MK NORMAL 202408 KIM Magyar Fiatalok 2024 el tanulm ny 0.pdf

A MAGYAR FIATALOK 2024
(ELŐTANULMÁNY AZ
IFJÚSÁGKUTATÁSHOZ) - 0.
II. NORMÁL TANULMÁNY

2024. AUGUSZTUS 7.

Tartalomjegyzék
1. Bevezetés .............................................................................................................................. 2
2. Külföldi ifjúságkutatások gyakorlata ................................................................................. 3
A külföldi ifjúságkutatások története, főbb kutatási területei ........................................................................... 3
A külföldi ifjúságkutatások módszerei és főbb irányai ......................................................................................... 4
3. Nemzetközi ifjúságkutatások .............................................................................................. 7
Nemzetközi diskurzusok változása az ifjúságkutatás területén ........................................................................ 7
Globális Ifjúsági Jólét Index ........................................................................................................................................ 10
4. Hazai ifjúságkutatási gyakorlatok..................................................................................... 12
Magyarországi ifjúságkutatások a 2000-es években .......................................................................................... 12
4.1.1.1. Ifjúságkutatás 2000 ....................................................................................................................................... 13
4.1.1.2. Ifjúságkutatás 2004 ....................................................................................................................................... 15
4.1.1.3. Ifjúságkutatás 2008 ....................................................................................................................................... 16
4.1.2. Kutatások a 2010-es évektől napjainkig ....................................................................................................... 20
4.1.2.1. Ifjúság 2012 ...................................................................................................................................................... 20
4.1.2.2. Ifjúság 2016 ...................................................................................................................................................... 21
4.1.2.3. Ifjúságkutatás 2020 ....................................................................................................................................... 23
4.1.2.4. Magyar Fiatalok 2021 – egy nemzetközi kutatás ............................................................................... 25
Főbb módszertani változások az ifjúságkutatásban ........................................................................................... 26
5. Szakértői interjú ................................................................................................................. 29
6. A hazai ifjúságkutatás előnyei .......................................................................................... 32
7. Konklúzió a szakpolitikai döntéshozó számára ............................................................... 33
8. Szakirodalmak .................................................................................................................... 35

1. oldal

1.  Bevezetés
Jelen tanulmány célja az ifjúságkutatás gyakorlatának átfogó bemutatása, különös
tekintettel  a  hazai  vizsgálatok  módszertanára  és  jellemzőire.  A  téma  komplex
megközelítése érdekében a tanulmány első két fejezete a nemzetközi kontextust
vázolja  fel,  röviden  ismertetve  a  külföldi  ifjúságkutatások  fejlődését  és  főbb
irányvonalait. Ez a rész kitér a nemzetközi ifjúsági diskurzusokra és a jelentősebb
transznacionális  kutatási  projektekre  is,  biztosítva  ezzel  a  téma  globális
perspektíváját.  A  harmadik,  terjedelmesebb  fejezet  a  hazai  ifjúságkutatások
részletes  elemzését  tartalmazza.  Az  egyes  kutatások  bemutatása  során  kiemelt
figyelmet  fordítunk  a  mintavételi  eljárásokra,  a  vizsgált  tematikus  területekre,
valamint az adott kutatás által hozott módszertani és koncepcionális újításokra. A
fejezet  kronologikus  sorrendben  tárgyalja  a  hazai  ifjúságkutatás  fejlődését,
rámutatva  a  kutatási  gyakorlatok  evolúciójára  és  a  társadalmi  kontextus
változásaira.  A  negyedik  fejezet  egy  hazai  ifjúságkutatási  szakértővel  készített
mélyinterjú  eredményeit  és  tanulságait  ismerteti.  A  fejezezt  lehetőséget  nyújt  a
téma  gyakorlati  aspektusainak  mélyebb  és  a  szakmai  tapasztalatok  közvetlen
megértésére.  Végül,  a  záró  fejezet  az  összegyűjtött  szakirodalom  és  az  interjú
tapasztalatai alapján megfogalmazott szakpolitikai javaslatokat tartalmazza.
2. oldal

2.  Külföldi ifjúságkutatások gyakorlata
Ebben a fejezetben az ifjúságkutatás genezisét tárjuk fel, majd egy több hullámban
végzett, németországi ifjúság-kutatássorozat jellegzetességeit mutatjuk be, amely
longitudinális  vizsgálat  jelentős  mértékben  hozzájárult  a  magyarországi
ifjúságkutatások módszertani és elméleti megalapozásához.
  A külföldi ifjúságkutatások története, főbb kutatási területei
Már a 20. század hajnalán felkeltette a kutatók figyelmét az ifjúság mint vizsgálati
terület,  mivel  olyan  társadalmi  átalakulások  mentek  végbe  (például  az  ipari
forradalom és a globalizáció), amelyek indokolttá tették e korcsoport mélyreható
tanulmányozását.  Többen  feltételezték,  hogy  ezek  a  változások  alapjaiban
formálták át a fiatal generáció értékrendjét és jövőképét. A kezdeti időszakban a
vizsgálatok  középpontjában  az  ifjúság  oktatásának  és  munkaerőpiaci
integrációjának  társadalmi  hatásai,  illetve  a  társadalmi  beilleszkedés  lehetőségei
álltak  (Andy,  2009).  Az  1930-as  évektől  kezdve  egyre  több  pszichológiai  és
szociológiai  kutatás  látott  napvilágot,  amelyek  már  elsődlegesen  az  ifjúság
identitásával  és  életútjával  foglalkoztak.  A  második  világháborút  követően
megkezdődtek  az  ifjúság  életútjának  longitudinális  vizsgálatai  is.  Az  1960-as
években  az  identitás  és  a  kulturális  aspektusok  kerültek  előtérbe  az
ifjúságkutatásokban,  beleértve  a  kulturális  mozgalmakat,  a  kreatív  kifejezési
formákat,  a  szociális  aktivizmust  és  a  kollektív  cselekvés  kérdésköreit  (Arnett,
2015). A külföldi ifjúságkutatások kontextusát nagymértékben meghatározták az
eltérő tudományos diskurzusok. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején az
ifjúság  vizsgálatának  fókuszában  két  fontos  motívum  állt:  egyrészt  a  fiatalok
átmeneti perspektívájának feltérképezése, vagyis az oktatásból a munkaerőpiacra
való  kilépés  folyamata,  másrészt  a  fiatalok  szubkultúrájának  és  életmódjának
mélyreható  elemzése.  Az  ifjúságkutatás  nem  csupán  a  fiatalság  életmódjának
vizsgálata  szempontjából  releváns,  hanem  a  társadalmi  változások  és  a  jóléti
államok átalakulásának feltérképezésére is alkalmas. Az ifjúság helyzete ugyanis
betekintést  nyújt  a  társadalmi  és  gazdasági  változások  folyamataiba,  ezáltal
lehetővé  téve  a  társadalomtudományok nagy teoretikus  problémáinak feltárását
(Furlong, 2012). Az ifjúságkutatás spektrumának bővülésével egyre átfogóbb képet
3. oldal

kaphatunk az ifjúság aktuális élethelyzetéről és jövőbeli terveiről. A leggyakrabban
alkalmazott kutatási módszerek közé tartoznak: a kérdőíves felmérések, amelyek
célja  a  fiatalok  véleményének  feltérképezése;  a  strukturált  és  félig  strukturált
interjúk,  amelyek  az  ifjúság  életének  és  gondolkodásmódjának  pontosabb
megértését teszik lehetővé; az etnográfiai kutatások, amelyek a mindennapi élet és
a kulturális közeg megismerésére irányulnak; végül a longitudinális adatgyűjtések,
amelyek a fiatalok életének időbeli változását dokumentálják (Kolozsvári – Nagy,
2023).
  A külföldi ifjúságkutatások módszerei és főbb irányai
Wyn és Dwyer az ezredfordulót megelőző ifjúságkutatások terén végeztek jelentős
munkát, elsősorban az ausztrál fiatalság helyzetét vizsgálva. 1998-ban egy 30 000
diákot felölelő longitudinális vizsgálatot folytattak, amelyet 1991-ben és 1995-ben
hasonló  felmérések  előztek  meg,  lehetővé  téve  az  eredmények  összehasonlító
elemzését. E kutatások középpontjában a pályaorientáció és a különböző szakmák
megítélése állt a fiatalok körében, valamint azt is vizsgálták, hogy a szakpolitikai
célkitűzések mennyire állnak összhangban az ifjúság aspirációival. Ugyanebben az
évben  készült  egy  brit  tanulmány  is,  amely  a  16-19  éves  korosztály  iskolai
környezetből a munka világába történő átmenetét vizsgálta 223 fő bevonásával. A
kutatás  során  kiemelt  figyelmet  fordítottak  arra,  hogy  az  egyéni  autonómia  és
kontroll miként  ellensúlyozza  vagy  erősíti  a  gazdasági  és  társadalmi strukturális
tényezőket, mint például a nem, a társadalmi osztály és az etnikai hovatartozás.
A szerzők által elemzett kutatások az ifjúságot átmeneti időszakként értelmezték,
mintegy  a  felnőttkor  előkészítő  szakaszaként.  Az  eredmények  azonban
rávilágítottak arra, hogy az 1990-es évek végére ez a megközelítés már kevésbé volt
alkalmazható,  tekintettel  arra,  hogy  ez  az  életszakasz  jelentősen
meghosszabbodott, valamint a tanulás és a munkavállalás sem különült el élesen
egymástól. A megkérdezett 15-29 éves korosztály közel fele számolt be arról, hogy
életében egyidejűleg van jelen mindkét tevékenység (Wyn – Dwyer, 1999).
Az egyik első nagymintás, longitudinális ifjúságkutatás Európában a németországi
DJI Jungen survey volt, amely 1992-ben, 1997-ben és 2003-ban mérte fel a német
fiatalok helyzetét. Az első két adatfelvétel során 7000 fő 16 és 29 év közötti német
fiatalt  kérdeztek  meg.  A  2003-as  kutatásban  kiterjesztették  a  minta  határait:
4. oldal

egyrészt bevonták az országban élő bevándorlókat is (amennyiben képesek voltak
német  nyelven  kitölteni  a  kérdőívet),  másrészt  az  életkori  spektrumot  is
szélesítették,  így  a  12-15  éves  korosztályt  is  vizsgálták.  Ennek  következtében  a
mintanagyság  9000  főre  bővült.  A  három  kutatási  hullámban  voltak  visszatérő
trendkérdések, amelyek az élethelyzetre, az értékrendre és a politikai orientációra
vonatkoztak,  emellett  minden  egyes  vizsgálat  során  eltérő  tematikus
fókuszpontokat is kijelöltek (Rijke, 2008).
Az első németországi Ifjúsági Felmérés (DJI Jungen survey) létrejöttét az a kutatói
érdeklődés motiválta, amely a Németországban végbemenő politikai átmenet által
indukált  alapvető  társadalmi  és  politikai  változások,  valamint  ezek  fiatalok
politikai  orientációjára  és  magatartására  gyakorolt  hatásának  feltérképezésére
irányult.  A  kutatás  egyúttal  hiánypótló  szerepet  is  betöltött  a  német
ifjúságkutatások  sorában,  mivel  korábban  nem  vizsgálták  ilyen  átfogó  módon  a
fiatalok  attitűdjeit  és  politikai  viselkedésmintáit.  A  második  Ifjúsági  Felmérés
továbbra  is  a  politikához  való  viszonyulást  és  az  ifjúság  attitűdjeit  állította  a
középpontba.  Emellett  azonban  a  kérdőívet  számos  új  témakörrel  bővítették,
például  a  társadalmi  igazságosság,  a  bevándorlókkal  szembeni  attitűdök,  az
erőszakkal szembeni tolerancia, illetve a környezetvédelem megítélése került be a
vizsgálati  szempontok  közé.  Ezzel  párhuzamosan  egy  kizárólag  külföldiekre
fókuszáló felmérést is lefolytattak, ami lehetővé tette a német és három különböző
származási ország fiataljainak attitűdjeinek összehasonlító elemzését. A harmadik
hullám már elegendő adatot szolgáltatott olyan trendek igazolására, amelyekhez a
korábbi két felmérés még nem nyújtott elégséges információt. A megkérdezettek
körének bővítésével differenciáltabb módon vizsgálhatták a származási család, az
iskola és a bevándorlás okainak összefüggéseit is (Rijke, 2008). Mindhárom kutatási
fázisban szerepeltek az élethelyzetre vonatkozó kérdések, amelyek kiterjedtek az
iskolázottságra, képzésre, foglalkoztatásra, gazdasági helyzetre, származási országra
és  lakhatási  körülményekre.  Visszatérő  elemként  jelentek  meg  az  értékek  és
társadalmi  orientáció,  a  cselekvési  orientáció,  a  jövőbeli  tervek,  a  politikai
szemlélet, valamint a demokráciával és Európával szembeni attitűdök vizsgálata.
Emellett  kiemelt  figyelmet  fordítottak  a  bevándorlókkal  kapcsolatos
megítélésekre,  illetve  a  társadalmi  és  politikai  részvétel  formáinak  és
intenzitásának  feltérképezésére  (Rijke,  2008).  E  longitudinális  kutatássorozat
5. oldal

jelentősége  abban  rejlik,  hogy  lehetővé  tette  a  német  ifjúság  attitűdjeinek  és
viselkedésmintáinak  hosszú  távú  nyomon  követését,  valamint  a  társadalmi-
politikai változások generációs hatásainak mélyreható elemzését. Az eredmények
nem  csupán  a  tudományos  diskurzust  gazdagították,  de  értékes  inputot
szolgáltattak a szakpolitikai döntéshozatal számára is, elősegítve az ifjúságpolitika
empirikus alapokon nyugvó fejlesztését.
6. oldal

3.  Nemzetközi ifjúságkutatások
E fejezetben röviden ismertetjük az ifjúságkutatás területén megjelent nemzetközi
diskurzusokat,  amelyek  jelentős  mértékben  befolyásolták  az  egyes  korszakok
kutatási irányait. Emellett bemutatunk egy olyan nemzetközi kutatási gyakorlatot
is, amely az ifjúság vizsgálatára összpontosít.
  Nemzetközi diskurzusok változása az ifjúságkutatás területén
A nemzetközi ifjúságkutatások terén számos, egymástól eltérő ifjúságszociológiai
megközelítés  figyelhető  meg.  A  kezdeti  szakaszban  a  biológiai  szemléletmód
dominált,  amely  a  fiatalok  fejlődésére  és  az  életszakasz  sajátosságaira
összpontosított. Ebben az időszakban az ifjúkor jellemzőjeként tartották számon az
átmenetiséget,  valamint  a  testi  és  lelki  fejlettség  kialakulását,  amelyet  számos
külső  és  belső  feszültség  kísér.  E  korai  vizsgálatok  elsősorban  a  fiatalok
személyiség-  és  identitásfejlődésére  fókuszáltak,  háttérbe  szorítva  társadalmi
pozíciójuk  elemzését.  Ezzel  szemben  a  funkcionalista  elmélet  az  ifjúkort  a
társadalmi  konform  viselkedés  elsajátításának  időszakaként  értelmezte,  amikor
végbemegy a gazdasági és társadalmi rendhez való alkalmazkodás folyamata. Az e
megközelítésben  született  ifjúságkutatásokat  továbbra  is  a  problémaalapú
vizsgálat  jellemezte,  azonban  a  hangsúly  áttevődött  a  fiatalok  mint  társadalmi
csoport és a társadalmi intézményrendszerek közötti kölcsönhatások elemzésére.
Az 1960-as években a strukturalista-funkcionalista elméleteket több kritika érte.
Egyrészt  bírálták  amiatt,  hogy  a  fiatalokat  a  társadalmi  rend  „passzív
elszenvedőiként” ábrázolták, másrészt pedig azért, mert figyelmen kívül hagyták a
marginalizált helyzetben élő fiatalok perspektíváit. E hiányosságok kiküszöbölése
érdekében  a  kutatások  fokozatosan  nagyobb  hangsúlyt  fektettek  a  fiatalok
társadalomban elfoglalt helyének és szerepének értelmezésére, ezáltal központibb
szerepet kapott az ifjúság egyéni nézőpontjainak megértése.
A kritikai elméletek szerint a fiatalok számára azok a területek jelentenek valódi
kihívást, amelyek a felnőtt társadalom elvárásaiból erednek. A hatvanas években
indult  –  és  jórészt  periférián  maradt  –  a  kérdés  politikai  gazdaságtani
megközelítése,  amelynek  középpontjában  a  fiatalok  anyagi  helyzetéből  fakadó
hatalmi  pozíciója  állt.  E  nézet  szerint  a  kormányzatok  előnyben  részesítik  azon
7. oldal

társadalmi  csoportok  érdekeit,  amelyek  hatalommal  bírnak,  amelybe  a  fiatalok
nem tartoznak bele. Az elmélet követői szerint a munkaerő-piaci kiszolgáltatottság
az  ifjúsági  kohorsz  egészét  érinti,  aminek  következtében  a  fiatalok
jövedelemszerzése  késleltetett.  Ez  hosszan  tartó  egzisztenciális  bizonytalanságot
eredményez,  ami  magyarázatot  ad  a  körükben  tapasztalható  magasabb
munkanélküliségi  rátára.  Míg  más  elméletek  ezt  a  jelenséget  normalitásként
kezelik, a politikai gazdaságtan képviselői szerint szükséges feltárni ennek okait, és
mihamarabb megoldásokat találni rájuk (Szanyi-F, 2018).
Az  ifjúságkutatásban  népszerű  irányzatként  jelent  meg  a  kultúraalapú
megközelítés  is,  amely  újszerűségét  abban  mutatta,  hogy  a  munkásosztályhoz
tartozó  fiatalok  kultúráját  nem  negatív  terminusokban  határozta  meg,  hanem
társadalmi jelenségként értelmezte. A szubkultúra-kutatás fellendülését a második
világháborút  követő  társadalmi  folyamatok  indukálták,  amelyek  során  a
munkásosztálybeli  fiatalok  kereseti  viszonyai  jelentősen  javultak,  lehetővé  téve
fogyasztásuk  fokozását.  A  szubkultúra-elmélet  képviselői  a  figyelmet  az  osztály
fogalmára irányították, ezt tekintve mérvadónak a fiatalok társadalmi helyzetének
meghatározásában.  A  kultúrát  olyan  aktusként  értelmezték,  amely  az  adott
osztályhoz  tartozók  közös  rítusát  fejezi  ki,  túlmutatva  az  egyszerű  fogyasztási
gyakorlatokon.  E  kontextusban  a  kulturális  fogyasztás  kollektív  jellege  olyan
tényezővé  vált,  amely  hatalommal  ruházta  fel  annak  gyakorlóit.  A  szubkultúra-
elméletek  központi  elemeként  jelenik  meg  az  ellenállás,  amelyet  elsősorban  a
munkásosztály  kulturális  fogyasztásával,  az  iskola  elutasításával,  a
„semmittevéssel”  vagy  a  territorializmussal  hoztak  összefüggésbe.  A  későbbi
szubkultúra-elméletek (a nyolcvanas és kilencvenes években) az osztályhelyzettől
függetlenül törekedtek a kulturális fogyasztás vizsgálatára, elismerve ugyanakkor,
hogy  a  fogyasztásnak  továbbra  is  hatása  van  a  társadalmi  pozícióra,  de  nem
kizárólagos  módon.  A  szubkultúra-kutatás  kritikája  mentén  alakult  ki  a
posztszubkultúra-kutatás,  amely  a  kulturális  fogyasztást  nem  osztály-,  hanem
ízlésalapúan írta le. Ezt a megközelítést az egyének önkifejezési vágya hívta életre.
Az  ízlés  vizsgálatát  sokan  bírálták,  mivel  úgy  vélték,  hogy  az  elmélet  figyelmen
kívül hagyja az osztály, jövedelem és lakóhely változóit, ami egysíkú látásmódot
eredményez.  Ezzel  szemben  az  elmélet  támogatói  az  ízlést  az  önkifejezés
eszközének tekintették, amely lehetőséget biztosít a fiataloknak a mainstreamtől
8. oldal

való  eltávolodásra  (Szanyi-F,  2018).  A  hetvenes  években  megjelentek  az
átmenetelméletek,  amelyekben  központi  szerepet  kapott  az  iskolából  a
munkaerőpiacra történő átmenet problémaköre. Az átmenetelmélet választ adott
a szubkultúra-kutatásokkal szemben megfogalmazott kritikákra, amelyek szerint
azok képtelenek voltak megragadni a "többség" tapasztalatait. A nyolcvanas évekre
ez  a  megközelítés  vette  át  a  domináns  magyarázó  paradigma  szerepét  az
ifjúságkutatásban.  Az  elmélet  fókuszpontja  a  munkaerőpiacra  történő  belépés,
mivel ez teszi lehetővé a fiatalok számára az önálló egzisztencia kialakítását és az
önálló  családalapítást.  A  kilencvenes  és  kétezres  évekre  nyilvánvalóvá  vált  a
fiatalok  átmeneti  életszakaszának  kitolódása,  ami  megkérdőjelezte  az  átmenet-
elmélet  alkalmazhatóságát.  Ennek  következtében  az  ifjúságkutatásokban  mind
nagyobb szerepet kapott a generációs elmélet, amely tágabb kontextusba helyezi a
fiatalok életét és döntési nehézségeit (Szanyi-F, 2018).
A generációs elméletek gyökerei igen korai időszakra nyúlnak vissza, alapjait már
1952-ben  megfogalmazták.  Az  elmélet  újrafelfedezése  a  2000-es  évek  elején
történt, amikor már longitudinális vizsgálatok keretében alkalmazták. A generációs
elmélet  a  társadalmi  változások  megragadására  törekszik,  és  ezek  fiatalokra
gyakorolt hatását elemzi (Szanyi-F, 2018). Mannheim eredeti koncepciója szerint a
generáció formálódásának forrása a meghatározott életfázisokon keresztül megélt
közös tapasztalat, amely alapján minden generáció különbözik az őt megelőző és az
őt  követő  generációktól  (Mannheim,  1952).  A  generációk  tagjai  kollektív
identitással  rendelkeznek,  amelynek  alapjául  az  adott  társadalmi  szituációkhoz
kapcsolódó tapasztalatok szolgálnak. Ez a kollektív tudat állandó, nem szűnik meg
az  életkor  előrehaladtával  sem.  Következésképpen  a  generációs  elméletek
középpontjában azok a közös sajátosságok állnak, amelyek egy adott korosztályba
tartozó csoportot összekötnek, és amelyek hatást gyakorolnak a fiatalok életükkel
kapcsolatos  döntéseire  (Szanyi-F,  2018).  A  generációs  elmélet  mellett  kialakult
Arnett  (2000)  „emerging  adulthood”  megközelítése  is,  amely  a  felnőttkorba  való
belépés egy sajátos fázisát írja le. Az elmélet lényege, hogy a biológiai érettség és a
társadalmi érettség egyre inkább elválik egymástól, az utóbbi kitolódik a fiatalok
életében. Arnett külön életfázisként tekint erre az időszakra, amely a próbálkozás
periódusának tekinthető. A szerző értelmezésében ez az időszak a felnőtt szerepek
(tanulmányok  befejezése,  stabil  állás,  családalapítás)  átvétele  helyett  egy  olyan
9. oldal

periódus, amikor a fiatalok egyfajta kísérletezést folytatnak mind szakmai, mind
magánéletükben.  Arnett  öt alapelvet  határozott  meg,  amelyek  alapján  a  fiatalok
ebbe az életszakaszba sorolhatók:
1.  Az identitás felfedezése
2.  Instabilitás
3.  Átmenetiség érzése
4.  Én-központúság
5.  Lehetőségek felfedezése
  Globális Ifjúsági Jólét Index
A  Global  Youth  Wellbeing  Index  a  fiatalok  jóllétét,  környezetét  és  sikerességét
vizsgálja, kitérve az oktatás, egészség, gazdasági lehetőségek és az állampolgárság
kérdéskörére  is.  A  Globális  Ifjúsági  Jóléti  Index  célja,  hogy  a  kiválasztott
országokban mélyrehatóbb és árnyaltabb képet nyújtson a fiatalok helyzetéről. A
korábban  felsorolt  területeken  túlmenően  az  index  vizsgálja  a  nemek  közötti
egyenlőséget,  a  biztonság  és  védelem  fontosságát,  valamint  az  információs  és
kommunikációs technológiák jelenlétét az életükben. Az Index arra törekszik, hogy
rávilágítson  azon  területekre,  ahol  az  országoknak  beruházásokat  szükséges
eszközölniük  annak  érdekében,  hogy  a  fiatal  generáció  jövőbeli  boldogulását
elősegítsék (International Youth Foundation, 2017). A Globális Ifjúsági Jóléti Index
35 indikátort foglal magában, amelyek hét fő területet ölelnek fel:
+  nemek közötti egyenlőség,
+  gazdasági lehetőségek,
+  oktatás,
+  egészség,
+  biztonság,
+  állampolgári részvétel és
+  információhoz való hozzáférés.
10. oldal

A  fiatalok  jólléte  enyhe  javulást  mutat  az  Index  2014-es  eredményeihez
viszonyítva. Az Index által vizsgált országokban a fiatalok az oktatás terén érték el
a  legjobb  teljesítményt,  különösen  azokban  az  országokban,  ahol  a  kormányok
jelentősebb  befektetéseket  eszközöltek  az  oktatásba,  illetve  ahol  az  oktatás
minősége és hozzáférhetősége magasabb szintű. Ugyanakkor hét Index-országban
(a  teljes  minta  közel  negyede  esetében)  a  fiatalok  kevesebb  mint  70  százaléka
részesül  középiskolai  oktatásban  (Latin-Amerikában  ez  az  arány  80  százalék).
A  kiválasztott  országokban  megkérdezett  fiatalok  74  százaléka  úgy  véli,  hogy  a
jövőben  képes  lesz  olyan  munkát  találni,  amelyet  szívesen  végezne,  míg
65  százalékuk  úgy  gondolja,  hogy  elegendő  jövedelemre  tud  majd  szert  tenni.
Figyelemre méltó azonban, hogy fordított összefüggés mutatkozik az egy főre jutó
GDP és a fiatalok gazdasági kilátásai között. Minél magasabb volt az egy főre jutó
GDP,  annál  kisebb  valószínűséggel  nyilatkozták  a  fiatalok,  hogy  jövőbeli
életszínvonaluk kedvezőbb lesz, mint szüleiké. A megkérdezett fiatalok többsége
támogatja  a  nők  és  férfiak  közötti  egyenlőséget.  Az  eredményekből  az  is
kirajzolódik, hogy a fiatalok jelentős hányadára jellemző, hogy érzelmi és gondolati
tényezők akadályozzák őket a tanulásban  vagy a munkavégzésben,  illetve sokan
számoltak  be  állandó  stressz  jelenlétéről.  Ennek  fényében  a  szerzők  szerint
indokolt  lenne  a  mentális  egészségügyi  ellátások  hozzáférhetőségének  javítása
(International Youth Foundation, 2017).
11. oldal

4.  Hazai ifjúságkutatási gyakorlatok
Az  ifjúságkutatások  terén  Nyugat-Európában  a  hatvanas  évektől  kezdődően,  a
nyolcvanas  évekre  jelentős  paradigmaváltás  következett  be,  amelyet  ifjúsági
korszakváltásként jellemezhetünk. E korszakváltás központi elemei közé tartozik a
társadalmi reprodukció  átalakulása,  az  iskolai  tudás  felértékelődése,  valamint  az
ifjúkor  időbeli  kiterjedése.  E  folyamatok  eredményeként  növekedett  az  ifjúság
autonómiája,  fokozódott  a  nemzedéki  szerveződés  jelentősége,  és  kiéleződtek  a
fiatalok és felnőttek közötti konfliktusok. Ennek következtében olyan koncepciók
váltak  meghatározóvá,  amelyek  az  ifjúság  kapcsán  hosszú  távú  és  társadalmilag
biztosított individuális fejlődésről írtak.
A  nyolcvanas  évek  második  felétől  Magyarországon  is  érzékelhetővé  váltak  a
Nyugat-Európában  megfigyelt  jelenségek.  A  demokrácia  és  a  piacgazdaság
térnyerése a kilencvenes években a magyar fiatalok körében is felgyorsította azt a
civilizációs korszakváltást, amelyet korábban a nyugat-európai fiatalok esetében
figyeltek meg a kutatók (Gábor, 1995).
A  hazai  ifjúságkutatásban  két  markáns  korszak  különíthető  el:  egyrészt  a  múlt
évszázad 60-as éveinek közepétől a 90-es évek végéig tartó periódus, másrészt az
ezredfordulótól napjainkig terjedő időszak. Az ifjúságkutatás első korszakában az
ifjúságot  a  társadalmi  újratermelődés  egészébe  ágyazva  vizsgálták,  amelyben
kiemelt szerepet kapott a nemzedéki metszet. Ez lehetővé tette, hogy elkülönítsék
a minden korosztályra, illetve kizárólag a fiatalokra ható társadalmi folyamatokat.
Ezzel  szemben  az  ezredforduló  utáni  kutatásokat  az  egygenerációs
megközelítésmód  jellemezte,  amely  során  a  mindenkori  ifjúságot  önmagában,  a
többi generációtól elkülönítve tanulmányozták (Harcsa, 2020). Ez a szemléletváltás
új  perspektívákat  nyitott  az  ifjúságkutatásban,  ugyanakkor  felvetette  annak
kérdését  is,  hogy  mennyire  lehet  teljes  képet  alkotni  az  ifjúságról  a  tágabb
társadalmi kontextus figyelembevétele nélkül.
  Magyarországi ifjúságkutatások a 2000-es években
Magyarországon  a  társadalomtudományok  a  hetvenes  években  fokozott
érdeklődést  mutattak  az  ifjúsági  korosztály  változásainak  vizsgálata  iránt.
12. oldal

A hetvenes évek elején egy jelentős szociológiai vizsgálatra került sor, amely a fiatal
korosztály életében több kulcsfontosságú kérdéskört vizsgált:
+  Gazdasági növekedés és modernizáció hatásai
+  Polgárosodás és középosztályosodás folyamata
+  Társadalmi hátrányok és szegénység megjelenése
+  Életmódváltozások
+  Értékszocializáció kérdései
E kutatás azonban nem jutott el szélesebb nyilvánosság elé, ami magyarázatot ad
arra, hogy eredményei napjainkban is nehezen hozzáférhetőek.
A  hetvenes  és  nyolcvanas  évek  folyamán  rendszeresen  végeztek  a  fiatalok
helyzetére  és  problémáira  összpontosító  kutatásokat,  ám  ezek  nem  nyújtottak
átfogó  szociológiai  jellegű  eredményeket.  A  kilencvenes  években  az
ifjúságkutatások gyorsan reagáltak a társadalmi átalakulással összefüggő ifjúsági
korszakváltásra.  A  kutatók  elemezték  e  változások  előnyeit  és  hátrányait,
törekedve  arra,  hogy  átfogó  képet  nyújtsanak  az  új  társadalmi  kontextusban
formálódó  ifjúsági  kultúráról  és  életmódról  (Laki  –  Szabó  –  Bauer,  2001).  Ez  az
időszak  jelentős  fordulatot  hozott  az  ifjúságkutatásban,  mivel  a  rendszerváltás
után lehetőség nyílt olyan témák nyílt vizsgálatára is, amelyek korábban politikai
vagy ideológiai okokból háttérbe szorultak. Az ifjúságkutatás így fontos szerepet
játszott  a  társadalmi  változások  megértésében  és  dokumentálásában,  különös
tekintettel  arra,  hogy  a  fiatal  generáció  gyakran  a  legérzékenyebben  reagál  a
társadalmi átalakulásokra.
4.1.1.1.
Ifjúságkutatás 2000
Az első nagymintás ifjúságkutatásra Magyarországon 2000-ben került sor, amelyet
az  ezredfordulón  bekövetkezett  társadalmi  és  gazdasági  változások  tettek
indokolttá.  Az  1990-es  évek  végére  és  az  ezredfordulóra  stabilizálódtak  olyan
folyamatok, mint a kapitalista gazdasági rendszer kialakulása és az ezzel együtt járó
magasabb  munkanélküliség,  amely  különösen  megnehezítette  a  fiatalabb
korosztály munkaerőpiacra történő belépését.
Emellett  gyors  ütemben  ment  végbe  a  társadalom  vagyoni  és  jövedelmi
differenciálódása, amelynek következtében az emberek szűk csoportja rendkívül
13. oldal

nagy  vagyonra  tett  szert,  míg  jelentős  számú  egyén  szegénységbe,  deprivált
helyzetbe került. Általánosságban megállapítható, hogy a rendszerváltást követően
rövid  időn  belül olyan  új  társadalmi-gazdasági  hatások  és  trendek  jelentek meg,
amelyekre a fejlett országoknak évtizedek álltak rendelkezésére az átálláshoz, míg
Magyarországon ezek a jelenségek felhalmozódtak és jelentős hatást gyakoroltak a
társadalomra.  Mindezek  következtében  a  rendszerváltást  követően  a  generációs
újratermelődés  feltételei  gyökeresen  átalakultak  az  előző,  államszocialista
időszakhoz képest, ami indokolttá tette a fiatal korosztály mélyreható vizsgálatát
(Szabó – Bauer – Laki, 2002).
Az Ifjúság2000  kutatás  a  15-29 éves  korosztályt  reprezentáló  8000 fős  országos
mintán alapult. A minta területileg, nemek és korcsoportok szerint reprezentálta a
vizsgált  népességet.  A  kutatás  kimondott  célja  volt,  hogy  alkalmas  legyen
statisztikai összehasonlításokra (családi háttér, szocio-demográfiai adatok, iskolai,
foglalkozási  és  családalapítási  út  tekintetében),  történeti  összehasonlításra
(értékrendszer,  életmód  alapján),  valamint  nemzetközi  összehasonlításra  (pl.
iskolából munkába való átmenet, szabadidő- és sporttevékenység, politikához való
viszony,  fiatalok  legégetőbb  problémái).  Emellett  a  kutatás  eredményei
felhasználhatóak  voltak  politikai-kormányzati  szempontok  és  szociálpolitikai
stratégiák tervezésére is. A 2000-ben készült kérdőív főbb témakörei a következők
voltak:
+  Iskolai és foglalkozási életút
+  Családi háttér
+  Politikához  való  viszony,  állampolgári  ismeretek,  demokráciához  való
viszony
+  Közérzet, elégedettség
+  Egészség, életmód, szabadidő- és sporttevékenység
+  Devianciák és veszélyeztetettség (alkohol, drog, dohányzás)
+  Ifjúsági kultúra, társas kapcsolatok
+  Élettervezés, jövőkép, érték- és normarendszer, vallásosság (Laki – Szabó –
Bauer, 2001)
14. oldal

Ez a kutatás mérföldkövet jelentett a magyar ifjúságkutatás történetében, mivel
átfogó  és  reprezentatív  képet  nyújtott  az  ezredforduló  fiatal  generációjának
helyzetéről, értékrendjéről és kihívásairól.
4.1.1.2.
Ifjúságkutatás 2004
Az  Ifjúság2004  kutatás  folytatta  a  2000-ben  megkezdett  nagymintás
ifjúságkutatási  trendet,  lehetővé  téve  a  két  vizsgálat  eredményeinek
összehasonlítását  és  a  kutatási  hullámok  közötti  változások  mérését.  A  2004-es
felmérés  több  témakört  dolgozott  ki  részletesebben,  melyek  a  kérdőív  fő
témaköreit is alkották:
+  Társadalmi mobilitás
+  Iskolai életút
+  Egzisztenciális helyzet
+  Családi helyzet
+  Munkaerő-piaci jellemzők
+  Társadalmi közérzet, közérzeti attitűdök
+  Értékrend
+  Vallásosság
+  Kulturális fogyasztás
+  Egészség, életmód, szexualitás
+  Fogyatékosság
+  Sporthoz való viszony
+  Informatikai ismeretek
Bár a legtöbb téma szerepelt az előző hullámban is, új részek is megjelentek, és a
társadalmi  változások  következtében  egyes  témakörök  hangsúlya  eltolódott  a
kutatók  által  kiemelten  fontosnak  ítélt  kérdések  felé  (Bauer  –  Szabó,  2005).  Az
Ifjúság2004  szintén  8000  fős  országos,  a  15-29  éves  korosztályt  reprezentáló
mintával  készült,  biztosítva  az  összehasonlíthatóságot  a  korábbi  vizsgálattal.  A
korosztályt három csoportba sorolták: 15-19 évesek, 20-24 évesek és 25-29 évesek.
A  18  év  alattiak  esetében  a  szülői  hozzájárulás  szükségessége  miatt  további  két
15. oldal

alcsoportot hoztak létre, de az adatbázisban az eredeti három korcsoport szerint
elemezték  az  adatokat.  A  mintavétel  során  négy  településtípust  különböztettek
meg: Budapest, megyeszékhely, város és község. A kutatás módszertani újítása volt,
hogy a 8000 fős mintát két 4000 fős almintára bontották, melyeken részben eltérő
kérdőíveket  alkalmaztak.  Ez  lehetővé  tette,  hogy  bizonyos  altémákat  elegendő
mélységben  vizsgáljanak  4000  fős  országos  mintán,  miközben  az  eredetileg
tervezett  kérdezési  időt  sem  lépték  túl.  Az  almintákból  és  az  adatfelvétel  során
keletkező eltéréseket súlyozással korrigálták. A minta összeállításánál figyelembe
kellett venni, hogy 2000 és 2004 között több mint 50 000 fővel csökkent a 15-29
éves  magyar  állampolgárok  száma,  ami  leginkább  a  20-24  éves  korcsoportot
érintette (Bauer – Szabó, 2005).
4.1.1.3.
Ifjúságkutatás 2008
Az Ifjúság2008 kutatás a rendszerváltás óta a harmadik olyan nagyszabású kísérlet
volt, amely a társadalomtudomány és a szociológia eszközeivel igyekezett leírni a
társadalmi  és  gazdasági  átalakulásoknak  köszönhető  változásokat  és
jellegzetességeket  a  generációs  újratermelődés  folyamatában.  Ez  a  kutatás  több
szempontból  is  továbbfejlesztette  az  előző  két  hullám  módszertanát  és  tartalmi
fókuszát.  A  2008-as  vizsgálat  legjelentősebb  módszertani  újítása  az  volt,  hogy  a
kvantitatív  adatgyűjtést  kvalitatív  módszerrel,  nevezetesen  fókuszcsoportos
vizsgálattal egészítette ki. Ennek célja az volt, hogy pontosabb és árnyaltabb képet
kapjanak  a  fiatalok  életében  jelen  lévő  döntésekről  és  az  azokat  befolyásoló
tényezőkről. Ez a módszertani bővítés lehetővé tette a statisztikai adatok mögött
meghúzódó  mélyebb  összefüggések  feltárását  és  a  fiatalok  motivációinak,
attitűdjeinek  alaposabb  megértését.  Az  Ifjúság2008  kutatás  az  alábbi  főbb
témaköröket ölelte fel:
+  Társadalmi mobilitás
+  Iskolázottság
+  Egzisztenciális helyzet
+  Családi helyzet
+  Munkaerő-piaci jellemzők
+  Társadalmi közérzet, közéleti attitűdök
+  Helyi közélet és helyi politika
16. oldal

+  Ifjúsági szolgálatok
+  Vallásosság
+  Kulturális fogyasztás
+  Egészség, életmód, szexualitás
+  Sporthoz való viszony
+  Informatikai ismeretek (Szabó – Bauer, 2009)
A  témakörök  listája  jól  mutatja,  hogy  a  kutatás  igyekezett  átfogó  képet  adni  a
fiatalok életének szinte minden fontos aspektusáról. Új elemként jelent meg a helyi
közélet  és  helyi  politika,  valamint az  ifjúsági  szolgálatok vizsgálata,  felismerve  a
lokális kontextus és az ifjúsági szolgáltatások jelentőségét a fiatalok életében. Az
Ifjúság2008  lehetővé  tette  a  korábbi  két  hullám  eredményeivel  való
összehasonlítást,  így  nyolc  év  távlatában  tudta  vizsgálni  a  magyar  fiatalok
helyzetének  alakulását.  Ez  különösen  fontos  volt  annak  fényében,  hogy
Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ami új lehetőségeket és
kihívásokat  hozott  a  fiatal  generáció  számára.  A  kutatás  eredményei  nemcsak  a
tudományos közösség számára voltak értékesek, hanem fontos inputot jelentettek
a  döntéshozók  számára  is  az  ifjúságpolitikai  stratégiák  és  intézkedések
kialakításában.
Az  Ifjúság2008  kutatás  módszertana  és  mintavételi  eljárása  jelentős  mértékben
támaszkodott  a  korábbi  hullámok  tapasztalataira,  ugyanakkor  több  újítást  is
bevezetett.  A  kutatás  első  szakaszában  8076  fős,  a  15-29  éves  korosztályt
reprezentáló  országos  felmérést  végeztek.  A  minta  összeállításánál  több
szempontot is figyelembe vettek:
+  Területi reprezentativitás (régiók szerint)
+  Településnagyság szerinti reprezentativitás
+  Korcsoportok szerinti reprezentativitás
+  Nemek szerinti reprezentativitás
A  korcsoportok  tekintetében,  az  Ifjúság2004  kutatáshoz  hasonlóan,  három
csoportot különböztettek meg:
+  15-18 évesek
17. oldal

+  19-24 évesek
+  25-29 évesek
A  települések  besorolásában  azonban  változás  történt:  hat  településnagyság-
kategóriát határoztak meg:
+  Budapest
+  Megyei jogú város
+  5000 fő feletti település
+  2000-4999 fő közötti település
+  500-1999 fő közötti település
+  500 fő alatti település
A kutatás módszertani újítása volt, hogy a 8076 fős mintát négy 2000 fős és két
4000 fős almintára bontották, és ezeken részben eltérő kérdőíveket alkalmaztak.
Ez lehetővé tette, hogy bizonyos témaköröket mélyebben vizsgáljanak, miközben a
teljes  kérdőív  hossza  kezelhető  maradt.  A  2000  fős  almintákon  vizsgált  főbb
kérdéscsoportok:
+  Gyermekneveléssel, gyermekvállalással kapcsolatos attitűdök
+  Állampolgári tudat, demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom
+  Tanulással, hasznosítható tudással kapcsolatos attitűdök
+  Infokommunikációs eszközökkel való ellátottság
+  Médiafogyasztás
+  Információs társadalomra vonatkozó kérdések
A 4000 fős almintákon a kulturális fogyasztással és szabadidős tevékenységekkel
kapcsolatos kérdések szerepeltek. A teljes 8000 fős mintának átadott önkitöltős
kérdőív érzékenyebb témákat érintett:
+  Droghasználat
+  Szexuális szokások
+  Alkohol- és dohányfogyasztás
+  Pártpreferencia
18. oldal

+  Tiltakozásokon való részvétel (Szabó – Bauer, 2009)
Ez  a  differenciált  kérdőív-struktúra  lehetővé  tette,  hogy  a  kutatók  átfogó  képet
kapjanak  a  magyar  fiatalok  életének  különböző  aspektusairól,  miközben  az
érzékenyebb témákat is megfelelő módon tudták vizsgálni. Az Ifjúság2008 kutatás
így  nemcsak  a  korábbi  hullámok  eredményeivel  való  összehasonlítást  tette
lehetővé, hanem új területeket is feltárt, gazdagítva ezzel a magyar ifjúságkutatás
tudásbázisát.
Mint  említettük,  az  Ifjúság2008  kutatás  jelentős  módszertani  újítása  volt  a
kérdőíves  adatgyűjtés  kiegészítése  fókuszcsoportos  vizsgálatokkal.  Összesen  18
fókuszcsoport került lebonyolításra, ahol a résztvevők kiválasztásánál a cél a minél
sokszínűbb élethelyzetben élő magyarországi fiatalok véleményének megismerése
volt.  Így  törekedtek  arra,  hogy  minden  csoport  legyen  nemileg  vegyes,  de
korosztályi tekintetben homogén összetételű. A fókuszcsoportok fő témái:
+  A fiatalok céljai és jövőképe
+  Vélemények az őket körülvevő társadalmi környezetről
Speciális blokkok (a csoportok egy-egy harmadában):
+  Szakképzési elvárások
+  Egyéni életutak, pályaképek, pályaválasztás
+  Szakképzési mobilitás, migráció
+  Munkahely-választási mobilitás, migráció
A kutatás során két további fókuszcsoportot szerveztek olyan szülők részvételével,
akiknek  gyermekei  felső  tagozatos  korúak  és  közvetlenül  iskolaválasztás  előtt
állnak. E beszélgetések létjogosultságát az adta, hogy ebben az életkorban a szülők
még  jelentős  befolyással  bírnak  gyermekeik  pályaválasztási  döntéseire,  így
nagymértékben meghatározzák, milyen képzési irányba indulnak el a fiatalok. A
vizsgálat kiegészült három olyan csoportbeszélgetéssel is, amelyekben fiatalokkal
foglalkozó  szakemberek  vettek  részt.  E  beszélgetések  során  kiemelt  figyelmet
fordítottak  a  fiatalok  pályaválasztási  és  munkahelyválasztási  motivációinak,
valamint  mobilitási  hajlandóságának  feltérképezésére.  E  kvalitatív  módszerek
alkalmazása  lehetővé  tette,  hogy  a  kutatók  mélyebb  betekintést  nyerjenek  a
19. oldal

fiatalok életpályáját befolyásoló tényezőkbe, mind a családi háttér, mind a szakmai
támogatás szempontjából (Szabó – Bauer, 2009).
Az  Ifjúság2008  kutatás  ezen  kvalitatív  komponense  jelentősen  gazdagította  a
kvantitatív  adatokból  nyert  képet,  és  lehetővé  tette  a  fiatalok  helyzetének  és
véleményének  mélyebb,  árnyaltabb  megértését.  Ez  a  komplex  módszertan
példaértékű lehet jövőbeli ifjúságkutatások számára is, hiszen ötvözi a nagymintás
felmérések  statisztikai  erejét  a  fókuszcsoportos  vizsgálatok  mélységével  és
rugalmasságával.
4.1.2.  Kutatások a 2010-es évektől napjainkig
4.1.2.1.
Ifjúság 2012
A  2010-es  években  folytatódott  a  2000-ben  elindított,  négyévente  megvalósuló
ifjúságkutatások sorozata. A Magyar Ifjúság 2012 kutatás során ismét 8000, 15-29
éves fiatallal készítettek kérdőíves interjúkat. A minta régió, településtípus, életkor
és nem alapján reprezentatív volt a 15-29 éves magyar népességre nézve. A 2012.
évi ifjúságkutatás keretei azonban jelentősen módosultak az első három hullámhoz
képest. Míg az ezredfordulón indult Ifjúság kutatássorozat állami megrendelésre és
finanszírozással  valósult  meg,  kifejezetten  a  kormányzati  munka  kutatási
eredményekkel való megalapozása céljából, addig 2012-re a helyzet megváltozott.
A korábbi állami szervezetek – Mobilitás, Nemzeti Családügyi és Szociális Intézet –
helyett a Kutatópont jelent meg a kutatás megvalósítójaként, és az állami forrás
hiányában  a  kutatás  finanszírozását  piaci  támogatások  biztosították.  A  Magyar
Ifjúság  2012  kutatás  során  alkalmazott  kérdőív  tematikus  blokkjai  között
szerepeltek a következők:
+  Család és gyermekvállalás;
+  Oktatás;
+  Munkaerőpiac;
+  Külföldi munka és tanulás;
+  Politikai attitűd;
+  Média;
+  Politika;
20. oldal

+  Vallás;
+  Szexualitás és drog;
További lényeges módszertani újítást jelentett, hogy 2012-ben már nem papíralapú
lekérdezés történt, hanem laptoppal végzett személyes adatfelvétel, úgynevezett
CAPI  (Computer  Assisted  Personal  Interview)  módszerrel.  E  módszer  jelentős
előnyökkel bír a papíralapú lekérdezéshez képest: lehetővé teszi a strukturáltabb
kérdőívtartalmak és ugrások precízebb kivitelezését, minimalizálja az adathiányt,
és rövidebb időt vesz igénybe. Emellett a kitöltött kérdőívek azonnal egy központi
szerverre  érkeznek,  így  azonnal  ellenőrizhetővé  és  feldolgozhatóvá  válnak.  A
korábbi kutatásokkal ellentétben, amikor többféle almintával dolgoztak, 2012-ben
egyetlen  8000  fős  mintát  alkalmaztak  alminták  nélkül.  Ezt  a  CAPI  módszerű
kérdezés  tette  lehetővé,  amely  egyszerűsítette  a  kérdezési  folyamatot.  E
mintanagyság  legfőbb  előnye,  hogy  a  teljes  kérdőívet  le  tudták kérdezni  mind  a
8000 résztvevőtől, ami átfogóbb és részletesebb képet nyújtott a magyar fiatalok
helyzetéről és véleményéről (Székely, 2013).
4.1.2.2.
Ifjúság 2016
A Magyar Ifjúságkutatás 2016 nagymintás adatfelvétele oly módon valósult meg,
hogy eredményei összevethetőek legyenek a korábbi kutatásokéval. E vizsgálat a
magyarországi, valamint a határon túli magyar fiatalok élethelyzetét és életmódját
tárta  fel  hasonló  tematika  mentén.  A  magyarországi  ifjúságot  vizsgáló  2016-os
felmérés 8000 fős mintája országosan reprezentatív volt a 15-29 éves korosztályra
nézve  nem,  életkor,  iskolai  végzettség,  településtípus  és  régió  szerint.  Ez
biztosította  az  összehasonlíthatóságot  a  2000-ben  indult  ifjúságkutatás-sorozat
valamennyi hullámával. A külhoni minta a környező országok 15-29 éves, magukat
magyar  nemzetiségűnek  valló  fiataljaiból  állt.  E  populációból  4000  fős,  nem,
életkor és lakóhely alapján reprezentatív mintát vettek. A külhoni minta esetében
magyarnak  tekintették  azokat  a  fiatalokat,  akik  megfelelő  szinten  beszélik  a
magyar nyelvet, azaz képesek megérteni a magyar nyelvű kérdőívet és arra magyar
nyelven válaszolni. A minta összetétele a következőképpen alakult:
+  1000 fő Szlovákia (Felvidék),
+  500 fő Ukrajna (Kárpátalja),
+  2000 fő Románia (Partium, Belső-Erdély és Székelyföld),
21. oldal

+  500 fő Szerbia (Vajdaság) területéről (Székely, 2016).
A 2016. évi kutatás során a magyar kérdőív az alábbi témaköröket ölelte fel:
+  Munka, munkanélküliség, külföldi munkavállalás;
+  Tanulás (külföldi tanulmányok);
+  Jövedelmi és vagyoni helyzet;
+  Lakhatás és az egyenlőtlenségek területei a fiatalok életében;
+  Életmód, szabadidő-eltöltés, médiafogyasztás;
+  Kockázati magatartásformák;
+  A fiatalok önképe, a közösségek szerepe, politikai attitűdök és részvétel;
+  Az ifjúság legégetőbb problémái;
+  Identitás (Székely, 2016).
A  kérdőív  terjedelmének  csökkentése  érdekében,  a  2008-as  gyakorlathoz
hasonlóan,  almintákat  alkalmaztak.  Ez  azt  jelentette,  hogy  létezett  egy  közös,
minden  megkérdezett  által  kitöltendő  rész,  valamint  négy  alminta,  melyekbe
egyenként 2000 főt kérdeztek meg. A külhoni kérdőívek tematikailag megegyeztek
a magyarországi kérdőívvel az összehasonlíthatóság érdekében, ugyanakkor helyi
vonatkozású témák is helyet kaptak a kérdések között. E kérdőívek tartalmaztak
olyan, a külhoni régiókban releváns kérdéseket, melyek elsősorban a helyi magyar
közösséghez,  valamint  a  többségi  társadalomhoz  és  Magyarországhoz  való
viszonyulást mérték a külhoni fiatalok körében. A magyarországi minta esetében a
kérdőív kitöltése átlagosan 40 percet vett igénybe, amit jelentősen megkönnyített
a táblagéppel támogatott kérdezési mód (TAPI). Ez a technológia a kérdezőbiztosok
munkáját hatékonyabbá tette, mivel automatikusan a megfelelő kérdésre navigált,
kiküszöbölve a papíralapú kérdőívek manuális kezelésének szükségességét.
A  külhoni  magyarokkal  folytatott  felmérések  időtartama  ennél  számottevően
hosszabb volt. Erdélyben az átlagos kitöltési idő 55 perc, Kárpátalján 63 perc, míg
a  Vajdaságban  70  perc  volt.  Ez  a  különbség  részben  az  adott  célcsoportokhoz
illesztett kiegészítő kérdéseknek tulajdonítható. Kivételt képezett a Felvidék, ahol
a  kérdezés  átlagosan  37  percet  vett  igénybe,  köszönhetően  annak,  hogy  itt  is
táblagépes  módszert  alkalmaztak.  A  többi  külhoni  területen  ezzel  szemben
22. oldal

papíralapú  (PAPI)  módszert  használtak.  A  nagymintás  kvantitatív  kutatások
előnye,  hogy  pontosabb  becslésre  adnak  lehetőséget.  A  magyarországi
ifjúságkutatás során a 8000 fős mintára vonatkozóan 95 százalékos megbízhatósági
szinten  +/-  1,12  százalékos  mintavételi  hibával  számoltak.  Fontos  megjegyezni,
hogy  az  eltérő  mintanagyság  eltérő  mintavételi  hibát  eredményez,  így  a  külhoni
adatfelvételből származó becslések esetében a konfidencia-intervallum lényegesen
szélesebb volt, mint a magyarországi minta esetében (Székely, 2016).
4.1.2.3.
Ifjúságkutatás 2020
Az ifjúságkutatás  2020-ban  ismét  8000  fő  megkérdezésével zajlott  a  15-29 éves
korosztály  körében,  mely  reprezentatív  mintát  alkotott  nem,  életkor,  iskolai
végzettség, településtípus és régió szerint. A 2016-os kutatáshoz hasonlóan 2020-
ban is táblagéppel támogatott kérdezési módot (TAPI) alkalmaztak a magyarországi
ifjúsági  minta  esetében.  A  kérdőívet  négy,  egyenként  2000  főt  tartalmazó
almintára bontották, amelyekben különböző témakörök szerepeltek. Ez a módszer
lehetővé  tette,  hogy  az  egyes  kérdőívek  kitöltési  ideje  ne  növekedjen  túlzott
mértékben.  Az  almintákhoz  tartozó  blokkok  átlagos  kitöltési  ideje  a
következőképpen alakult:
+  „Lila” blokk: átlagosan 43 perc
+  „Zöld” blokk: 42 perc
+  „Sárga” blokk: szintén 42 perc
+  „Kék” blokk: 41 perc (a legrövidebb) (Székely, 2021a)
A 2020-as ifjúságkutatás nyolc főbb témakört ölelt fel:
+  Élethelyzet
+  Társadalmi újratermelés
+  Életmód
+  Integráció
+  Digitális kultúra
+  Jövőképek
+  Kérdezőbiztos kérdései
+  Koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kérdések (Székely, 2021a)
23. oldal

A 2020-as kutatás során kiemelt hangsúlyt fektettek a generációs perspektívára,
tekintettel  arra,  hogy  a  koronavírus-járvány  globális  élményként  jelent  meg,  és
különösen erősen kapcsolódott az ifjúsághoz. A pandémia jelentősen befolyásolta
azokat  a  szocializációs  ágenseket,  amelyek  egy  nemzedék  sajátos  karakterét
formálják.
A  Covid-19  járvány  mélyreható  hatást  gyakorolt  a  fiatalok  szocializációs
színtereire. A család befolyásoló szerepe intenzívebbé vált, míg a másodlagos terek,
mint a munka és az iskola, átalakultak, és helyüket egyre inkább átvették a virtuális
terek. A szabadidő eltöltésében is nagyobb hangsúlyt kaptak az online megoldások,
miközben a fizikai kontaktusok jelentősen visszaszorultak.
A  2020-as  vizsgálat  eredményei  alapján  a  15-29  évesek  háromnegyede
hajadon/nőtlen,  az  ezredforduló  óta  az  egyedülállók  aránya  folyamatosan
növekedett.  A  kutatás  rávilágított  arra,  hogy  a  fiatalok  körében  a  párkapcsolat
hiánya sokkal kevésbé választás kérdése, mint adottság. A nem házasok majdnem
háromnegyede  szeretne  a  jövőben  házasságban  élni.  A  házasságpárti  attitűd  a
megkérdezett  fiatalok  60  százalékára  jellemző,  ugyanakkor  a  párkapcsolat
kialakítását nem tartják egyszerűnek. A 15-29 éves fiatalok nagy része még nem
rendelkezik  gyermekkel,  de  többségében  fontosnak  érzik,  hogy  legyenek
gyermekeik.  Az  elmúlt  évtizedben  nőtt  a  munkaerőpiacon  jelen  lévő  fiatalok
aránya, a munkanélküliség és elhelyezkedési nehézségek nemzedéki problémaként
való  azonosításával  való  egyetértés  pedig  csökkent.  Jelentősebb  változás
következett be az elmúlt két évtized során a digitális térben való jelenlét kapcsán
is.  Nem  meglepő  módon  2020-ra  a  kapcsolatok,  a  tartalomfogyasztás,  illetve  a
szabadidő-eltöltés is nagyrészt átkerült az online felületekre. Látványosan pozitív
elmozdulás következett be a szubjektív anyagi helyzet megítélésében, a beosztással
jól kijövők aránya növekedett, a nélkülözések között élők aránya pedig 1 százalékra
esett  vissza.  Mindent  egybevetve  és  részterületenként  (munkavállalási,  tanulási
lehetőségekkel,  anyagi  helyzettel)  elégedettebbek  a  15-29  évesek,  mint  egy
évtizeddel  ezelőtt.  Egyedül  a  baráti  és  partnerkapcsolataik  terén  fejeztek  ki
elégedetlenséget,  az  egy  évtizeddel  korábbi  eredményekhez  képest  is  alacsony
értéket  mutatva.  A  koronavírus-járvány  negatív  hatásai  miatt  felmerült  a
kutatókban  is,  hogy  milyen  módon  befolyásolhatta  az  ifjúság  életét,  vajon  ettől
járvány-nemzedéknek nevezhető-e a fiatalok csoportja. A 2020-as ifjúság kutatás
24. oldal

eredményei  alapján  a  fiatalok  kevesebb  mint  fele  érzékelte  az  életében  a
koronavírus-járvány hatását, jellemzően nem az életük teljes spektrumán, hanem
egy-egy  konkrét  területén.  Az  adatok  alapján  a  Covid-19  járvány  fokozódása
statisztikai értelemben nem hozott létre egy újabb generációt, mindamellett, hogy
jelentős hatást gyakorolt a fiatal korosztály tagjaira, elsősorban az online térben
való jelenlét növekedésével. Továbbá a magyarországi fiatalok körében a mentális
egészség  és  az  anyagi  helyzet  tekintetében  van  mérhető  hatása  a  koronavírus-
járványnak (Székely, 2021b).
4.1.2.4.
Magyar Fiatalok 2021 – egy nemzetközi kutatás
A
Friedrich-Ebert-Stiftung
támogatásával
2021-ben
egy
nemzetközi
ifjúságkutatási projekt keretében valósult meg a Magyar Fiatalok 2021 felmérés. A
kutatás hét országra terjedt ki, magában foglalva a visegrádi és a balti országokat.
A  projekt  célja  az  volt,  hogy  egységes  módszertannal  és  kérdésekkel  tárja  fel  a
15-29 éves korosztály értékrendjét, véleményeit és egyéni preferenciáit.
A  koronavírus-járvány  okozta  bizonytalanság  miatt  a  Magyar  Fiatalok  2021
adatfelvétele  a  személyes  megkérdezés  helyett  online  módszerrel  zajlott.  Ez  a
döntés  indokoltnak  bizonyult,  tekintettel  arra,  hogy  a  fiatal  korosztály  aktívan
jelen  van  az  interneten.  A  Nemzeti  Média-  és  Hírközlési  Hatóság  adatai  szerint
2021-ben az internethasználók aránya a 15-24 évesek körében 93,5 százalék, míg a
25-40  éveseknél  92,4  százalék  volt.  A  kvantitatív  adatgyűjtést  kvalitatív
eszközökkel egészítették ki: a magyarországi válságrégiókban, hátrányos helyzetű
fiatalok  részvételével  fókuszcsoportokat  szerveztek  és  egyéni  mélyinterjúkat
készítettek.
A  kutatásba  olyan  15  és  29  év  közötti  magyar  állampolgárokat  vontak  be,  akik
rendelkeztek internet-hozzáféréssel és beszéltek magyarul. Az 1500 fős mintát az
Ipsos Online Access Panelből vették, és életkor, nem, valamint régió szerint kvótás
mintavétellel  alakították  ki,  biztosítva  ezzel  a  célcsoport  megfelelő
reprezentációját e változók mentén. A felmérés kitöltése átlagosan 17 percet vett
igénybe.
A  kérdőív  fő  témakörei  között  szerepeltek  a  fiatalok  oktatással  és
munkahelyválasztással  kapcsolatos  preferenciái,  a  családi  és  baráti  kapcsolatok
fontossága, a személyes értékrend – beleértve az egyéni félelmek feltérképezését –
, a politikai beállítottság, illetve a vallásosság.
25. oldal

A  kvalitatív  kiegészítő  kutatás  10  mélyinterjút  és  3  fókuszcsoportot  foglalt
magában. A fókuszcsoportokat életkori bontásban szervezték meg, lehetővé téve
az egyes életkori sajátosságok markánsabb megjelenését a válaszokban. A 14-18
éves  korcsoportnál  az  iskolai  végzettség,  az  érettségi  és  az  első  döntéshozatali
folyamatok  –  például  a  jövőbeli  képzések  és  szakma  kiválasztása  –  álltak  a
középpontban. A 19-24 évesek esetében az önállóvá válás és a szülői házból való
elköltözés  kapott  kiemelt  figyelmet.  A  25-29  éveseknél  pedig  a  diploma
megszerzése,  a  munkába  állás  és  a  családtervezés  megkezdése  jelentették  a  fő
vizsgálati területeket (Bíró-Nagy – Szabó, 2021).
  Főbb módszertani változások az ifjúságkutatásban
A magyarországi ifjúságkutatás jelentős fejlődésen ment keresztül az ezredforduló
óta.  A  Nemzeti  Ifjúságkutató  Intézet  megalakulásával  lehetővé  vált  nagymintás
ifjúságkutatási programok indítása. Az első ilyen kutatás, az Ifjúság2000, 8000 fő
15-29  éves  fiatalt  kérdezett  meg,  átfogó  képet  nyújtva  a  rendszerváltás  óta  az
ifjúság körében bekövetkezett változásokról. Ezt követte a MOZAIK2001 kutatás,
amely  a  határon  túli  magyar  és  a  velük  egy  térségben  élő  többségi  nemzethez
tartozó  fiatalokat  vizsgálta,  öt  régióból  összesen  7500  fő  bevonásával.  Az
Ifjúság2004  kutatásban  kiemelt  témaként  jelent  meg  a  fiatalok  viszonyulása  a
fogyatékkal élőkhöz. A 2008-as nagymintás adatfelvétel már kvalitatív kutatással
is kiegészült, középpontba helyezve a politikai szocializáció kérdését. A Nemzeti
Ifjúságkutató Intézet megszűnése után a Társadalomkutató Kft. és a Kutatópont
Kft.  folytatta  a  munkát.  A  Magyar  Ifjúság  2012,  valamint  a  2016-os  és  2020-as
kutatások  a  korábbi  nagymintás  ifjúságkutatások  hagyományát  követték,
összehasonlítható módon készültek el. 2016-ban és 2020-ban egyaránt 12 ezer 15-
29 évessel készült kérdőíves felmérés, ebből 8000 fős minta Magyarországon, 4000
fős minta pedig a külhoni magyar fiatalok körében.
A nagymintás ifjúságkutatások tematikus felépítése folyamatos kihívást jelent a
kutatók  számára.  A  trendek  vizsgálhatósága  és  az  aktuális,  fiatalságot  érintő
kérdések egyaránt fontosak, de 2000 és 2020 között a hangsúly inkább a témák
követésére  helyeződött.  A  kérdőívek  felépítését  jól  jellemzi  a  kérdésszám  és  az
adatfelvétel  során  rögzített  kérdőívhossz.  A  kitöltési  idő  2008-ban  átlagosan
66  perc,  2012-ben  70  perc,  2016-ban  41  perc,  2020-ban  pedig  43  perc  volt.
26. oldal

Az alkérdések, vagy itemek száma az utolsó négy hullámban körülbelül 1000 körül
stabilizálódott.
2004-től  kezdve  osztott  mintákkal  is  dolgoztak  az  ifjúságkutatásban,  ami
különböző  kérdőív-szcenáriók  lekérdezését  jelentette.  Ez  a  módszer  2008-ban
került kidolgozásra, és azóta is alkalmazzák. A rendszer négyszer 2000 fős mintát
használ, ami lehetővé teszi a kérdőív jelentős bővítését. Az alminták bevezetésének
fő oka a kérdezettek türelmének és kitartásának csökkenése a hosszú kérdőíves
kutatások során.
A  2000-2020  közötti  ifjúságkutatásokban  négy  kiemelt  téma  volt  mindegyik
hullámban jelen: demográfiai alapváltozók; a családalapítással, gyermekvállalással
kapcsolatos  kérdéskörök;  az  iskolai  és  a  munkaerőpiaci  életút;  valamint  a
társadalmi  közérzet  és  politika.  Az  egyes  kutatások  között  azonban  változott  a
vizsgált  témák  súlya.  Az  ezredforduló  óta  legjelentősebben  a  digitális  kultúrára
vonatkozó  kérdések  száma  nőtt,  míg  a  legnagyobb  csökkenés  a  kockázati
magatartásokkal kapcsolatos témáknál következett be.
Az  ifjúságkutatások  mintaválasztásának  módszerei  nem  változtak  2000-2020
között. A cél minden esetben az volt, hogy a minta minél több szempont alapján
reprezentálja  a  célcsoportot,  vagyis  a  kutatás  eredményei  minél  pontosabban
jellemezzék  a  15-29  éves  fiatalokat.  A  minták  kialakítása  hasonló  szempontok
alapján történt, melyhez a régiókról rendelkezésre álló adatokat és statisztikákat
használták  fel.  A  magyarországi  minta  elkészítéséhez  minden  esetben  a
Belügyminisztérium  adatállományát  használták,  melyben  településenként
lebontva jelentek meg az érvényes lakóhellyel rendelkező és az adott korcsoportba
tartozó férfiak és nők, születési évenként tagolva.
A mintavétel rétegzett valószínűségi mintavétel módszerével történt. Első lépésben
a  vizsgálandó  települések,  második  lépésben  pedig  az  adott  települések
felkeresendő címeinek kiválasztása történt meg. Az elsődleges mintavételi keretet
a magyarországi települések listája alkotta, a második keretet pedig a kiválasztott
településeken  élő  olyan  15-29  éves  fiatalok,  akik  Magyarországon  állandó
lakóhellyel rendelkeztek a mintavétel idején. A településeket rétegekbe sorolták
földrajzi elhelyezkedésük és a településen élő fiatalok száma alapján, összesen 95
réteget kialakítva. Ezután rétegenként véletlen mintát vettek a települések közül,
346  települést  kiválasztva.  A  második  lépcsőben  a  kiválasztott  településeken  az
27. oldal

adott
réteg
elemszámával
arányos
módon
a
Belügyminisztérium
lakcímnyilvántartási  adatbázisából  véletlen  valószínűségi  mintavétellel  kerültek
kiválasztásra azok, akik a mintába kerültek.
Az  Ifjúság2008  kutatástól  kezdve  jó  gyakorlattá  vált  a  mintavétel  során  négy
településmintát (4 x 2000 fő) kialakítani, melyek külön-külön is leképezik az ország
településstruktúráját regionális elhelyezkedés és településnagyság szerint. Ennek
következtében  a  négy  2000  fős  alminta  és  az  összeillesztett  8000  fős  minta  is
reprezentatív  a  15-29  éves  korosztályra  vonatkozóan  nem,  életkor,  iskolai
végzettség, településtípus és régió szerint (Székely, 2021b).
28. oldal

5.  Szakértői interjú
Az ifjúságkutatások hazai gyakorlatának mélyrehatóbb megismerése céljából egy
ifjúságkutatóval  folytatott  interjú  során  megvitattuk  a  magyar  ifjúságkutatás
területi sajátosságait, módszertani kérdéseit, az egyes kutatási hullámok változásait
és  a  lehetséges  jövőbeli  irányait.  A  megszólított  szakértő  az  ezredforduló
környékén  kezdett  az  ifjúságkutatással  foglalkozni,  jelentősebb  szerepet  pedig
másfél évtizede tölt be e tudományterületen.
Alanyunkat  egyfelől  az  ifjúságkutatások  múltja  és  háttere  felől  kérdeztük.  Az
előbbieket az alábbi adalékinformációkkal egészítette ki vagy épp erősítette meg:
Elmondása  szerint  az  Ifjúságkutató  Intézet  2012-es  megszűnését  követően,
valamint  az  országot  is  érintő  gazdasági  világválság  következtében  nem  állt
rendelkezésre elegendő pénzügyi forrás arra, hogy a korábbi három (2000, 2004,
2008) nagymintás ifjúságkutatáshoz hasonló vizsgálat valósulhasson meg. Ennek
eredményeként az 2012-es ifjúságkutatás volt a kutatássorozat első olyan hulláma,
amely  nem  állami  finanszírozásból  valósult  meg.  Eltért  a  2008-as  kérdőív
gyakorlatától abban a tekintetben  is, hogy az ott bevezetett almintás lekérdezés
helyett  ismét  8000  fős  mintán  történt  a  teljes  kérdőív  felvétele.  Ugyanekkor  a
hagyományos  papíralapú  kérdőíves  módszer  helyett  áttértek  a  gyorsabb
adatfelvételt  biztosító  CAPI  (Computer  Assisted  Personal  Interviewing)  módszer
alkalmazására.  A  későbbi  ifjúságkutatási  hullámok  esetében  is  jelentős
módszertani  változások  történtek.  A  2016-os  és  2020-as  kutatások  már  európai
uniós forrásokból valósultak meg, és mindkét kutatás esetében külhoni vizsgálatok
egészítették ki a 8000 fős magyarországi mintát. 2016-ban visszatértek a 2008-ban
is  alkalmazott  almintás  módszerhez,  amelynek  keretében  bizonyos
kérdésblokkokat 2000 fős részmintákon kérdeztek le. Ez a módszer csökkentette a
kérdezési időt, és hatékonysága miatt 2020-ban is alkalmazták. A másik jelentős
módszertani  változás  a  kérdezéshez  használt  címek  kiválasztásában  történt.  Míg
2008-ban és 2012-ben a kérdezőbiztosok alkalmazhattak kvótázást, 2016-ban ezt
már  nem  engedélyezték  számukra.  Így  2016-tól  a  főcímen  történő  sikertelen
kérdezés  esetén  a  kérdezőbiztos  három  pótcímet  kapott,  amelyek  közül
kiválaszthatta,  hogy  melyikre  megy  el.  A  szakértő  kiemelte,  hogy  a  technológia
fejlődésével egyszerűbbé vált a kérdezőbiztosok munkájának ellenőrzése is. 2016-
ban  már  GPS-szel  is  követték  a  kérdezőbiztosok  útvonalát,  és  ezt  a  módszert  a
29. oldal

2020-as kérdőív lekérdezésénél is alkalmazták. Érdekes megfigyelésként emelte ki,
hogy  a  2020-as  kutatás  során  a  fiatalok  elérése  könnyebbnek  bizonyult,  mint  a
2016-os  hullám  esetében.  Ennek  valószínűsíthető  oka  a  Covid-19  járvány  volt,
mivel  ebben  az  időszakban  sok  fiatal  visszaköltözött  a  lakcímkártya  szerinti
lakhelyére.
A szakértőt arról is megkérdeztük, hogy azokban a kutatásokban, amelyekben részt
vett, milyen témaköri keretekkel rendelkeztek, és hogyan alakultak ki azok a témák
és struktúrák, amelyek végül a kérdőíveket alkották. Elmondása szerint a 2012-es
kutatás  elsődleges  célja  a  korábbi  kutatási  hullámok  folytatása  volt,  ezért
nagymértékben támaszkodott a 2008-as kérdőívre és annak témáira. A 2016-os és
2020-as  kutatások  pályázati  forrásból  valósultak  meg,  így  előzetes
dokumentációval és kutatási tervvel is rendelkeztek. E két utolsó ifjúságkutatás
témáinak  egyeztetése  összetettebb  folyamat  volt,  mint  korábban,  mivel  az  Új
Nemzedék  Központ  és  a  Minisztérium  is  megfogalmazott  elképzeléseket,  erős
megrendelői  igényt  támasztva  a  kérdőív  felépítésével  kapcsolatban.  Ez  a  két
kutatás társadalmi egyeztetést is magában foglalt, így a kérdőív kialakítása több
körben, iteratív módon történt.
Szakértőnk szerint az ifjúságkutatási projekt egyedülálló abban a tekintetben, hogy
hat  alkalommal,  kisebb-nagyobb  eltérésekkel,  de  egységes  keretrendszerben
valósult meg. Ennek következtében az adatai hasonlatossá váltak más, évtizedes
távlatokban folyó longitudinális vizsgálatokhoz. A kutatás jelentősége abban rejlik,
hogy számos témát ölel fel konzisztens módszertannal, megerősítve a mindennapi
tudást, és emellett alapot teremt további kutatásokhoz is. Példaként említhető a
digitális tér használatának gyakorisága vagy a médiumok időbeli változása, amelyek
jól nyomon követhetők ebben a négyévente ismétlődő kutatássorozatban, ami más
tudományterületek  számára  is  értékes  információforrást  jelenthet.  A  hazai
ifjúságkutatások előnyei közé sorolható, hogy egyrészt elérték, hogy a szakma és a
döntéshozók  egyaránt  várják  és  hasznosítják  az  eredményeit.  Másrészt,  hogy  a
kutatás eredményei – bizonyos feltételekkel – ingyenesen hozzáférhetőek mások
számára.  A  hozzáférhetőség  feltétele  mindössze  annyi,  hogy  a  vizsgálat
eredményeiből először a kutatásban résztvevők publikálhatnak adatokat. A kutatás
gyengeségének  tekinthető  azonban  a  viszonylag  alacsony  gyakorisága,  ami  a
kérdőív nagy terjedelmével magyarázható. Emiatt nem lehetséges évente elvégezni
30. oldal

a  felmérést,  így  friss  adatok  csak  négyévente  állnak  rendelkezésre  az  ifjúságról.
Emellett  a  kutatás  költségigényes,  mivel  nagy  mintával  készül,  bár  a  szakértő
szerint érdemes lenne megfontolni, hogy kisebb mintával is hasonlóan megbízható
eredményeket  lehetne-e  kapni.  A  szakértő  véleménye  szerint  kihívást  jelent  az
ifjúságkutatásban az ifjúság korcsoportjának esetleges kibővítése, ami kérdéseket
vet fel a kutatás korábbi hullámainak eredményeivel való összehasonlíthatósággal
és összességében a jövőjével kapcsolatban is. Az interjúalany hangsúlyozta, hogy
fontos lenne az ifjúságkutatás közkincs jellegének megőrzése, biztosítva a széles
körű  hozzáférhetőséget.  Hozzátette  azonban,  hogy  nem  aggódik  a  hazai
ifjúságkutatás jövőjével kapcsolatban, mivel úgy véli, hogy megvan az a motivált
kutatói  bázis,  amely  elkötelezett  a  jövőbeni  ifjúságkutatások  folytatása  mellett,
ezáltal várhatóan biztosított a két évtizede folyó kutatássorozat jövője.
31. oldal

6.  A hazai ifjúságkutatás előnyei
A  magyar  ifjúságkutatások  tehát  kiemelkedő  jelentőségűek,  amelynek  okai  a
következőkben foglalhatók össze legtömörebben:
+  A kutatások több évtizedes múltra tekintenek vissza, ami lehetővé teszi a
hosszú távú trendek megfigyelését és elemzését.
+  A  rendszerint  8000  fős  minta,  amely  nem,  életkor,  iskolai  végzettség,
településtípus  és  régió  szerint  reprezentálja  a  15-29  éves  korosztályt,
kivételesen  részletes  és  megbízható  adatokat  biztosít.  Ez  nemzetközi
összehasonlításban is kiemelkedő.
+  Az  idők  során  a  kutatások  módszertana  folyamatosan  fejlődött.  A
kvantitatív  adatgyűjtés  mellett  újabban  már  kvalitatív  módszereket  is
alkalmaznak,  ami  mélyebb  betekintést  nyújt  a  fiatalok  élethelyzetébe  és
gondolkodásmódjába.
+  Bár  vannak  állandó,  trendkérdésként  szereplő  témakörök  (pl.  demográfiai
adatok,  iskolai  és  munkaerőpiaci  életút,  társadalmi  közérzet,  politikai
attitűdök), a kutatások képesek rugalmasan reagálni az aktuális társadalmi
kérdésekre  és  problémákra  is  (pl.  digitális  jelenlét,  Covid-19  hatása,
közösségek szerepe).
+  A  minta  részletes  demográfiai  bontása  lehetővé  teszi  az  eredmények
finomhangolását és a különböző társadalmi csoportok közötti különbségek
feltárását.
+  A  rendszeres  adatfelvétel  lehetővé  teszi  az  időbeli  változások  pontos
nyomon követését.
+  Az adatfelvétel – az első publikációk után – hagyományosan nyilvánosan is
elérhetővé  válik  a  szélesebb  kutatói,  ifjúságsegítő  szakmai,  illetve
döntéshozói felhasználásra.
Ezek  a  jellemzők  együttesen  teszik  a  magyar  ifjúságkutatásokat  különösen
értékessé mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos közösség számára. Az így
nyert  adatok  és  elemzések  nemcsak  a  tudományos  megértést  segítik  elő,  de
nélkülözhetetlen  és  sokak  által  már  előre  várt  alapot  szolgáltatnak  a  fiatalokat
érintő szakpolitikák és programok kidolgozásához is.
32. oldal

7.  Konklúzió a szakpolitikai döntéshozó számára
Az előbbiekben foglaltak alapján a következő szakpolitikai javaslatokat tesszük:
+  Javasolt  a  négyévente  ismétlődő  nagymintás  ifjúságkutatás  folytatása  és
stabil  finanszírozásának  megteremtése.  Ez  lehetővé  teszi  a  hosszú  távú
trendek  nyomon  követését  és  az  ifjúságpolitikai  döntések  tudományos
megalapozását.
+  Fontos  megtartani  a  kutatás  nagymintás  jellegét,  ám  a  8000  fő  nem
feltétlenül  indokolt  napjainkban,  tekintve  a  fiatalok  jóval  alacsonyabb
válaszadási  hajlandóságára,  másfelől  egy  kisebb,  de  többezer  fős  minta
magyarországi  szinten  közel  azonos  megbízhatóságú  adatokat  képes
nyújtani, így indokolt lehet a minta 5000 fősre csökkentése, ami nemzetközi
szinten még mindig kiemelkedő adatminőségnek tekinthető.
+  Ösztönözni kell a kvantitatív és kvalitatív módszerek együttes alkalmazását.
A  fókuszcsoportok  beépítése  a  kutatásba  mélyebb  betekintést  nyújt  a
fiatalok élethelyzetébe.
+  Támogatni  kell  az  új  technológiák  (pl.  online  adatfelvétel,  GPS-követés)
alkalmazását a kutatás hatékonyságának növelése érdekében.
+  A  kutatás  témaköreinek  kialakításakor  egyensúlyt  kell  teremteni  a
trendkérdések  és  az  aktuális  társadalmi  kihívások  között.  Fontos,  hogy  a
kutatás  reagálni  tudjon  az  új  jelenségekre  (pl.  digitalizáció,  járványok,
háborúk stb. hatásai).
+  Biztosítani kell, hogy az ifjúságkutatás adatai – a kutatók első publikációit
követően – szabadon hozzáférhetőek legyenek a szakma és a döntéshozók
számára. Ez elősegíti az eredmények széleskörű hasznosítását.
+  Ösztönözni
kell,
hogy
az
ifjúságkutatás
eredményeit
más
tudományterületek  (pl.  pszichológia,  közgazdaságtan)  is  felhasználják,  ami
hozzájárul a fiatalok helyzetének komplexebb megértéséhez.
+  Javasolt  egy  olyan  mechanizmus  kialakítása,  amely  biztosítja,  hogy  az
ifjúságkutatás  eredményei  közvetlenül  beépüljenek  az  ifjúságpolitikai
döntéshozatalba és stratégiaalkotásba.
33. oldal

+  Fontos támogatni a fiatal kutatók bevonását az ifjúságkutatásba, biztosítva
a szakmai tapasztalatok átadását és a kutatás hosszú távú fenntarthatóságát.
+  Javasolt fenntartani a határon túli magyar fiatalok bevonását a kutatásba,
ami  lehetővé  teszi  a  teljes  Kárpát-medencei  magyar  ifjúság  helyzetének
átfogó elemzését.
+  Ösztönözni  kell  az  ifjúságkutatás  eredményeinek  közérthető  formában
történő  terjesztését,  hogy  azok  ne  csak  a  szakmai  közönséghez,  hanem  a
szélesebb társadalomhoz és magukhoz a fiatalokhoz is eljussanak.
+  A  keresztmetszeti  kutatások  mellett  érdemes  megfontolni  egy  kisebb
mintán  végzett,  de  hosszabb  távú  követéses  vizsgálat  elindítását,  ami
mélyebb betekintést nyújthat az egyéni életutak alakulásába.
34. oldal

8.  Szakirodalmak
Andy, F. (2009). Youth Studies: An introduction.
Arnett,  J.  J.  (2000):  Emerging  adulthood:  a  theory  of  development  from  the  late
teens through the twenties. American psychologist, 55, 469–480.
Arnett, J. J. (2015). Emerging Adulthood: The Winding Road from the Late Teens
Through the Twenties. Oxford University Press.
Bauer,  B.  –  Szabó,  A.  (2005).  Ifjúság2004.  Gyorsjelentés.  Budapest,  Mobilitás
Ifjúságkutatási Iroda.
Bíró-Nagy, A.– Szabó, A. (2021). Magyar Fiatalok 2021. Elégedetlenség, polarizáció,
EU-pártiság.  Budapest,  Friedrich-Ebert-Stiftung.  https://library.fes.de/pdf-
files/bueros/budapest/18607.pdf
Gábor, K. (1995). Az ifjúságkutatás irányai a kilencvenes években. Educatio, 2,191-
207. https://acta.bibl.u-szeged.hu/68144/1/2006_ifjusagszociologia_366-383.pdf
Harcsa,  I.  (2020).  Gondolatok  a  hazai  ifjúságkutatás  múltjáról  és  jelenéről.
Szociológiai Szemle, 30(1), 81-97. https://real.mtak.hu/113539/1/2020_1_5.pdf
Rijke, J. (2008). Three DJI Youth Surveys: a replication study.  YOUNG PEOPLE’S
STUDIES
MAGAZINE.
2008(81).
https://www.injuve.es/sites/default/files/methodological.pdf
Wyn,  J.  –  Dwyer,  P.  (1999).  New  Direction  in  Research  on  Youth  in  Transition.
Journal
of
Youth
Studies.
2(1).
https://www.tandfonline.com/doi/epdf/10.1080/13676261.1999.10593021?need
Access=true
Kolozsvári,  K.  –  Nagy,  K.  A.  (2023).  IFJÚSÁGKUTATÁSOK  VILÁGSZERTE:
NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS ÉS MAGYARORSZÁGI KONTEXTUS.
Y.Z. Folyóirat, 3(2), 5-19.
Laki. L. – Szabó, A.– Bauer, B. (2001). Ifjúság2000. Gyorsjelentés. Budapest, Nemzeti
Ifjúságkutató Intézet.
Mannheim,  K.  (1952):  „The  Problem  of  Generations”.  In  Kecskemeti,  P.  (szerk.):
Essays  on  the  Sociology  of  Knowledge:  collected  Works,  volume  5.  new  York,
routledge.
35. oldal

Szabó,  A.  –  Bauer,  B.  –  Laki,  L.  (2002).  Ifjúság2000.  Tanulmányok  I.  Budapest,
Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.
Szabó, A. – Bauer, B. (2009). Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest, Szociálpolitikai
és Munkaügyi Intézet.
Szanyi-F,  E.  (2018).  Nemzetközii  diskurzusok  az  ifjúságkutatásban.  In  Székely
Levente  (szerk.),  Magyar  Fiatalok  a  Kárpát-medencében.  Magyar  Ifjúság  Kutatás
2016. pp. 11-40. Budapest, ENIGMA 2001 Kiadó és Médiaszolgáltató Kft.
Székely, L. (2013). Magyar Ifjúság 2012. Tanulmánykötet. Budapest, Kutatópont.
Székely,  L.  (2018).  Módszertani  jegyzet: Magyar  Ifjúság  Kutatás  2016.  In  Székely
Levente  (szerk.),  Magyar  fiatalok  a  Kárpát-medencében.  Magyar  Ifjúság  Kutatás
2016. pp. 479-502, Budapest, Enigma 2001 Kiadó és Médiaszolgáltató Kft.
Székely,  L.  (2021a).  A  nagymintás  ifjúságkutatás  módszertana  2000-2020.  In
Székely  Levente  (szerk.),  Magyar  fiatalok  a  koronavírus-járvány  idején.
Tanulmánykötet  a  Magyar  Ifjúság  Kutatás  2020  eredményeiből.  pp.  257-274,
Budapest, Enigma 2001 Kiadó és Médiaszolgáltató Kft.
Székely, L. (2021b). A járvány nemzedéke – Magyar Ifjúság a koronavírus-járvány
idején. In Székely Levente (szerk.), Magyar Fiatalok a Koronavírus-járvány idején.
Tanulmánykötet a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 eredményeiből. pp. 9-32. Budapest,
ENIGMA 2001 Kiadó és Médiaszolgáltató Kft.
36. oldal