SZAKVÉLEMÉNY
Rippl-Rónai József: Lengyel Menyhért portréja, 1910
olaj, karton, 50 x 67 cm
jelezve balra fönt: Rónai
Rippl-Rónai József (1862-1927) a modern magyar festészet egyik legnagyobb alakja. Egyik első
képviselője annak az impresszionizmus utáni dekoratív, stilizáló festészetnek, ami az 1890-es évektől
az egész európai modernizmust, s különösen a szecesszió stílusát is meghatározta. Életműve több
korszakra osztható, melyek közül a párizsi évek úgynevezett „fekete” korszaka (kb. 1890-1899) épp
olyan jelentős, mint a művészre szinte névjegyszerűen jellemző „kukoricás” korszak (kb. 1907-1919).
A most vizsgált kép Rippl-Rónai kukoricás korszakának egy tipikus és jellegzetes alkotása. A
kukoricás stílus Rippl-Rónai sajátos, teljesen egyéni stílusa. A jobbára kb. 70 x 100 cm-es, vagy a
feleakkora, kb. 50 x 70 cm-es kartonlemezekre készült festmények kiindulópontja a tiszta, lendületes
körvonalakkal fölvitt rajz. Ezt a rajzot töltötte ki rövid, egyenesen húzott, tiszta színekből vett
festéksávokkal a művész, s ezek az apró festéksávok keltették azt a bizonyos „kukoricás” hatást.
A festmény modellje Rippl-Rónai barátja, a kiváló író és kritikus, Lengyel Menyhért (1880-
1974 – 1. sz. kép), akinek legismertebb alkotása,
A csodálatos mandarin Bartók Béla zenéjével vált
világhírűvé. Lengyel
több
alkalommal
is
találkozott
Rippl-Rónaival, 1910-ben pe-
dig több napig is vendé-
geskedett a művész kaposvári
villájában. Ezeket a napokat
Lengyel egy újságikkben írta
meg a Somogyi Hírlapba
(
Somogyi művészet. — Levél
Miklós Gyulához. — Somogyi
Hírlap, 1910. augusztus 28).
Pálinkás Rékának a fest-
ményről írt kéziratos tanul-
mánya így foglalja össze
Lengyel 1910-es kaposvári
útját: „Az érkezés időpontja
1910 augusztus 26. Másnap a
festő végigkalauzolta az írót
Kaposvárott, együtt néztek
meg egy keleti, perzsa, indiai,
japán, kínai művekből ösz-
szeállított kiállítást. Az akkor már európai színpadokon is ismert színműíró Lengyel ezt követően
cikket írt a helyi újság, a Somogyi Hírlap részére. Ebben beszámol a Róma villáról, melyben a mester
új képei készülnek, »
csodálatos, ragyogó bájúak, amelyek ma még azon frissen a munkától, ott
hevernek a műteremben, - különös elgondolni, hogy majd az idők rövid folyamán milyen vándorlást
fognak véghezvinni - hol bukkannak föl, Berlinben, Párisban, Londonban …«. Az írásban Lengyel Rippl-
Rónai festői, ill. a
Nyugat szerzőinek irodalmi törekvéseit is összekapcsolja, leszögezve, hogy a festő
elveit nem lehet elválasztani a »
művészi forradalomtól«”. A festmény Rippl-Rónai otthonának a híres
krómsárga szobájában készült, abban a helyiségben, ahol számos más, kiváló alkotás is. Rippl-Rónai
és Lengyel barátságának nemcsak ez a kép a fontos dokumentuma, hanem Rippl-Rónai 1911-ben
megjelent
Emlékezéseim című önéletrajza is. Rippl könyvének szövegét Lengyel Menyhért olvasta át,
javította s szerkesztette, így a mű akár közös munkájuknak is tekinthető.
Ami a festményt illeti, a kép meglehetősen jól dokumentált, s a szakirodalomban is ismert
alkotás. Rippl-Rónai József monográfusa, Genthon István Rippl-Rónai életművének teljes
katalogizálására tett kísérletet az 1960-as években. A hagyatékában fennmaradt cédulaanyag Rippl-
Rónai műveiről mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc, litó és 100 iparművészeti tárgy
adatait foglalta össze. A hagyaték a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti
Dokumentációs Központjába (későbbi nevén MTA Művészettörténeti Intézete) került, s ott látták el
az egyes cédulákat egyedi leltári számokkal is. A Genthon-féle cédulaanyagban az MKCs-C-I-36/2498
számú cédula vonatkozik a jelen festményre. A kép mindezidáig csak egyszer szerepelt a nyilvánosság
előtt, a Magyar Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának 1939. januári aukcióján, 481-es tételszám
alatt (2. sz. kép). Később Hős Ferenc tulajdonaként vették nyilvántartásba, 1992-ben pedig az egykori
budapesti Qualitas Galériából került Ránki Dezső és Klukon Edit gyűjteményébe.
Figyelemre méltó tény azonban, hogy a festmény hátoldalán szereplő címke alapján
bizonyosan állítható, hogy a mű az árverezését megelőzően annak az Ernst Lajosnak (1872-1937) a
tulajdonában volt, aki nemcsak egy rangos, múzeumi szintű magángyűjteményt alkotott, hanem az
általa alapított Ernst-Múzeum a hazai modern törekvéseknek is az egyik legfontosabb bemutató
helyévé vált (3. sz. kép).
2. kép – Genthon István cédulája a jelen képről
3. kép – Az Ernst-Múzeum címkéje
Olyan festményről van tehát szó, ami a korszak egyik legjelentősebb festőjének portréja, korának
egyik világhírűvé vált írójáról, ráadásul egy olyan mű, ami az 1920-as években a korszak egyik
legnagyobb magyar műgyűjtőjének tulajdonában volt, az utóbbi 28 évben pedig egy szintén világhírű
művész-házaspár gyűjteményének volt része. Ha van értéknövelő tényező egy-egy műalkotás
esetében, akkor Rippl-Rónai Lengyel Menyhért-portréja kapcsán hatványozottan beszélhetünk
ilyenről. Ez nemcsak egy „kukoricás Rippli”, ahogy azt a műkereskedelemben mondják, hanem
minden szempontból egy igazi főmű, aminek nemcsak a festői kvalitásai figyelemre méltóak, hanem a
története is.
Ami pedig a mű megbecsülhető értékét illeti, a képet mindenképpen Rippl életművének az
egyik különösen értékes darabjaként kell értékelnünk. A hazai műkereskedelemben Rippl-Rónai
kukoricás képei az utóbbi évek aukcióin többször értek el 100-200 millió forint körüli árakat. Ennél
magasabb áron is értékesítettek ugyanakkor Rippl-Rónai-műveket, ráadásul a vevők között a világ
olyan rangos múzeumaival találkozunk, mint a párizsi Musée d’Orsay, vagy az Art Institute
Chicagóban. A fentiek alapján a jelen mű értékét is ehhez viszonyítva állapíthatjuk meg. Az összes
tényezőt figyelembe véve a Lengyel Menyhértet ábrázoló portré becsült értéke a
200 millió forint
körüli sávban határozható meg, megközelítőleg a 180-210 millió forint közötti tartományban.
Budapest, 2020. július 14.
D r . B e l l á k G á b o r m ű v é s z e t t ö r t é n é s z
i g a z s á g ü g y i
f e s t m é n y s z a k é r t ő
g . b e l l g a @ g m a i l . c o m
0 6 3 0 4 1 2 0 9 3 2
