A Normafa, Sífutó- és Szánkópálya által keltett fény-
és zajterhelés madarakra gyakorolt hatása és a
zavarás mérséklésének lehetőségei
Dr. Herényi Márton
2025. szeptember
Bevezetés
A Normafa környéke a fővárosiak kedvelt célpontja. Átlagosan naponta több százan
fordulnak meg itt: kirándulók, kikapcsolódásra vagy éppen sportolásra vágyók. A sífutó- és
szánkópálya sokaknak jelent téli sportolási lehetőséget, de a pályák esti kivilágítása,
karbantartása és a megnövekedett látogatóforgalom jelentős többletzavarással járhat a terület
élővilágára, többek között a madárvilágra nézve. Ennek a munkának a célja a rendelkezésre
álló információk alapján a madarakra esetlegesen gyakorolt zavaró hatások és azok
következményeinek rövid összefoglalása, valamint javaslatok leírása arra vonatkozólag, hogy
ezeket a hatásokat hogyan lehetne mérsékelni.
Módszerek
Szeptember folyamán két alkalommal jártam be a vizsgálati területet, ahol megtekintettem a
lámpákat, azok helyzetét, valamint felmértem a sífutó- és a szánkópálya körül azokat az
élőhelyeket, amelyek potenciálisan alkalmasak lehetnek arra, hogy madarak télen,
éjszakánként igénybe vegyék azokat (elsősorban pihenés, éjszakázás céljára). Ezen a területen
leginkább a vastagabb törzsű vagy korhadt fák, illetve a sűrű lombkorona és cserjeszint
felelhetnek meg erre a célra.
Fontos megjegyezni, hogy a szeptemberben tapasztaltak alapján sok szempontból nehéz a téli
viszonyokra következtetni. A fák, bokrok még lombosak, a lámpák ki vannak kapcsolva és
természetesen hóborítás sincs, amelyek mind befolyásolják a fényviszonyokat.
Mindemellett rövid áttekintést végeztem a nemzetközi szakirodalomban különböző internetes
adatbázisokat felhasználva. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt az irodalmazás nem
lehetett részletekbe menő, így az itt leírtak csak nagy vonalakban nyújtanak betekintést a
kérdéses témákba, részletes elemzésre nem volt most lehetőség. Szintén feldolgoztam a
Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Zöld Iroda által a rendelkezésemre
bocsátott anyagokat, és összesítettem a madarakra vonatkozó információkat.
Az éjszakai mesterséges fény hatásai a madarakra
Napjainkban már egyértelműnek látszik, hogy az éjszakai mesterséges fény jelentős hatással
bír az élővilágra (az embert is beleértve) és így a madarakra is. Egyértelmű az éjszaka aktív
fajokra gyakorolt hatás: a túl erős megvilágítás megváltoztathatja a viselkedésüket, a
ragadozók táplálékszerzési sikerét is ronthatja (Helm és mtsai 2024). Ugyanakkor a nappali
madarakra nézve is számos hatása lehet. A leggyakrabban az aktivitás és napi ritmus
megváltozásáról számolnak be az éjszakai megvilágítás következtében. Az ezzel kapcsolatos
vizsgálatok szinte mindegyike kimutatott valamilyen változást. Az aktív időszak kitolódik:
éjszakai fény mellett korábban kezdődik és később ér véget (Sanders és mtsai 2021), a
regenerációs idő csökken, az alvás nyugtalanabb lesz (Raap és mtsai 2017). A Budapest zöld
területein szinte mindenhol, így a Normafánál is előforduló széncinege esetében is kimutatták,
hogy 3 lux megvilágítás hatására az egyedek korábban ébredtek, előbb hagyták el a
lakóhelyül szolgáló odút, később tértek vissza, és később aludtak el (Raap és mtsai 2017).
(Összehasonlításképpen: egy átlagos lakás belső megvilágítása kb. 50 lux.) Változások már
egészen enyhe (<1 lux) megvilágítás hatására is bekövetkezhetnek (Dominoni és mtsai 2013),
de a megvilágítás erősségével ennek valószínűsége és a hatás erőssége nő. A széncinege
mellett más – városokban is előforduló – madarak esetében is kimutattak változást (pl. fekete
1
rigó, Dominoni és mtsai 2013; házi veréb, Coker és mtsai 2025). A megvilágítás hatása a
költési időszak közeledtével erősödik (Raap és mtsai 2017), decemberben kisebb, mint
februárban. Különösen nagy a költési időszakban: széncinegéknél az alvásidő 50%-kal
csökkent a megvilágítás hatására, míg februárban 5%-kal (Raap és mtsai 2016).
Az aktivitás változása kapcsán többen vizsgálták a vérben lévő melatoninkoncentráció
változását. A melatonin nagyon ősi molekula, megtalálható a gerincesekben, a
gerinctelenekben, a növényekben és néhány baktériumcsoportban is (Helm és mtsai 2024).
Fényre érzékeny, koncentrációja éjjel magas, nappal pedig alacsony. Szerepe meghatározó a
napi ritmus kialakításában. Madaraknál számos folyamatra gyakorol hatást: mozgási aktivitás,
alvás elősegítése, testhőmérséklet, anyagcsere, növekedés (Helm és mtsai 2024). Mennyisége
mesterséges éjszakai megvilágítás hatására csökken (Sanders és mtsai 2021). Elsősorban
fogságban tartott madaraknál vizsgálták, de például szabadban élő széncinegéknél e hormon
manipulációja befolyásolta a napi aktivitást és a költés kezdetét is (Helm és mtsai 2024).
A melatonin mellett a madarak más hormonjainak elválasztására is hatással lehet az éjszakai
mesterséges fény. Befolyásolhatja a stresszhormonok szintjét, de nem zárható ki az ivari
hormonokra gyakorolt hatás sem. Megfigyelték, hogy a tél idején, éjszakai fénynek kitett
egyedek abban az évben korábban váltak szaporodóképessé, és korábban is fejezték be a
költést, mint azok, melyeket csak természetes fény ért (Singh és mtsai 2021). Hogy ez mit
jelent, ahhoz fontos tudni, hogy a madarak ivarszervei az év nagy részében passzív állapotban
vannak, általában a méretük is lecsökken, és csak a költési időszakra aktivizálódnak
különböző belső és környezeti változások hatására.
A szaporodási időszakban jelentős szerepet játszó hajnali, illetve esti ének időzítése változhat
a mesterséges éjszakai fény következtében. Előbbi korábban kezdődik, utóbbi később ér
véget. Egy 60 millió észlelés adatait feldolgozó tanulmányban megállapították, hogy a
fényszennyezés átlagosan 50 perccel hosszabbította meg az éneklési aktivitást (Pease &
Gilbert 2025).
A fényszennyezésnek egyéb – kevesebbet vizsgált – következményei is lehetnek a madarakra
nézve: immunológiai hatások (az immunrendszer bizonyos funkciói gátlódnak, vagy az
állatok egyes betegségekre fogékonyabbá válnak) (Helm és mtsai 2024); az utódok száma
csökken; a predáció nagysága nő (Sanders és mtsai 2021).
Bár a megvilágítás alapvetően jobban érinti az éjszakai állatokat, az élettani hatások a nappal
aktív fajoknál nagyobbak (Sanders és mtsai 2021).
Az éjszakai mesterséges fény hatása függ attól, hogy a kibocsátott fény milyen
színkomponensekből tevődik össze. A madarak napi ritmusát kialakító folyamatokat
leginkább a rövid hullámhosszú (kék, zöld; 400-550 nm) fény befolyásolja (Helm és mtsai
2024). Egy 2023-as tanulmányban azt vizsgálták, hogy különböző madárfajok szeme milyen
hullámhosszú fényre a legérzékenyebb. Ez mindegyik faj esetében 580 nm-nél kisebb volt, a
legtöbb fajnál 500 nm körüli. Ehhez képest az emberi szem fényérzékenységének maximuma
nappal 570 nm, éjjel 520 nm körül van (Longcore 2023).
Az életmód befolyásolhatja az éjszakai mesterséges fény hatását. A legnagyobb a hatás a
nyitott fészkű, nagy szemű madarak esetében, leginkább a költési időszak alatt (Pease &
Gilbert 2025). Az odúban alvó madarakat viszont az odú valamennyire megvédheti (Raap és
mtsai 2018).
2
A hanghatások következményei a madarakra nézve
A mesterséges zajok okozta zavarás kapcsán madaraknál sok esetben vizsgálták az éneklésben
bekövetkező változásokat. Nagy zaj esetén az ének nem érvényesül kellőképpen. Erre a
madarak többféle módon reagálhatnak. Az egyik lehetőség, hogy megpróbálják elkerülni a
legzajosabb (például reggeli, csúcsforgalmi) időszakot: korábban kezdik az éneklést, vagy
éjszaka énekelnek. A másik lehetőség, hogyha nő a zaj, akkor az ének is egyre hangosabb
lesz. Egy csicsörkékkel végzett vizsgálatban azonban megfigyelték, hogy egy bizonyos
zajszint felett (itt 70dB) a madarak teljesen abbahagyták az éneklést (Sander & Tietze 2022).
Ez a jelenség hasonló lehet ahhoz, amikor zajos környezetben mi is egyre hangosabban
beszélünk, de ha nem tudjuk túlkiabálni a zajforrást, akkor nem próbálkozunk tovább.
A nagy zajhatás emellett gátolhatja az immunrendszert, baglyoknál pedig csökkentheti a
vadászat eredményességét (Sander & Tietze 2022), hiszen ők jórészt a fülüket használják
zsákmányszerzés közben, és a legapróbb (például rágcsálók által keltett) neszek vezethetik
nyomra őket. Nagy zajban ezek észlelése nyilvánvalóan sokkal nehezebb. Szaporodásra
vonatkozó vizsgálatokat madaraknál eddig nem végeztek.
Mind a fény, mind a zaj hozzájárulhat egy adott területen a fajgazdagság csökkenéséhez,
hiszen csak a nagyobb tűrőképességgel rendelkező, a zavarásra kevésbé érzékeny fajok
képesek ezeket elviselni.
Madártani vizsgálatok és hatásbecslés 2013 májusa és 2024 júniusa között –
kivonatos összefoglaló
A Normafa környéki madárélőhelyek annak ellenére, hogy domborzati adottságok révén és az
élőhelyi változatosságukat tekintve igen gazdag madárvilágnak nyújthatnának otthont, a
jelentős látogatottságból (és ezáltal zavarásból) adódóan viszonylag fajszegény és nem túl
nagy egyedsűrűséggel jellemezhető madáregyüttessel jellemezhetők. Sok helyen a talajszint
növényzete teljesen hiányzik, de a cserjeszint is meglehetősen szegényes. Mindez érezhetően
csökkenti e területek alkalmasságát egyes fészkelő madárfajok számára (Musicz 2020).
Naponta több százan keresik fel a területet, ebből adódóan a zavarásra legérzékenyebb
állatfajok már régen távolabbi, zavartalanabb helyszínekre húzódtak (Musicz 2024b).
Összességében elmondható, hogy a hasonló élőhelyekhez kötődő, de a zavarásra érzékenyebb
madárfajok (pl. ragadozó madárfajok, holló) szinte teljesen hiányoznak, vagy a Budai-
hegységben távolabb fészkelnek, és csak alkalmilag vetődnek erre. A területet azok a
madárfajok népesítik be, amelyek viszonylag jól tűrik a nagyváros közelségét (főleg
harkályok, galambok, rigó-, cinege- és poszátafajok, csuszkák) (Musicz 2020). A zavarást jól
tűrő, az ember intenzív jelenlétéhez alkalmazkodott állatfajok a tapasztalatok szerint jól
tolerálhatják a látogatóforgalom esetleges növekedését is (Musicz 2024b).
A szerzők véleménye szerint mivel a sípálya a téli időszakban fokozza az emberi zavarást, ez
a fészkelő madarakra nem jár érdemi hatással (Musicz 2024b). A hóágyúk és ratrak okozta
éjszakai zajhatás megzavarhatja az idős, odvas és elváló kérgű fákban telelő, éjszakázó
állatfajok nyugalmát. A zavarás a pálya közvetlen környezetében jelenlévő madárfajokból
esetenként érzékenyebb reakciókat válthat ki, de a fenntartási időszakban a pályák mintegy
100 méteres környezetében éjszakázó madárfajok (pl. baglyok, harkályok, énekesmadarak)
3
részéről legfeljebb csak kismértékű távolabb húzódás várható (más helyszíneken végzett
megfigyeléseikből erre lehet következtetni) (Musicz 2020).
A legrészletesebb madártani felmérés 2013-2014-ben zajlott. Ekkor 25 madárfaj 274 fészkelő
párját jegyezték fel. Ezek közül néhány elhelyezkedését térképen is bemutatták (Musicz
2014). A térképek alapján elmondható, hogy az Anna- és a Szaniszló-rét környékén a legtöbb
gyakori, fás területeket kedvelő madárfaj előfordult és költött a vizsgált időszakban. A
ritkábbak közül a fekete harkály, a kék galamb, a közép fakopáncs, az örvös légykapó,
valamint a szürke légykapó fészkelt a környéken (Musicz 2014). A későbbi jelentések jóval
kevesebb fajról tesznek említést, és ezek átfednek a 2013-2014-ben észleltekkel. Bár a
vizsgálatok egy része kiterjedt a téli időszakra is, jelentősebb, télen itt éjszakázó
madárközösségeket nem észleltek (Musicz 2024b). A ritkább, télen is előforduló madarak
közül a közép fakopáncsot, a hamvas küllőt és a fekete harkályt említik (Musicz 2024a).
A sífutó- és a szánkópálya madarakra gyakorolt zavaró hatása
Érintett madárfajok
A Normafa, Sífutó- és Szánkópálya november 1. és március 15. között üzemel. Ebben az
időszakban a területen élő madárközösséget az egész évben nálunk tartózkodó madárfajok,
valamint a téli madárvendégek alkotják. Tehát a sí- és szánkópálya madarakra gyakorolt
zavaró hatásának vizsgálatakor elsősorban ezekkel a madárfajokkal kell számolni. Ez a
madárközösség február végén, márciusban kiegészül a kora tavasszal visszaérkező, vonuló
fajokkal. A vonulás kezdete a tél végi időjárástól függ: hidegebb idő esetén a madarak később
érkeznek, míg enyhe tél esetén korábban.
A madarak zavarás által befolyásolt tevékenységei
A szakirodalmi áttekintésben felsorolt lehetséges hatások közül nem mindegyikről tudjuk,
hogy érinti-e a Normafa mellett élő madarakat. Némelyik hatás (például a napi ritmus vagy a
madárének megzavarása) valószínűnek tűnik, hiszen szinte minden vizsgálat kimutatta, de
hogy az itteni madarakat valójában mi érinti, ahhoz részletes vizsgálatokra lenne szükség.
A világítás 16 és 20 óra, hétvégenként 16 és 22 óra között van felkapcsolva. A pályák
karbantartását az utóbbi szezonban reggel 5 és 7 óra között végezték. Az éjszakai fény és zaj
mind az ekkor táplálékot kereső, éjjel aktív, mind az ilyenkor pihenő, éjjelre búvóhelyre
húzódó, nappali madarakra hatással van. Az éjszakai fajok (baglyok) esetében ez elsősorban a
táplálékszerzést érinti. Mivel ők ekkor aktívak, este, a kivilágítással érintett területeket
elkerülhetik, a lekapcsolás után azonban birtokba vehetik a pályák környékét. A hajnali
hanghatás a vadászat után nappali pihenőre készülő, már elült egyedeket zavarhatja el a
kiválasztott alvóhelyről, amelyeknek így más, megfelelő hely után kell nézniük. A nappali
fajok sötétedéskor elülnek egy megfelelő helyen (sűrű bokor, lombkorona, odú stb.). Az esti
fény az alvóhely kiválasztását erősen befolyásolhatja, és ezen nem segít a lekapcsolás sem,
mivel sötétben ezek a madarak már nem változtatják meg a helyüket, hiszen fényszegény
környezetben nem látnak. A hajnali karbantartás a pályák közelében éjszakázó egyedeket
alvóhelyük elhagyására késztetheti, ami növeli annak az esélyét, hogy a sötétben
nekirepüljenek valaminek, vagy egy ragadozó elkapja őket. A szeptemberi terepbejárások
során talált, a madarak számára éjszakázóhelyként alkalmasnak tűnő részek az
1. ábrán láthatók. Látható, hogy a sífutó- és a szánkópálya mellett is sok olyan hely van, ahol a
cserjeszint vagy a lombkorona sűrűsége megfelelő lehet madarak éjszakai pihenéséhez. Idős,
odvas vagy kidőlt fákból a területen kevesebb van, de kisebb foltokban ezek is előfordulnak.
4
1. ábra A Normafa, Sífutó- és Szánkópálya környékén található, a madarak éjszakázásához
potenciálisan alkalmas területek. (sárgával színezett terület – sűrű cserjeszint vagy
lombkorona, a sárga vonalaktól a sárga nyilak irányában jelzett területek mind ilyenek;
pirossal színezett terület – idős vagy odvas fák, holtfa)
2. ábra A 70 cm törzsátmérőnél nagyobb faegyedek méretmegoszlása a Normafa környékén;
fehér: 70-79 cm, sárga: 80-99 cm, narancs: 100-139 cm, piros: 140 cm felett
(a felmérést készítette: WWF Magyarország, forrás – Musicz 2014)
5
A Normafa környékén található, 70 cm-nél nagyobb törzsátmérőjű fákról a WWF
Magyarország készített korábban részletes felmérést (
2. ábra), amely a 2014. októberében
készült hatásbecslésben is szerepel (Musicz 2014). Ez a felmérés a sífutó- és szánkópálya
területét csak részben érintette.
A pályák a madarak költését az üzemelési időszak első felében értelemszerűen nem
befolyásolják, ám januártól kezdve egyre több közvetett és közvetlen hatásuk lehetséges. Az
éjjel aktív fajok közül a macskabagolynak a nászidőszaka már januárban (nagyon enyhe tél
esetén még korábban) elkezdődik, és februárban, márciusban már tojásokon kotlanak
(Haraszthy 1998). A nappal aktív fajok esetében az egyedek egy része már ekkor kinézi
magának a helyet, ahol költeni szeretne, azaz territóriumot foglal. Ez jól megfigyelhető
enyhébb téli napokon, amikor az énekesek közül néhány már énekel, és a harkályok dobolását
is lehet hallani. Igaz, csak napközben. (A harkályok nem énekkel, hanem dobolással – egy jól
rezonáló faág ütögetésével – jelzik egymásnak a territóriumukat.) A területfoglalás februárban
indul be igazán, és a hónap végén már akár hajnali vagy esti madáréneket is lehet hallani.
Ilyenkor még csak néhány madár énekel, az igazi madárkórus márciustól hallható.
Természetesen a költési tevékenységet az aktuális időjárás nagyban befolyásolja: hidegebb
idő esetén később, enyhébb idő esetén előbb kezdődik. Mindebből az következik, hogy az
üzemelési időszak egy részében a sífutó- és szánkópálya akár a madarak fészkelőhely-
választását, énekét és párválasztását is zavarhatja.
Kivilágítás
A Normafa a város nagy részéhez képest gyér megvilágítású terület, de a környékén élő
madarak már feltehetően hozzászoktak bizonyos nagyságú fényszennyezéshez a város
közelében. Tehát ebben az esetben a város okozta fényszennyezés és a sífutópálya
megvilágítása közötti különbséget kell vizsgálni.
A legjelentősebb hatás a lámpák direkt fénye. Bár a lámpák többsége a pályák belseje felé
irányul, amennyiben fénykörük túlnyúlik a pálya szélén, megvilágítja a környező bokrosokat,
illetve a fákat és azok lombkoronáját, ahol a madarak éjszakai pihenőjüket töltik. A hatás által
érintett terület nagyságát az üzemeltetési időn kívül (ráadásul vegetációs időszakban, amikor
még lomb van) nehéz megbecsülni. A lámpák fénye 31000 lumen, a fénykúp nyílásszöge 36o,
46o vagy 60o. Ez azt jelenti, hogy a megvilágítás nagysága 250, 175, illetve 105 méter alatt
csökken 0,3 lux alá, amely a telihold fényének felel meg. (Folyamatos 0,3 lux megvilágítás
már eredményezhet változásokat a madarak viselkedésében vagy hormon- (melatonin)
szintjében – Dominoni és mtsai 2013.) A város háttérfénye ennél feltehetőleg kisebb (főleg a
fák között), de ennek megállapításához konkrét mérések szükségesek.
A mesterséges fény által érintett terület erősen függ a domborzattól. A sík területeken és a
lejtővel szemben elhelyezkedő lámpák esetében kevesebb, a hegynek lefelé irányuló
fényforrások esetében viszont elméletben akár a hegy lábáig is elérhet. Ilyen szempontból
különösen érzékeny területek a
3. ábrán jelölt részek. Itt, a jelzett irányokban a fénynyaláb
párhuzamos lehet a lejtővel, így messzire elvilágíthat.
A direkt fény mellett jelentős hatása lehet a hóborításról visszaverődő fénynek, mivel a fehér
hófelszín a sugárzás majdnem egészét visszaveri. Ez a hatás a legkisebb a lejtővel szemben
álló lámpák esetében, mivel itt a visszaverődő fény meredek szögben távozik, kevéssé érintve
a környező erdőrészeket. A legnagyobb mértékben a lejtőnek lefelé irányított lámpák
okozhatnak zavarást.
A karbantartó gépek által okozott éjszakai fény feltehetően elhanyagolható a pályák
megvilágításához képest.
6
3. ábra A sífutó- és a szánkópálya környékének az a része, ahol az esetlegesen rossz irányban
világító lámpák fénye több száz méterre is elhatolhat. A sárga nyilak a fény irányát jelzik.
Hanghatás
Műszaki leírásuk alapján a hangteljesítményszint a hóágyúk esetében 70-75 dB, a
pályakarbantartó gépeké 105 dB. Ehhez képest egy forgalmas városi út kb. 80 dB, a 100 dB
pedig már egy hangos ipari üzem zajszintje. A város kb. 40-50 dB-es alapzajához képest ez
100-szoros, illetve 100000-szeres különbséget jelent, ami jelentős hatás. Amellett, hogy
egyaránt érinti az éjszaka táplálkozó, és az ilyenkor pihenő madarakat, a gépek hajnali, nyitás
előtti működtetése a költési időszak kezdetéhez közeledve (február végén, márciusban) a
hajnali madárének elnyomásával is nagy mértékű zavarást okozhat. Az érintett terület
nagyságát mérések hiányában nehéz megbecsülni. A hegy felőli oldalon minden bizonnyal
jóval kisebb, mint a többi részen, hiszen a hegy felfoghatja a zaj egy részét.
Emberek által okozott zavarás
A Normafa környéke napközben is igen zavart terület, hiszen naponta több százan
megfordulnak itt. Az esti megvilágítás meghosszabbítja a zavarással érintett időszakot a
pályák környékén. Ennek a mértéke, illetve a többletzavarással érintett terület nagysága
nehezen becsülhető, de az feltételezhető, hogy a lámpák hatókörén kívüli, nem vagy kevéssé
megvilágított részek jóval kevésbé érintettek. A pályákat hajnalban, nyitás előtt, fejlámpával
használók által okozott zavarás mértéke valószínűleg elhanyagolható a lámpák vagy a
karbantartó gépek hatása mellett.
Javaslatok a zavarás mértékének csökkentésére
Az éjszakai fény hatásának mérsékléséhez az egyik legfontosabb szempont a megvilágító
fénykúp irányának megfelelő beállítása: a direkt fény által érintett terület a lehető legkisebb
mértékben nyúljon túl a pályák szélén. Ez különösen fontos ott, ahol a lámpák előtt nincsen
olyan akadály, amely felfogná a fényüket, tehát a hegynek lefelé irányuló fényforrások
esetében, valamint azoknál, ahol a megvilágítás a lejtőre merőleges. Emellett a lejtőre felfelé
7
világító lámpák esetében is figyelni kell arra, hogy direkt fény a hegygerinc feletti területre
már egyáltalán ne essen.
A hatás a fénykúp nyílásszögének növelésével is csökkenthető. A balesetmentes sportolás
biztosítása mellett a lehető legnagyobb szöget (legkevésbé koncentrált fényt) érdemes
beállítani.
A fény spektrumának a megváltoztatása is pozitív hatással lehet a madarakra nézve. A
pályákon alkalmazott lámpák olyan hideg, fehér fényt bocsátanak ki, amelynek az intenzitása
kék tartományban nagyon erős (
4. ábra). A madarak szeme pedig nagyon érzékeny erre a
tartományra. A lámpák leírása szerint azok spektruma az emberi szem éjszakai érzékenységi
tartományába esik. Ennek oka nem igazán érthető, hiszen e fényforrások szinte nappali
fényviszonyokat teremtenek, tehát nem az éjszakai, hanem a nappali érzékenységet kellene
figyelembe venni, mely maximumát hosszabb hullámhosszon éri el, mint az éjszakai
(
5. ábra). Mivel az emberi szem a madarakéval ellentétben a rövid hullámhosszú tartományra
kevéssé érzékeny, e tartomány kiszűrése vagy minimalizálása az embereket kevésbé érinti
(igaz, a fényt nem fehérnek, hanem sárgának látnánk). Ugyanakkor a megvilágítás a madarak
számára kevésbé lesz zavaró (
6. ábra).
4. ábra A sífutó- és a szánkópályán
alkalmazott lámpák fényének spektruma
(az ábrán zöld színnel jelölve). A kék sáv
az emberi szem éjszakai érzékenységét
mutatja.
(forrás – Arctic Beam)
5. ábra Az emberi szem érzékenysége
különböző hullámhosszaknál. A kék vonal
az éjszakai, a piros a nappali érzékenységet
mutatja
(forrás – Arctic Beam)
A mozgásérzékelős fény használata véleményem szerint nem csökkentené a madarakra
gyakorolt zavaró hatást, sőt inkább növelné. Az időszakosan – esetenként néhány percenként
– felkapcsolódó fényhez sokkal nehezebb alkalmazkodni. Ha két lehetőség közül
választhatnánk: egy olyan szobában aludni, ahol folyamatosan ég a villany, vagy egy
olyanban, ahol pár percenként felkapcsolják, majd megint leoltják, valószínűleg többségünk
az előbbit választaná (ha már muszáj villanyfény mellett aludni).
8
6. ábra Különböző állatcsoportok szemének érzékenysége különböző hullámhossz-
tartományokban. A rövid, kék, szaggatott vonal vonatkozik a madarakra. A piros vonalak
az emberi szem érzékenységét mutatják nappal, illetve éjszaka (forrás – Longcore 2023).
A hóágyúk, de különösen a karbantartó gépek a leírások szerint nagyon hangosak. A
karbantartást az utóbbi szezonban hajnalban, 5 és 7 óra között végezték. Ennek előnye, hogy
nem „vágja ketté” a sötét időszakot, mint ahogy egy esti karbantartás tenné. Hátránya viszont,
hogy részben a madarak egyik legaktívabb időszakát érinti, mivel ezek az állatok általában
hajnalban aktívabbak, mint este. Emellett (időjárástól függően) február második felében és
főleg márciusban ellehetetleníti a költési időszakban kiemelten fontos hajnali madáréneket.
Mivel mind a hajnalban, mind az este zajló karbantartásnak vannak előnyei és hátrányai is,
részletes vizsgálatok nélkül nem lehet megmondani, melyik okoz kisebb zavarást.
Hogy a gépek által kibocsátott zaj milyen műszaki megoldásokkal mérsékelhető, arra nem
tudok javaslatokat tenni. A hanghatást mérsékelheti, ha a pályák szélén a még meglevő sűrűbb
bokros foltokat meghagyják, így azok valamennyire hangfogóként szolgálhatnak. Azokon a
részeken, ahol bokrok nincsenek, a cserjeszint megerősítésével, illetve őshonos cserjék
ültetésével lehetne csökkenteni a zajhatást.
Felhasznált irodalom
Arctic Beam. The LED lighting choice for ski resorts
Coker D., Poveda E., Ouyang J. Q. 2025: From clock genes to fitness: molecular and
behavioral rhythms, parental behavior, and reproductive success across a light pollution
gradient.
Environmental Pollution 380: 126539.
Dominoni D. M., Goymann W., Helm B., Partecke J. 2013: Urban-like night illumination
reduces melatonin release in European blackbirds (Turdus merula): implications of city life
for biological time-keeping of songbirds.
Frontiers in Zoology 10: 60.
Haraszthy L. (szerk.) 1998: Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest
9
Helm B., Greives T., Zeman M. 2024: Endocrine–circadian interactions in birds: implications
when nights are no longer dark.
Phil. Trans. R Soc. B 379: 20220514.
Longcore T. 2023: A compendium of photopigment peak sensitivities and visual spectral
response curves of terrestrial wildlife to guide design of outdoor nighttime lighting.
Basic
and Applied Ecology 73: 40-50.
Musicz L. (szerk.) 2014: Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció a Normafa Park történelmi
sportterület rehabilitációjához. 2014. október
Musicz L. (szerk.) 2020: Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció Normafa sípálya
létesítéséhez. 2020. május
Musicz L. (szerk.) 2024a: A Normafa Park Sífutó- és Szánkópálya üzemeltetésének
természetvédelmi vonatkozásai. 2024. január
Musicz L. (szerk.) 2024b: Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció Normafa sípálya
létesítéséhez. 2024. június
Pease B. S. & Gilbert N. A. 2025: Light pollution prolongs avian activity.
Science 389: 818-
821.
Raap T., Pinxten R., Eens M. 2016: Artificial light at night disrupts sleep in female great tits
(
Parus major) during the nestling period, and is followed by a sleep rebound.
Environmental Pollution 215: 125-134.
Raap T., Sun J., Pinxten R., Eens M. 2017: Disruptive effects of light pollution on sleep in
free-living birds: Season and/or light intensity-dependent?
Behavioural Processes 144: 13-
19.
Raap T., Pinxten R., Eens M. 2018: Cavities shield birds from effects of artificial light at
night on sleep.
J. Exp. Zool. 329: 449-456.
Sander M. M. & Tietze D. T. 2022: Impacts of traffic infrastructure on urban bird
communities: a review.
Sustainability 14: 16805.
Sanders D., Frago E., Kehoe R., Patterson C., Gaston K. J. 2021: A meta-analysis of
biological impacts of artificial light at night.
Nature Ecology and Evolution 5: 74-81.
Singh D., Montoure J., Ketterson E.D. 2021: Exposure to artificial light at night accelerates
but does not override latitude-dependent seasonal reproductive response in a North
American songbird.
Environmental Pollution 279: 116867.
10
