SZAKVÉLEMÉNY
Kmetty János: Csendélet kék kancsóval, 1940-es évek
olaj, vászon, 58 × 70 cm
jelezve jobbra lent: Kmetty
Kmetty János (1889-1975) a modern magyar festészet egyik jelentős alkotója, a kubizmus stílusának
egyik első hazai képviselője. Sajnos életműve olyan kevéssé feldolgozott, hogy festészetének egyes
korszakairól, stílusának, tematikájánák változásairól mind a mai napig nem született alapos
áttekintés. Életpályájának egyes helyszínei sem nevezhetők meg egyértelműen. Annyit bizonyosan
tudunk, hogy 1911-ben hosszabb időt töltött Párizsban, ahol többek között a kubizmus gyakorolt rá
hatást. Még 1911-ben hazatért, s akkor 1911-1912 körül készültek azok a nagyon szűkszavű, nagyon
jellegzetes témájú és színvilágú kompozíciói, amelyek elsősorban tájképek voltak. Ezek kékes-zöldes,
üres, néptelen parkokat ábrázoló képek Budapesten, a Városliget fái között születtek meg. Ez a
bizonyos kékes színvilág hol kisebb, hol nagyobb intenzitással szinte mindvégig megmarad Kmetty
festészetében.
Kmetty életművének egyik legnagyobb és legjelentősebb korszaka 1924-ben veszi kezdetét.
Ekkor alakul meg a Képzőművészek Új Társasága (KUT), aminek Kmetty is egyik alapító tagja volt. A
KUT szinte minden modern törekvésű művészt egy csoportba tömörített, beleértve az olyan nagy
öregeket is, mint Rippl-Rónai József, vagy Vaszary János. Kmetty 1924 és 1943 között a KUT 22
kiállításából 14-en vett részt, s ezekben az években alakult ki az a jellegzetes festői stílusa is,
amelynek egyik szép példája a jelen kép is. A korszak egyik legélesebb szemű műkritikusa, Kállai Ernő
1937-ben így jellemezte Kmetty újabb stílusát: „
Kmetty a többnyire csendéletes motívumok
szűkrefogott körében évek hosszú során át igen belterjes festői gazdálkodást folytatott, abból a
célból, hogy a képfelület minden pontját át- meg átszője egy változatos árnyalatú, és mégis
kiegyensúlyozott struktúrával. E tanulmányok és műhelygyakorlatok eredménye maradandó érték,
amely Kmetty újabb műveinek is sajátja.” Valóban Kmetty festői témavilága ezekben az években
meglehetősen szűkös. Csendéleteinek azonban van egy állandó jellemvonása, s ez hasonlóképpen
fogalmazható meg, mint ahogy Kállainál olvashattuk: Kmetty nem analizálja, nem szedi szét a
látványt apró, geometrikus elemekre. Sokkal inkább azt a módszert kedveli, hogy egy bizonyos
kubista, geometrikus hálózatot vetít rá az alapvetően konkrét, leíró jellegű kompozícióira.
Kmetty az 1937 körüli évek úgynevezett "rózsaszín" periódusa után az 1940-es évektől egy
újabb "kék" korszakot teremt festészetében. Széles ecsetvonásokkal fest, a körvonalak és az ár-
nyékok egyforma hang-
súlyt kapnak képein, sőt
szinte mindennek széles,
kék árnyék ad jellegzetes
keretet. Képeinek zöme
csendélet, s a fest-
ményeken megjelenített
tárgyak szegényes ottho-
nának,
szűk,
közeli
nézőpontból megfigyelt
kellékei: kancsók, tálak,
parányi asztal, s egy
borotválkozó
tükör,
melyben nem ritkán a
művész önarcképe jelenik meg. A jelen kompozícióhoz teljesen hasonló az a tükrös önarcképpel
kiegészített csendélet, amely szintén az 1940-es években készült, s a Magyar Nemzeti Galéria
gyűjteményének része (
Vörös kancsós csendélet, olaj, vászon, 100 × 80 cm, MNG – 1. sz. kép).
Ami Kmetty János alkotásainak az árát illeti, megfigyelhető, hogy az életmű korai (jobbára
még az 1910-1920-as években készült) darabjainak esetében nem ritkák a több tízmilliós leütési árak,
de előfordult 60 millió fölötti aukciós ár is. Az 1930-1940-es években készült munkák esetében
azonban nem találkozunk 20 milliónál drágábban eladott festménnyel. A most vizsgált kép szép és
tipikus alkotás az 1940-es évekből, s mint ilyennek a becsértéke
a 15-20 millió forint közötti sávban
határozható meg.
Budapest, 2020. július 14.
D r . B e l l á k G á b o r m ű v é s z e t t ö r t é n é s z
i g a z s á g ü g y i
f e s t m é n y s z a k é r t ő
g . b e l l g a @ g m a i l . c o m
0 6 3 0 4 1 2 0 9 3 2
