinamikusabb szegmense a háború utáni és kortárs
művek piaca, itt a legmagasabb az árindex növekedése és a teljes forgalom szempontjából is ez az egyik legfontosabb időszak.
A magyar születésű, itthon tanult, de külföldre emigrált művészeink, mint Reigl Judit vagy különösen Hantai Simon
elképesztően magas, Hantai esetében akár sokmillió eurós árai az itthon élő művészek, az egész magyarországi kortárs
árszínvonalára is pozitívan hat, erősíti a gyűjtők és a befektetési szándékú vásárlók bizalmát a piacban. Mára a világ
legfontosabb kánonképző múzeumainak gyűjteményébe eljutottak olyan itthon élő klasszikusai az Iparterv generációnak,
mint Keserü Ilona, Mauer Dóra, Nádler István, Bak Imre vagy Jovánovics György alkotásai, és ez a műkereskedelmi árakban
gyakran többszörös áremelkedést jelentett. Nem kérdés, hogy a kelet-európai művészetre irányuló egyre nagyobb nemzetközi
figyelem előtérbe helyezheti a fenti művészek későbbi alkotói periódusainak eredményeit is, sőt, a kortársaik művészetét is.
A 2019. nyarán nyílt, az eredeti tervek szerint közel egy évig tartó Mauer Dóra kiállítás a londoni Tate Modern-ben fontos
3
állomása volt ennek a folyamatnak. Nagyon fontos impulzust jelentettek a háború utáni és kortárs piacnak a Virág Judit
Galéria tematikus, kifejezetten ezt a szegmenst célzó árverései, ahol már jól látható volt egy addig a klasszikus és modern
magyar képzőművészet iránt érdeklődő gyűjtők bekapcsolódása, és ehhez csatlakozott a Kieselbach Galéria, mely 2020. telén
és 2021. tavaszán nem árverést rendezett, hanem eladásos kiállítását az acb Galériával közösen összerakott kortárs anyaggal
egészítette ki, jelentős sikerrel, és az együttműködés azóta is folyamatos. A nemzetközi piacra az elmúlt évtizedben
folyamatosan áramlott a pénz, elsősorban a kiemelkedő, múzeumi rangú művek értek el sokszor elképesztően magas
rekordárakat. Jól megfigyelhető az a tendencia, mely nemcsak ezek felkutatására, de körüknek bővítésére is vonatkozik.
Ennek része a kelet-európai művészet felértékelődése, a graffiti térhódítása, de még a modern mesterek piacán is bővül a
legdrágább művészek listája. Jó példák erre az európai modernizmus eddig második vonalba tartozó mesterei piacra kerülő
legjobb műveinek rekordárai vagy az ázsiai, elsősorban kínai mesterek sokszoros áremelkedése is. Az a tény, hogy a Nagyházi
Galéria kortárs kiállítóhelyet nyitott, a Virág Judit Galéria megnyitotta kortárs galériáját, a Kieselbach Galéria építi kortárs
galériáját, a BÁV és a Pintér Galéria aukciós anyagában egyre több a kortárs művészet körébe sorolható alkotás, azt jelzi,
hogy a legfontosabb hazai piaci szereplők ezt a területet látják a legdinamikusabban fejlődőnek, és ez az a terep, ahol még
remekművek a legnagyobb sűrűségben érhetőek el. Ezek a folyamatok az elsődleges piacon is kifejtették hatásukat, jelentős
áremelkedés történt a kortárs magyar művészet fiatal és középgenerációs művészeinek esetében is. Egy fontos kereskedelmi
galériához tartozó magyar képzőművész esetében ma már egy múzeumi léptékű kép esetében az árszínvonal 1 és 2 millió
forint közötti ártartományt jelent, és a fiatal kortársak belépő árai is jelentősen emelkedtek az elmúlt időszakban.
A szakértői értékmeghatározás módszere
Az eddigi szakértői munka során felgyűlt, a szakértői adattárban található, valamint a forgalmazóknál lefolytatott szemléken
összegyűjtött adatokat beépítettem az érték meghatározásába. A szakvélemény kialakításánál felhasználtam a
szakirodalomban és az internetes adatbázisokban található adatokat is, a művész életrajzánál az artportal.hu és a wikipedia.hu
vonatkozó szócikkeit is használtam. A forgalmi érték meghatározásánál figyelembe vettem az alkotó elhelyezkedését a
magyar művészeti kánonban és a művek elhelyezkedését Szentgróti Dávid életművében. A megállapított forgalmi értékeket
befolyásolta a művek témája, mérete, technikája is. Megvizsgáltam a műtárgypiac jelenlegi helyzetét és az adott alkotóra
vonatkozó kereslet és kínálat összefüggéseit. A művek állapota szintén fontos tényező volt az érték kialakításánál. A
szakvéleményben szereplő művek a lefolytatott szemlén kifogástalan állapotban voltak. A szakvélemény mellékletében
megállapított árak illeszkednek a művészt képviselő Inda Galéria hivatalos árlistájához, ezeken az árakon szerepeltek a
művész alkotásai a galéria kínálatában. Az elmúlt időszak nehézségei, elsősorban a pandémia műtárgypiacra gyakorolt hatása
miatt a művész munkái nem szerepelhettek nemzetközi kontextusban, a fontos külföldi vásárok mind elmaradtak, így a
megállapított árakhoz nemzetközi referenciákat nem tudtam rendelni. A képek mindegyike a hátoldalon jelzett és datált.
Szentgróti Dávid a kortárs magyar képzőművészeti élet ismert alakja, a vizsgált művek az életmű hiteles, jellegzetes
és jó minőségű alkotásai. A mellékletben szereplő művek együttes bruttó alsó becsértékét 31 300 000 forintban, bruttó
felső becsértékét 35 300 000 forintban határozom meg. A becsült forgalmi érték nem tartalmazza az alkotások adás-
vételi tranzakciója során esetlegesen felmerülő adó, díj és járulék terheket, valamint a szállítási, biztosítási,
állagmegóvási, elhelyezési költségeket.
A művek a Miniszterelnökség védett kulturális javakat tartalmazó
adatbázisában nem szerepelnek. Az elérhető adatok alapján a mellékletben szereplő alkotások mindegyike
forgalomképes, egyik darab sem lelhető fel az eltűnt, lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakat
tartalmazó adatbázisban.
4
