SZAKVÉLEMÉNY
Egry József: Búcsúzás (Emberek a mólón), 1940 körül
olaj, pasztell, papír, 70 x 100 cm
jelezve jobbra lent: Egry József Badacsony
Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legegyénibb hangú alkotója. Jellegzetes
stílusának sem előzménye nincs a magyar művészetben, s követői, tanítványai sincsenek. Egry az
1920-as évektől kezdve az akkoriban formálódó Gresham-körnek volt a tagja. Nevüket az általuk
gyakran látogatott Gresham kávéházról kapták, bár ilyen néven ők maguk soha közös kiállításon nem
szerepeltek. A művészettörténeti értelemben vett Gresham-kör fogalma már inkább az 1950-es
években született meg. Mégis a két világháború közötti magyar művészeti életben létrejött számos
művésztársaság és iskola közül a szinte csak virtuálisan létező Gresham-kör hatása bizonyult a
legmaradandóbbnak. Még a mai műkereskedelemben is a Gresham művészei – különösen Egry
József, Bernáth Aurél, vagy Szőnyi István – a legmagasabb értéken jegyzett alkotók között vannak. Bár
műkereskedelmi értelemben a Gresham-kör soha nem volt divatban, mégis szinte születése
pillanatától, az 1925 körüli évektől kezdve a legmegbízhatóbb és legidőtállóbb művészi minőséget
jelentette, még a művészi dogmatizmustól bénított 1950-es években is. Jelentőségét, rangját az is
növelte, hogy tagjai közül többen is a művészképzésben, akadémiai professzorként folytatták
tevékenységüket, így nemcsak a közönség körében, hanem az újabb művésznemzedékek szemében is
a modern magyar művészetnek az 1950-es években erőszakkal megszakított folyamatosságát
képviselték.
Egry József, a reménytelen nyomorból indult festő, az 1910 körüli években a
munkásábrázolásnak egy újfajta, a zsánertől és naturalizmustól elszakadó, idealista tartalmú
változatát alakította ki. Ez a fajta szemlélet, mely a jelenségeken belül a szellemi lényeg
megragadására törekszik, figyelhető meg Egry későbbi nagy tájképfestészetében is. Az 1920-as
évektől figyelme szinte kizárólag a Balaton felé fordult. A táj topográfiai jellegű rögzítése helyett
azonban a víz és a fény festői megragadása izgatta Egryt. Sajátos technikájú, olajjal és pasztellel
készült művein úgy sikerült érzékeltetnie a fény egyszerre érzéki és spirituális karakterét, hogy
mindeközben a tájkép hagyományos térszerkeztét sem kellett föláldoznia. A fény építi Egry tájait, s
szőlővel benőtt domboldalai, nádasai, a víztükör csillámai mintha maguk is eleven fényforrások
lennének.
1. kép – A katalógus belső címoldala
2-3. kép – A festmény hátoldala és a mű reprodukciója a katalógusban
Egry balatoni képei az életmű legismertebb, legkeresettebb és kereskedelmi értelemben is
legértékesebb részét alkotják. Egry értékét növeli, hogy a vele kortárs műgyűjtők is – Oltványi Imre,
Cseh-Szombathy László, Fruchter Lajos, Radnai Béla – különös becsben tartották az ő alkotásait. Egryt
gyűjtemi, Egry képeivel együtt élni a jó ízlés és a modern ízlés legbiztosabb jele volt, s lényegében ez
mind a mai napig érvényes. Egry műkereskedelmi rangját mutatja, hogy a hazai aukciókon is rendre a
több tízmiliiós kategóriában szerepelnek a munkái, az eddigi legmagasabb árverési leütési ára pedig
61 millió forint volt (Virág Judit, 2014 téli aukció, 184-es tétel), természetesen szintén egy balatoni
tájképért.
Ami a jelen festményt illeti, a mű különösen jól dokumentált alkotás. A mű – ahogyan azt a
hátoldalára ragasztott címke is mutatja – 1940 decemberében a Műcsarnok „A magyar művészetért”
című kiállításán volt bemutatva. A katalógusban 646. számon,
Búcsúzás címen közölt képet a
katalógus VII. számú képmellékletében reprodukcióban is közölték (ld. 1-3. sz. kép). A festmény
hátloldalán Egry sajátkezű írása látható: „Egry József Búcsúzás olaj, pasztell.”
Bár Egry festészetében a tájkép műfaja a leginkább meghatározó, olykor felbukkanak a jelen
képhez hasonló, sokfigurás, elbeszélő jellegű kompozíciók is. A mű épp ezért az egyedi és szokatlan
témája miatt különleges helyet foglal el Egry József életművében, s ez jelentősen befolyásolja a kép
értékét is. A festmény az életmű klasszikus, nagy korszakából való, s mérete, különös témája,
valamint a jól dokumentált története alapján is kiemelkedő jelentőségű munkának tekinthető.
Mindezek alapján, s figyelembe véve Egry Józsaf alkotásainak a hazai műkereskedelemben
elért árait is
a jelen festmény becsértékét 40-50 millió magyar forintban lehet megjelölni.
Budapest, 2020. július 14.
D r . B e l l á k G á b o r m ű v é s z e t t ö r t é n é s z
i g a z s á g ü g y i
f e s t m é n y s z a k é r t ő
g . b e l l g a @ g m a i l . c o m
0 6 3 0 4 1 2 0 9 3 2
