S Z A K V É L E M É N Y
Hantaï Simon (Bia, 1922 – Párizs, 2008) festőművész 3, azaz három alkotásának értékbecsléséhez, a
MNB-Ingatlan Kft. (székhely: Budapest, 1054. Szabadság tér 9.) számára.
Ez a dokumentum 12 számozott oldalból áll.
1
I.
Hantaï Simon helye a II. világháború utáni nemzetközi és magyar művészeti szcénában
Hantaï Simon a nemzetközi képzőművészeti szcéna meghatározó alakja. Nevét ott találjuk a világ 100
leghíresebb és legsikeresebb kortárs művészét tartalmazó felsorolásokban. Nemcsak Európában,
hanem a világ minden táján ismert és elismert festő, aki hírnevét már a hetvenes években
megalapozta. 1982-ben ő képviselte Franciaországot a Velencei Biennálén, visszavonulását követően
pedig olyan intézmények kiállítási ajánlatát utasított vissza, mint a párizsi Pompidou Központ, a Grand
Palais, vagy a New York-i Guggenheim Múzeum. Kvalitásait, aktualitását és mai népszerűségét mi sem
jelzi jobban, minthogy a világ kortárs műkereskedelmi hálózatának egyik legtekintélyesebb és
legsikeresebb szereplője a többek között Jeff Koonst, Nam June Paikot, Georg Baselitzet, Francis
Bacont, vagy éppen Damien Hirstöt reprezentáló Gagosian Gallery a művész legfontosabb képviselője.
Művei pedig ott szerepelnek a világ legfontosabb képzőművészeti intézmények gyűjteményeiben is
(lásd: 1 melléklet).
Hantaï képzőművészeti pályáját a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó szakán kezdte 1941-ben.
Már korai, idehaza készült alkotásai is franciás igazodását mutatták. 1948-ban római ösztöndíjasként
tanulmányutat tett Olaszországban, majd 1949-ben Párizsban telepedett le, ahol rövidesen
kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával. Barátság fűzte az irányzat szellemi vezéréhez, André
Bretonhoz is, aki a festő első párizsi kiállítását rendezte. Időközben már a kollázs, a frottázs és a
hajtogatás technikájával kísérletezett, és 1950-től fantasztikus lények, organikus formák, biomorf
alakzatok jelentek meg alkotásain. Festményein egyre hangsúlyosabbá váltak a gesztusok, melyek
fokozatosan átvették a figurák szerepét munkáin. A New York-i iskola párizsi bemutatkozását követően
az absztrakt expresszionizmus hatása alá került, 1952-től gesztusfestmények, kalligráfiák születtek
műtermében. 1960-tól fokozatosan lemondott a vászon keretre történő feszítéséről, s a batik, illetve
décalcomanie (ragasztás) technikához hasonló pliage (hajtás) technikáját kezdte el alkalmazni
festményein. Gyakorlata az akciófestészet attitűdjét idézi: vásznait összegyűrve festette meg,
melyeket a száradás után kihajtogatott. Az így keletkező kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomatát
hozta létre. A pliage módszerrel készült művei sorozatokba, formai szekvenciákba rendeződnek. A
színek fokozatos eliminálására törekedett, így sorozatai végül monokrómmá változtak. 1981-ben a
megsemmisítésre ítélt vásznait kertjében eltemette, majd évekkel később kiásta. Ekkor az anyagban
nemcsak fizikai, de kémiai változások is lejátszódtak. Utolsó sorozata a 1982-es „Tabulas lilas” már csak
a fehér szín alkalmazásával született meg. 1982-től 1994-ig abbahagyta a festést, kiállításokat sem
rendezett, így tiltakozva a műtárgyak eltúlzott kereskedelmi értéke ellen. 1994-től újra alkotni kezdett:
régi vásznait feldarabolta, szétvágta, majd, a festés gesztusát végérvényesen kiiktatva korábbi
alkotásainak részleteiből – fragmentumok, vagy a fragmentumok részletekről készült fotók, illetve
szitanyomatok felhasználásával – hozott létre új műveket. Az egy évtizeden át sorsukra hagyott
korábbi vásznain ezúttal nem a természet, hanem maga a művész hajtotta végre a „pusztítást” és az
újrateremtést.
II.
A felajánlott művek helye az életműben, valamint azok állapota
Hantaï jellemzően hajtogatással készült alkotásait nyolc korszakra osztja a szakirodalom. A MNB-
Ingatlan Kft. (székhely: Budapest, 1054. Szabadság tér 9.) számára felajánlott három alkotás (lásd: 2.
melléklet), e nyolc ciklus közül három különböző, egymást követő periódus termése. Az 1962–1982-es
2
datálású
Pliage (Mariales) a festő 1960 és 1962 között készült
A szűz köpenyei ciklusához tartozó
darab, az 1964-es
Panses, az 1964 és 1965 közé keltezett
Bendő sorozat egy tipikus képviselője, míg az
1971-ben készült
Aquarelles, Hantaï 1970-tól 1973-ig készült
Akvarell ciklusába sorolható mű.
II. a.
A szűz köpönyegei ciklus 1960–1962
A három alkotás közül a legkorábbi
A szűz köpönyegei ciklushoz tartozik, mely a művész batikhoz
hasonló, a festést és hajtogatást kombináló technikájának első sorozata volt. E periódus darabjai
jellemzően nagyméretű képek, melyeken az uralkodó szín a helyenként szürke és fekete foltokkal
megszakított kék és fehér.
A Szűz köpönyegei sorozat példányai akrillal, illetve olajjal készültek, és
minden oldalukon hajtogatottak voltak, melyek többségét a hajtogatás előtt fekete aláfestéssel, illetve
kalligrafikus gesztusjelekkel látott el a művész. Majdnem mindegyik ide tartozó művét többször
hajtogatta és festette. A vastagon felvitt, sűrű festéknek köszönhetően a
Köpönyegek a széthajtogatás
és kisimítás után is megőrizték a megmunkálás nyomait.
A sorozat elnevezése azon túl, hogy erőteljesen kötődik Hantaï jellegzetes szürrealista alkotásaink
biomorf formakészletéhez, utal a középkor Mária-ábrázolások szakralitására is. A köpeny, amely a
keresztény ikonográfiában Szűz Mária alakjára borul, annak a kertnek is a szimbóluma, amely „hortus
conclusus” néven ismert. A kert egyszerre utal Mária kiválasztottságára, Istenszülő voltára,
szüzességére, vagyis arra, hogy Jézus a kereszténység tanítása szerint szeplőtelen módon fogant. A
köpeny egyben a paradicsomi kert tisztaságára, érintetlenségére, nem emberkéz által teremtett
sajátosságára is utal, mely Hantaï gyűrés technikájának is alapvető sajátossága volt.
A nagyméretű vásznak mellett kisebb pliage-ok is készültek ebben az időben, melyek közül többet
1981-ben megsemmisítés céljából a festő elásott. Feltételezhető, hogy a jelen darab is az elpusztításra
szánt művek közé tartozott, erre utalhat az alkotás kettős 1962 – 1982 datálása. A kiásott darabok
esetében az anyagban már nemcsak fizikai, de kémiai változások is lejátszódtak. A különféle szerves
anyagok, mikroszkopikus élőlények, mikrobák, gombák és penész „munkája” által új színek, új formák,
új anyagok keletkeztek.
II. b.
Bendők ciklus 1964–1965
Ugyancsak hajtogatással készült a
Panses azaz
Bendő sorozat, amely
A szűz köpönyegei ciklusnál
hangsúlyosabban idézi Hantaï 1950-es években készült szürrealista műveinek biomorf képi világát.
Hantaï ugyanakkor ebben a periódusában sem tér vissza a figurativitáshoz. Továbbra sem kívánt
közvetlenül beavatkozni – vagy csak a legszükségesebb mértékben – a fizikai átváltozás folyamatába,
nem akarta irányítani a láthatatlan erők által létrejövő formálódást képein. Így e sorozat darabjai is
hajtogatással készültek, vásznait többnyire földre fektetette, az anyagot pedig különféle módon
hajtogatta, megcsomózta, vagy éppen zsinórral összekötözte, illetve festékkel átitatta. Száradás után
szétnyitva előtűnt a „vakon festett” kép. Feltételezhető, hogy az ebben a sajátos eljárásmódban rejlő
asszociatív játék eredményezte a sorozat, illetve a ciklus darabjainak címadását, melyhez a művész
saját bevallása szerint Henri Michaux írásaiból nyert ösztönzést:
„Van a Vents et poussières-ben egy
szöveg, amely nagyon megfogott: ‘Mindent, valóban mindent alulról kell újrakezdeni: a növényi
sejtektől, a legkevesebbtől, a kezdetleges állatoktól: az élet ábécéjétől. A sejt még mindig megmentheti
a világot, csakis a sejt, a kozmikus hurka, amely nélkül már nem tudjuk megvédeni magunkat. Mindez
nyilvánvaló.’ Ennyi. Valóban innen kellene újrakezdenünk. Ez minden, amit megpróbálhatunk.”1 Berecz
Ágnes szerint ugyanakkor életrajzi vonatkozások is szerepet játszhattak a címadásban, a család biai
házának padlásán lógó hurkákra és gyomor-alakú disznósajtok emlékképei által.2
II. c.
Akvarellek ciklus 1970–1973
Az 1971-es
Aquarelles-ben ugyancsak az élő dolgok tünékenysége kap erőteljes hangsúlyt. A ciklusba
tartozó vásznak virágágyásszerű elrendezése a növények törékeny finomságára utal, melyet Hantaï
részben fel is számolt azáltal, hogy műveit a padló porával szennyezte be. Motívumainak múlékony
1 Berecz Ágnes: Redők és csomók: Hantaï Simon, 1960-2001. In.: Simon Hantaï. Volume 2. Szerk.: Makáry Kálmán, Budapest,
MAkláry Fine Arts, 2013. p. 62.
2 U.o.
3
jellegének hangsúlyozása Pollock festésmódjával rokon, mely során a mű létrehozatala a természet és
a föld közelsége iránti vágyból eredően, a lábai alatt lévő festményekkel való „kertészkedés”
képzetével párosul.
Hantaï fent tárgyalt három – az 1962–1982-es datálású
Pliage (Mariales), mely a festő 1960 és 1962
között készült
A szűz köpenyei ciklusához tartozó darabja, az 1964-es
Panses, mely az 1964 és 1965
közé keltezett
Bendő sorozat egy tipikus képviselője, illetve az 1971-ben készült
Aquarelles, mely
Hantaï 1970-tól 1973-ig készült
Akvarell ciklusába sorolható – alkotása a festő tipikus, az 1960-as
években kialakuló egyedi eljárásmódjainak teljes tárházát felvonultatják. A három mű így reprezentatív
módon képviselik Hantaï komoly szakmai elismerésnek örvendő, s széleskörben népszerűvé váló
művészetét. A szürrealizmus másodvirágzása, az absztrakt expresszionizmus, valamint az
akcióművészet jellemző szellemtörténeti és esztétikai szemléletéhez kötődő sajátos alkotásmódjában
szervesen kapcsolódik össze az európia informel „meditatívabb”, a festészeti tradícióra erőteljesebben
reflektáló irányvonala, valamint a New York-i iskola által képviselt, a testiséget, a spontaneitást és
anyagszerűséget drámaibban hangsúlyozó gesztusfestészete. Ez a mozzanat adja Hantaï
művészetének kivételes szerepét, s egyben
A szűz köpenyei, a
Bendő, valamint az
Akvarell ciklushoz
tartozó darabok megkerülhetetlen művészettörténeti jelentőségét.
A fenti stilisztikai szempontok figyelembevételével kijelenthető, hogy a 2. mellékletben található 3,
azaz három alkotás minden kétséget kizárólag Hantaï Simon (Bia, 1922 – Párizs, 2008) eredeti,
sajátkezű alkotása, melyek állapota a koruknak megfelelő, restaurálását nem igényelnek.
III.
Általános piaci környezet
2002-ig az 1945 utáni európai és tengeren túli művészet műkereskedelmi helyzete közel azonos volt a
régi mesterek, a 19. századi és a klasszikus modern művészet megítélésével. Ekkor indult be az a
folyamat, mely a II. világháború és a kortárs művészet felértékelődését hozta. Az elmúlt évek
elemzéseit látva ma már biztosan kijelenthető, hogy ez a tendencia nem tekinthető piaci
manipulációnak, sem egyszerű „divathullámnak”. A befektetési célú vásárlások terén az elmúlt 15 év
nyilvános eredményei az úgynevezett post-war és kortárs művészet hegemóniáját mutatják. Az
Artpice.com által készített, a 2017-es első félév trendmozgásait bemutató elemzése szerint ez a
szegmens nagyjából háromszoros értéknövekedést mutat a 19. és 20. századi klasszikus modern
alkotásokkal szemben.
4
Forrás: Artprice.com
Bár a tavalyi évben némi visszaesést mutatott a globális műtárgypiac forgalma, a II. világháború utáni
időszak továbbra is tartja korábbi népszerűségét. Amennyiben a piaci részesedés szempontjából
nézzük a folyamatot, az összforgalom 52%-át tette ki a II. világháború utáni művészet, melyet 23%-kal
követ a modern (főként 19. századi végi és a 20. század első felének alkotásai), míg a régi mesterek
forgalma összesen 13%-ot tett ki a 2016-os évben.3 Ráadásul, míg az antik és a modern művészeti
piacon árcsökkenés volt tapasztalható, addig a kortárs művészeti szegmensben mintegy 4%-kal
emelkedtek az árak.4
A 1945 utáni művészet népszerűsége több okra vezethető vissza. A műkincspiac befektetési célú
vásárlásai szempontjából ez az időszak befolyásolható a legnagyobb mértékben, hisz itt még
korántsem beszélhetünk kanonizált életművekről, iskolákról, tendenciákról és korszakokról, mint
mondjuk a klasszikus modern, vagy éppen a 19. századi művészet esetében. E tekintetben a II.
világháború utáni és kortárs művészet megítélése még formálható, alakítható, mely a piaci
eredményekre is képes nagyobb „hatást” gyakorolni. Ez a napjaink művészetét jellemző sajátosság
ugyanakkor kockázatokat is rejt magában, hisz egy életmű árfekvésének szinten tartása, növelése
sokban függ az adott alkotó szereplésének gyakoriságán, nívós szakmai rendezvényeken – egyéni és
csoportos kiállításokon, vásárokon – történő részvételein.
A 1945 utáni művészet népszerűségének azonban van egy másik oka is. Az elmúlt néhány évtizedben a
vizuális kultúrát alapvetően befolyásoló folyamatok játszódtak le a nyugati társadalomban. A
változások szociális és társadalmi vetületei a művészeti érték nivellálódására is erőteljes hatást
gyakoroltak. Ennek következtében a 19. valamint a 20. század első felének kulturális és társadalmi
3 Dr. Clare McAndrew:
The Art Market 2017. Basel, UBS–Art Basel, 2017. Magyarul ismerteti: portfolio.hu
http://www.portfolio.hu/befektetes/mutargy/a-vilag-mutargypiaca-2016-ban.247539.html
4
TEFAF 2017 Global Art Market Report. Szerk.: Prof. Dr. Rachel A. J. Pownall, Maastricht, TEFAF, 2017.
http://1uyxqn3lzdsa2ytyzj1asxmmmpt.wpengine.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2017/03/TEFAF-Art-
Market-Report-20173.pdf Magyarul ismerteti: portfolio.hu
http://www.portfolio.hu/befektetes/mutargy/mutargypiaci-trendek-erosodoben-a-muveszeti-vasarok-es-a-
kortars-szegmens.246016.html
5
erőterébe született alkotások, életművek mai megítélése is rengeteget változott. Ez nemcsak a
nyugati-európai, vagy tengeren túli országokban, hanem – igaz 10-15 éves késéssel – de már
hazánkban is jól megfigyelhető. Ezt a folyamatot a hazai aukciós eredmények is igazolják. Az olyan
iskolák és irányzatok, mint a naturalizmus, a szecesszió, vagy éppen Grasham-kör, Czóbel Béla, Rippl-
Rónai József finomabb hangolású, kontemplatív szemléletű művészete a gyűjtők fiatal generációja
számára avíttá váltak. Helyettük az avantgárd erőteljesebb hangolású, a hagyományos művészeti
műfajokat átértelmező életművek, alkotások ázsiója és értéke nőtt szembetűnő módon.
IV.
Hantaï Simon alkotásai a hazai és a nemzetközi műkereskedelemben
IV.a. Elsődleges piaci szegmens
Az I. pontban körülírt, a nemzetközi művészeti szcénában betöltött szerepe miatt, Hantaï alkotásait
már az 1980-as évek óta kitűntetett figyelem kíséri a világ műkereskedelemében. A művész festményei
ma komoly szakmai reputációval rendelkező vásárokon jelennek meg, s a kortárs világkereskedelem
egyik legjelentősebb galériájában a Gagosian Galleryben kerülnek bemutatásra. Magyarországon
azonban jellemzően csak az elmúlt két évtizedben nőtt meg a művész szakmai és műkincspiaci ázsiója.
Az 1990-es évekig Hantaï neve alig volt ismert idehaza. A rendszerváltozást követően azonban a
magyar művészettörténet írás, valamint a honi műkereskedelem egyre nagyobb erőfeszítéseket tett
annak érdekében, hogy a második világháborút követő külföldre távozott és letelepedett magyar
alkotók életművét újra integrálja a hazai szcénába. Többek között Reigl Judit, Csernus Tibor, Rozsda
Endre vagy éppen Hantaï alkotásai egyre nagyobb számban jelentek meg e folyamat következtében
mind önálló és tematikus kiállítások, mind pedig egyéb műkereskedelmi események – vásárok,
árverések – keretein belül Magyarországon. Mára Hantaï neve nemcsak a nemzetközi kontextusban,
hanem hazánkban is jólcsengő névvé vált, a második világháborút követő időszak képzőművészeti
palettájának egyik húzónevévé lépett elő.
Ez a tény sokban köszönhető a művészt idehaza és nemzetközi téren egyaránt képviselő Kálmán
Makláry Fine Arts szakmai tevékenységének, amely nemcsak Magyarországon volt közreműködője a
festő Ludwig Múzeumbéli 2014-es kiállításainak, hanem a nemzetközi műkereskedelemben is tovább
népszerűsítette, illetve értékesítette Hantaï alkotásait. A Makláry Fine Arts által csak az elmúlt öt
éveben a brüsszeli ArtFairen, a párizsi ArtParison, a karlsruhei Art Karlsruhén, a Masterpiece London-
on, vagy éppen a barcelonai SWAB-on kerültek bemutatásra, illetve értékesítésre a művész alkotásai. A
galéria közlése szerint a tárgyalt három alkotáshoz hasonló darabok viszonylag gyakran fordulnak elő a
jelentősebb nemzetközi vársárokon és magángalériák kiállítótermeiben, ahol az 1962-es
Pliage-hoz
hasonló darabok a 280 000 és 320 000 euró közötti értéksávban, az
Aquarelle (1971) párhuzamai 280
000 euró körüli áron, míg a három felajánlott darab közül a legritkábban felbukkanó műnek számító
Panse-val (1964) rokon alkotások a 350 0000 és 400 000 euró közötti árakon cserélnek gazdát.
IV.b. Másodlagos piaci szegmens
A nemzetközi szakmai reputációjának köszönhetően a másodlagos piaci szereplők körében is erőteljes
érdeklődés övezi Hantaï alkotásait. A nemzetiközi aukciós kínálatban évről évre aukciós rekordokat
döntenek eladásai, míg Magyarországon – ahol a 2000-es évek elején még alig méltatott második
világháború utáni progresszív irányzatok népszerűsége mára jelentősen megugrott – Hantaï
festményei – igaz azonban, hogy szinte csak kisebb méretű munkái – is megjelentek az egyes aukciós
kínálatokban.
A nemzetközi aukciós forgalomban
A szűz köpönyegei ciklusba (1960–1962) tartozó
Pliage-hoz (1962)
hasonló darab a Versailles-i Encheres S.A.R.L 2016 július 3-án értékesített mű volt, mely jutalékokkal
együtt 152 360 euróért kelt el.5 A
Bendők ciklus (1964–1965) jelen szakvélemény tárgyát képező
5 Sans titre, Epoque des mariales, (1960) Versailles Encheres S.A.R.L 03 Jul 2016 France - 70 x 60.5 cm, € 50,000 - € 60,000;
6
darabja már szerepelt árverésen. A mű a párizsi Artcurial 2020. július 8-án megrendezett aukción
került értékesítésre, ahol jutalékokkal együtt 136 500 euróért cserélt gazdát.6 Míg az
Akvarellek ciklusba (1970–1973) tartozó,
Aquarelle (1971) legközelebbi párhuzama a Sotheby's 2019. június 6-án
kalapács alá került Hantaï-alkotása volt 112 500 eurós bruttó eladási árral.7 Ez utóbbi darabhoz
hasonló mű ugyanakkor már a magyar aukciós piacon is megfordult, mely a Kieselbach Galéria 2019.
október 11-i árverésén 30 000 000 forint + 20% jutalékért került értékesítésre.8
A nemzetközi másodlagos piac relatív alacsonyabb leütési árainak oka, hogy a nyugati aukciós
szintéren jellemzően galériák vásárolnak. A magángyűjtők érdeklődése elhanyagolható. Ennek oka,
hogy ez a kör előszeretettel veszi igényben a magángalériák plusz szolgáltatásait, amely kiterjed az
eredetiség garanciájára, egyéb gyűjteménykezelési feladatok elvégzésére, illetve a művek szakmai
menedzsmentjére is. Ez utóbbi magába foglalja a múzeumi és közgyűjteményi intézményekkel,
valamint kurátori tevékenységet ellátó szakemberekkel történő kapcsolattartást, ami – értéknövelő
módon – az adott művek jelentős közintézményekben megrendezésre kerülő egyéni, illetve tematikus
kiállításokon történő szerepeltetését is elősegíti.
V. Hantaï jelentősebb alkotásai magyar köz- és magángyűjteményekben
Hantaï festészete a művész korai franciaországi letelepedése, valamint a rendszerváltozás előtti
kultúrpolitika érdektelensége miatt ma még alul reprezentált a hazai köz- és magángyűjteményekben.
Igaz ugyan, hogy a két országos intézmény – a Ludwig Múzeum (1db), a Szépművészeti Múzeum–
Magyar Nemzeti Galéria (9 db) – illetve a pécsi Janus Pannonius Múzeum (nincs adat) letéteményezés,
ajándékozás, valamint vásárlás útján már rendelkeznek az alkotó műveivel, ezek mennyisége azonban
még messze nem ad átfogó képet Hantaï jelentőségéről, a hazai és a nemzetközi művészeti életben
betöltött kiemelkedő szerepéről. Az egyedüli kivételt – a művész kilenc alkotásával – a Szépművészeti
Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteménye jelenti, ahol a festő maga által válogatott
alkotásai kellő alapossággal körvonalazzák a pályakép keresztmetszetét.
Mindeközben a hazai magángyűjteményi állományban folyamatosan nő a Hantaï-alkotások száma, igaz
ezek döntő többsége a művész korai, még magyarországi korszakához köthető alkotások. Az elmúlt
egy évtizedben, a magánvásárlások nyomán mintegy 30-40 mű került hazai kollekciókba. Közülük több,
már nyilvános eseményeken, főként a művész egyéni tárlatain, valamint különböző tematikus
kiállításokon bemutatásra kerültek. A festő ennek a kedvező folyamatnak köszönhetően mára a hazai
képzőművészeti szcéna állandó szereplőjévé vált.
VI.
Összegzés és értékbecslés
Hantaï Simon (Bia, 1922 – Párizs, 2008) festőművész 3 azaz három, a MNB-Ingatlan Kft. (székhely:
Budapest, 1054. Szabadság tér 9.) számára, a Kálmán Makláry Fine Arts (1055 Budapest, Falk Miksa u.
10.) által felajánlott alkotás értékbecsléséhez az I., II., III., IV., valamint V. pontban körülírt kánonra,
műtárgycsoportokra, piaci környezetre és közgyűjteményi sajátosságokra vonatkozó megállapítások
mellett, az alábbi szempontokat kell még figyelembe venni:
-A IV.b. pontban leírt, elszórt jellegű másodlagos piaci szereplések ellenére Hantaï Simon alkotásaira az
elsődleges piaci résztvevőknek számító galériák, ez esetben a Kálmán Makláry Fine Arts árképzése az
6 Panse (1964) Artcurial Paris, 08 Jul 2020 France - 125 x 105 cm, € 100,000 - € 150,000;
7 Untitled (1973) Sotheby's Paris 06 Jun 2019 France - 78 x 70 cm € 60,000 - € 90,000;
8 Fehér (1973/74) Kieselbach, Budapest, 11 Okt 2019 - 60 x 40 cm, HUF 15,000,000 - HUF 25,000,000;
7
iránymutató. Ennek oka, hogy Hantaï – a tárgyalt három képhez hasonló – jelentősebb alkotásai nem
árveréseken, hanem a művészt képviselő, illetve értékesítő galériákon keresztül jutnak
műkereskedelmi forgalomba. A Makláry Fine Arts árpolitikájára ma a nyugati árszínvonal tartása a
jellemző, mivel az egyre élénkebb nemzetközi érdeklődésnek köszönhetően jó százalékkal képesek
értékesítik külföldi vásárokon, illetve partnergalériákban a művész alkotásait.
A nemzetközi műkereskedelemben is képviselt alkotók esetében figyelembe kell venni a forint
napjainkban tapasztalható gyenge árfolyamát. Az hosszú időszakon keresztül a 300 és 330 forint között
mozgó euró jelentősen elszakadt ettől az értéksávtól az elmúlt néhány hónapban. Jelenleg a 360–370
forint közötti értéktartományban található.
A MNB-Ingatlan Kft. (székhely: Budapest, 1054. Szabadság tér 9.) számára, a Kálmán Makláry Fine Arts
által (székhely: 1055 Budapest Falk Miksa utca 10.) felajánlott 3, azaz három Hantaï Simon (Bia, 1922 –
Párizs, 2008) eredeti, minden kétséget kizárólag a művész saját kezű alkotását az I., a II., a III., IV., V.,
illetve a VI. pontban körülírt szempontok alapján, a 2. melléklet műleírásaiban meghatározott
tartományokban, együttesen pedig a bruttó 240 000 000 Ft és a 270 000 000 Ft, azaz a
kétszáznegyvenmillió forintos és a kétszázhetvenmillió forintos értéksávban állapítom meg.
Budapest, 2020. 10. 25.
8
1. melléklet Hantaï Simon (Bia, 1922 – Párizs, 2008) festőművész alkotásai közgyűjteményekben:
Belgium
Brussels: Musées royaux des beaux-arts de Belgique
Liège: MAMAC Musée d'Art Moderne et Contemporain
Egyesült Királyság
Cardiff: Amgueddfa Cymru — National Museum Wales
Franciaország
Antibes: Musée Picasso
Bordeaux: CAPC, musée d'art contemporain de Bordeaux
Bourg-en-Bresse: Musée de Brou
Colmar: Musée Unterlinden
Evreux: Musée d'art-histoire-archéologie d'Evreux
Grenoble: Musée de Grenoble
Lyon: Musée des beaux-arts
Marseille: Musée Cantini
Montpellier: Musée Fabre
Nantes: Musée des Beaux-Arts de Nantes
Nice: MAMAC, Musée d'art moderne et contemporain
Nîmes: Carré d'Art – Musée d'Art Contemporain
Orléans: Musée des beaux-arts d'Orléans
Párizs: Centre Pompidou, MNAM-CCI
Párizs: Musée d'art moderne de la Ville de Paris
Párizs: Fondation Louis Vuitton – LVMH
Párizs: Fondation Cartier
Saint-Étienne: Musée d'art moderne et contemporain de Saint-Étienne Métropole
Strasbourg: Musée d'art moderne et contemporain de la Ville de Strasbourg
Toulouse: Les Abattoirs, Musée d'art moderne et contemporain/Frac Midi-Pyrénées
Valence: Musée d'art et d'archéologie de Valence
Vitry-sur-Seine: MACVAL, musée d'art contemporain du Val-de-Marne
Cnap, Centre national des arts plastiques:
Frac Bretagne
Frac Limousin
Frac Poitou-Charentes
Frac Languedoc-Roussillon
Frac Basse-Normandie
Frac Provence-Alpes-Côte d'Azur
Frac Auvergne
Japán
Osaka: City Museum of Fine Arts
Kanada
Montréal: MAC, Musée d'art contemporain
Vancouver: Vancouver Art Gallery
Magyarország
Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ludwig Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Museum, Pécs
9
Németország
Münster: Westfälisches Landesmuseum für Kunst und Kulturgeschichte
Olaszország
Brescia: Centro studi “Paolo VI” sull'arte moderna e contemporanea
Vatican Museum
Svájc
Geneva: Fondation Gandur pour l'Art
USA
Buffalo, NY: Albright-Knox Art Gallery
Chicago, IL: Newberry Library
Hamilton, NY: Colgate University, Picker Art Gallery, Hamilton
Houston, TX: The Museum of Fine Arts, Houston, Texas
MoMA, The Museum of Modern Art
Solomon R. Guggenheim Museum
National Gallery of Art, Washington, D.C.
Hirshhorn Museum and Sculpture Garden, Smithsonian Institution
10
2. Melléklet: Az MNB-Ingatlan Kft. (Székhely: 1054 Budapest, Szabadság tér 9.) számára felajánlott
három Hantaï-alkotás:
1. Hantaï Simon (1922-2007):
Pliage, 1962-1982. akril, vászon, 86 x 42 cm
jelezve jobbra lent: S.H. 82.
Proveniencia:
-korábban japán magángyűjteményben
Kiállítva:
-Simon Hantaï. Budapest, Kálmán Makláry Fine Arts, 2011.
-Hantaï Simon retrospektív kiállítása. Budapest, Ludwig Múzeum, 2014.
Reprodukálva:
-Hantaï – Reigl – Fiedler. Budapest, Makláry Artworks, 2012.
-Simon Hantaï. Budapest, Makláry Artworks, 2013. p. 380
értéke: 85 000 000 – 95 000 000 Ft
11
2. Hantaï Simon (1922-2007):
Panse, 1964. olaj, vászon, 125 x 105 cm
jelezve jobbra lent: S. Hantaï
Galerie Jean Fournier oeuvre-jegyzék szám: CF 2.4.8.
Proveniencia:
-korábban francia magángyűjteményben
értéke: 75 000 000 – 85 000 000 Ft
3. Hantaï Simon (1922-2007):
Aquarelle, 1971. akvarell, vászon, 69 x 61 cm
jelezve jobbra lent: S.H. 71.
Galerie Jean Fournier oeuvre-jegyzék szám: CF 3.1.223.
Proveniencia:
-Galerie Jean Fournier, Párizs
-majd francia magángyűjteményben
értéke: 80 000 000 – 90 000 000 Ft
12
